Az előző évekhez hasonlóan, az idei, sorrendben ötödik Jazzik fesztivál is remek hangulatban, telt ház előtt zajlott. Ezúttal is fellépési lehetőséget kaptak a szabadkai Zeneiskola dzsessztanszakos diákjai, a vendégelőadók pedig műhelymunkákat tartottak az iskola berkeiben. Az Amerikai kuckóban előadásokat hallhattak az érdeklődők a dzsesszről, a koncertek után pedig laza hangulatú zenélés zárta az éjszakát a Blues Time-ban.
A főműsor két napon keresztül zajlott a Jadran színpadon. Egyik nap a magyarországi HársNeumannDés trió mutatkozott meg, majd a világszerte népszerű Vasil Наdžimanov Band zenélt. Másnap az ausztriai Alexandra Schenk és zenekara kezdett. Olyan dalokat játszottak, amelyeken ők is felnőttek, így repertoárjukon egyebek között Bee Gees-, The Police-, Oasis- és Nirvana-számok is helyet kaptak. A fesztivált egy fergeteges koncerttel a Novosadski Big Band zárta, dzsessz és pop-rock repertoárral.
A magyarországi HársNeumannDés triót Hárs Viktor (húros hangszerek), Neumann Balázs (billentyűs hangszerek) és Dés András (ütőhangszerek) alkotja. Saját kompozíciókat és dzsesszörökzöldeket is hallhattunk tőlük egyebek között az Érints meg című Balázs Fecó-, azaz Korál-dalt is. A koncert után Hárs Viktort kérdeztem a dzsesszről, a trióról és a fellépésükről tapasztalt benyomásokról:
– Nagyon jól éreztük magunkat, fantasztikus a közönség, szép a város és a helyszín is.
Korábban járt már Szabadkán?
– Többször is, de ebben a városban még nem játszottam. Vajdaságban és Szerbia más területein zenéltem már több formációban is, de Szabadkán még soha.
Saját szerzeményeket és dzsesszörökzöldeket is hallhattunk, valamint egy ismert Balázs Fecó-dalt is. Az hogyan került a repertoárra?
– Nagy kedvencemről van szó, amelyet szívesen játszom. Szeretem az eredetit és a mi hangszerelésünkben elhangzottat is.
Mint hallottuk, a trió eredeti felállásban négy éve létezik, és nemrég egy albumuk is megjelent. Milyen lett a fogadtatása?
– Manapság a lemezpiac nem sok mindent tükröz. Lemezt egy zenész azért készít, hogy úgymond megörökítse művészetének pillanatnyi hangulatát. A lemez fogadtatása szinte mérhetetlen. Egy koncert, egy élő produkció sokkal inkább visszatükrözi, hogy jó úton halad-e az együttes. A koncertek számítanak igazán.
Sokféle helyen játszottak. Mi vonzóbb, a hangulatos kis közönség előtt zajló klubos fellépések vagy a nagy fesztiválok?
– Mindkettőnek megvan a varázsa, de nem igazán teszünk különbséget. Hasonló módon játszunk kis és nagy helyen egyaránt. Valójában egy nagy koncerten is megpróbálunk egyfajta bensőséges hangulatot megteremteni. Mi ugyanazok vagyunk, a zene ugyanaz, miért lenne különbség a hangulatban? Legalábbis mi így állunk hozzá.
Mit tapasztalt, a fiatalokat mennyire érinti meg a dzsessz, és melyik műfaját találják vonzónak?
– Fogékonyak rá. A dzsesszzenének ugyebár sok ága van, és pont ennyire szerteágazó a fiatalok ízlése is. Közülük is vannak, akik a klasszikus felé vonzódnak, de olyanok is, akik a modernebb, kísérletezőbb irányok felé. Pont ez a jó benne.
Ön milyen zenén nőtt fel, kik hatottak zenei ízlésének formálásában?
– Progresszív rockzenén. Nagy kedvencem volt a Pink Floyd, a későbbiekben pedig a dzsesszt is ebből az irányból közelítettem meg. Úgymond tehát a dzsesszrock irányból érkeztem meg a dzsesszbe. Itt említhetném akár a Weather Reportot is. Most már ott tartok, hogy sokat írok és hangszerelek nagyzenekarokra, szimfonikus zenekarokra. Kiterjedt, amivel foglalkozok: a kortárs komolyzenén és a Mit tervez a trió a közeljövőben?
– Ez a trió, amilyen szabadon van jelen a színpadon, a zenén belül, úgy szabad a koncertszervezések területén is. Nem igazán nézünk előre. Néha összejövünk és játsszunk, azután mindenki a saját zenekaraival és a rengeteg dolgával foglalkozik. Amikor azonban találkozunk, nagyon jót zenélünk, jól érezzük magunkat a színpadon, és a jókat beszélgetünk az úton.
