Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a Nagykárolyban és Szatmárnémetiben megtartott 22. Hajnal Akar Lenni elnevezésű Kárpát-medencei népdaléneklési versenyen első díjban részesült Török Noémi, míg másodikban Brindza Beatrix, mindketten a Szabadkai Zeneiskola népzene tanszakának tanulói, Kanalas Zsófia népi ének szakos tanárnő tanítványai. A lányok térségünkre jellemző népdalokat adtak elő, alkalomhoz illő népviseletben. A Kárpát-medence minden bizonnyal legjelentősebb népdaléneklési versenyének kihívásait, örömteli pillanatait elevenítették fel egyebek között a tanulók és tanárnőjük.
A bácsfeketehegyi Török Noémi már gyerekkora óta nagyon szeret énekelni, de a néptánc is érdekli:
– A néptánctanárunk, Pál Eszter kiskoromban felkészített a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőre, amin ezek után minden évben részt vettem. Ott Brindza Beatrixszel is találkoztam, a tanárnő mellett ő is ajánlotta nekem a Szabadkai Zeneiskola népzene tanszakát. A meghallgatás után beiratkoztam, azóta Kanalas Zsófia a népdalének-tanárom. Nagyon szeretem, mert nemcsak átvesszük, meg is beszéljük a dalokat, ami fontos. Igencsak megörültem az első helyezésnek, mert eddig ez a legnagyobb siker, amit elértem. Ez a díj azonban tovább serkent arra, hogy bizonyítsak. A versenyen nagyon izgultam, főleg azért, mert a fellépők nem lettek külön korcsoportokra osztva. Beatrixszel segítettünk egymásnak, az öltözködésnél és a hajfonat elkészítésénél is. Nem voltunk olyanok, mint a vetélytársak. A jövőben szeretném folytatni a népdaléneklést. A bácsfeketehegyi Feketics Művelődési Egyesület aktív tagja vagyok, ott is énekelek és táncolok, ezt nem hagynám abba. Fontosnak tartom értékeinket átadni az újabb generációknak. Nagyon jó, hogy egyre többen gondolják ezt így, és nagyon jó, hogy a Szabadkai Zeneiskolában létezik népzene tanszak, ahol magyarul tanulhatunk – szögezte le Török Noémi.
A doroszlói Brindza Beatrix szintén kisgyerekkorában szívta magába a népzene és egyáltalán a néphagyományok iránti szeretetet:
– Sokat tartózkodtam a nagyszüleimnél és tőlük sok minden rám ragadt. Ennél fogva könnyebben ellenálltam az olyan zenei műfajok csábításának, amelyek számomra nem hordoznak valós értékeket. Úgy érzem, helyes úton maradtam. Annyira szeretek énekelni, hogy a torokgyulladást csaknem tragikusan élem meg. Kanalas Zsófiához előbb kezdtem járni, de amikor meghallottam, hogy a Szabadkai Zeneiskolában tanít, oda iratkoztam. A tanárnő jól fel tudja mérni, kit hogyan kell ösztönözni, motiválni. A Hajnal Akar Lenni versenyt évek óta kísérem és már nagyon szerettem volna résztvevőként fellépni. Jó volt a zsűri, mert építőjellegűen szóltak a produkciókhoz, úgy érzem, tanultunk belőle és fejlődtünk is. Sok, számomra értékes emberrel találkoztam, akikkel felvettük a kapcsolatot, és azóta is megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. A verseny idején mindenki mosolygott, mert mindenki örült, hogy ott volt, találkozhattunk és énekelhettünk. Fontos szem előtt tartani, hogy néphagyomány-ápolásról van szó, ami a megmaradásunkat szolgálja. Egymást kell segítenünk, nem csupán egyénileg díszelegnünk, hanem átadnunk tudásunkat. Örömmel tölt el, amikor gyerekeken látom, hogy érdeklődnek a népzene iránt – fejtette ki Beatrix.
A versenyről és a felkészítésről Kanalas Zsófia tanárnő számolt be:
– A legtöbb tanuló a pozitív szavaktól teljesít jól, ugyanakkor akadnak olyanok, akikre a keményebb szavak jobban hatnak. Természetesen a hangszínt is figyelembe kell venni. Ezekre is figyelni kell a jó teljesítmény érdekében. A felkészülésben sokat segített nekünk Birinyi József budapesti népzenész, népzenekutató, a Hungarikum Szövetség elnöke, a KÓTA társelnöke, aki nem sokkal a verseny előtt tartott kétnapos képzést a Szabadkai Zeneiskolában és a Magyar Tannyelvű Tanítóképzőn Karon. Nagyon hasznos szakmai segítséget nyújtott úgy az énekeseknek, mint a zenészeknek, és bárkinek, aki néphagyomány ápolással foglalkozik. Birinyi József azóta is sokat segít, mindig válaszol a leveleinkre – mondta a tanárnő, majd szólt a választott dalokról és a versenyen való megjelenésről is.
– Mindenképpen előny saját népdalokat vinni. Választhatunk más tájegység dalait is, ezeket viszont sokkal hitelesebben adják elő azok, akik eleve onnan jönnek. A lányok a versenyen egymást segítették, de örömmel láttam, hogy mások is segítenek nekik. Némely versenyző karakterruhában lépett fel, a bácskai lányoknak azonban már az öltözködés sem volt könnyű, főleg a sok alsószoknya miatt, amelyeket megfelelő sorrendben kell felhúzni. Beatrix doroszlói népviseletben lépett fel, amit a nagymamája készített, Noémi pedig dél-alföldi viseletben, mert nem kizárólag feketicsi, hanem bácskai népdalokat énekelt. Az ő ruháját a szabadkai Népkör MMK-ból kölcsönöztük. Nagyon büszke vagyok a tanítványaimra, mert újból sikerült Vajdaságból eljutni erre a jelentős versenyre, ahol megmutatták, hogy Bácskában vannak jó énekesek, akik magas színvonalon művelik ezt a műfajt – hallottuk Kanalas Zsófiától.
