A szecesszió világnapja alkalmából Az orgona éjszakája címmel is tartottak hangversenyt hétfő este a szabadkai Zsinagógában, ahol a felújított Wegenstein-orgonát ezúttal Kaposi Brúnó és Szabó Balázs budapesti orgonaművészek szólaltatták meg. A koncert folyamán az élvezetes zene mellett érdekességeket is hallhattunk egy-egy zeneszerzőről és a műveikről. A hangverseny előtt a két művésszel az orgonáról, a zenéről, a fellépésről beszélgettünk.
Kaposi Brúnó, a budapesti Jézus Szíve Jezsuita Templom orgonaművésze:
– Ott is egy Wegenstein-alapokon álló orgona van, tulajdonképpen ennek a testvére. Minden orgona más. Ez itt a Zsinagógában is egy felfedezés volt a számunkra, még a koncert pillanatában is ismerkedtünk a hangszerrel. Az orgonának olyan mélységei vannak, hogy sose lehet igazán kiismerni. Tényleg gyönyörű ez a Wegenstein-orgona, szépen felújított, különleges esztétikai élményt nyújt, már csak a külseje megér egy tanulmányt. Nagy kihívás volt eleget tenni ennek a meghívásnak és szépen játszani a koncerten – mondta el lapunknak Kaposi Brúnó, aki arra is kitért, hogy a zenei pálya iránt érdeklődő fiatalok mit gondolnak az orgonáról.
– Mindig azt tapasztalom, hogy tele vannak kérdőjelekkel, és csak a sztereotípiákkal tudnak előállni. Ugyanakkor pedig nagy hatást vált ki a hatalmas hangtömeg. Nincs még egy olyan hangszer, amely ennyire széles skálán tud megszólalni, ami a hangszíneket és a hangerőt illeti. Az orgonista kicsit űrhajósnak tűnhet, a kézzel és lábbal való játékon kívül, a rengeteg kapcsolónak a teljes kontrollja szükséges – mondta Kaposi Brúnó.
Szabó Balázs szintén budapesti orgonaművész, a Zeneakadémián és a bécsi zeneművészeti egyetemen tanít:
– Itt Délvidéken talán nem hangzik annyira különlegesnek Wegenstein neve, mivel itt sok ilyen orgona van, de mifelénk már igazi ritkaság. Ez is egy apropója annak, amiért mi ketten jöttünk, de azért is, mert a budapesti Mária utcában található Wegenstein-hangszer felújításában mindketten részt vettünk. Többek között akkortájt jártunk Délvidéken is tanulmányutakon, megnézni ezeket a hangszereket eredetiben. Az orgonában az is gyönyörű, hogy általa mindig új terekbe léphetünk be. A szabadkai Zsinagóga lélegzetelállító. Az ember már eleve inspirált, felfokozott állapotban ül a hangszerhez. A koncertünkhöz a darabokat is igyekeztünk alapvetően úgy válogatni, hogy az orgonát a lehető legtöbb oldaláról mutassuk meg. Részben tehát az orgona határozza meg azt, hogy mit játszunk. Mivel a zene terén mindketten lényegében német nyelvterületen szocializálódtunk, a repertoárunk java része is német zeneszerzők műveiből áll – Bach, Mendelssohn, Reger –, de a nagybecskereki születésű Antalffy-Zsiross Dezső Egy üvegfestmény című művét is játsszuk, hiszen jól passzol a gyönyörű üvegablakokkal telített Zsinagógához – fejtette ki Szabó Balázs, akit a hangszer népszerűsítéséről is kérdeztünk.
– Nagy kérdése ez a mai kornak, hiszen a bonyolultsága és a távolsága az a hendikep, amit le kell küzdeniük a zenészeknek. Azt gondolom, hogy azzal népszerűsíthetünk leginkább egy hangszert, ha megfoghatóvá, megérthetővé tesszük az érdeklődők, a közönség számára. Erre léteznek technikák, de a zenélni vágyóknak az ismerkedést érdemes már fiatal korban elkezdni. Egy klasszikus orgonakoncerthez fel kell nőni, ezért fontos a hangszerrel már fiatalon találkozni. Azután pedig valakiket épp a technikai bonyolultsága fogja meg, hogy tényleg olyan, mintha egy repülőgép kabinjában ülnénk. A koncerteken pedig szeretünk minden kis kapaszkodót megragadni, hogy a közönséget felcsigázzuk, a figyelmüket éberen tartsuk – hallottuk Szabó Balázstól.
Nyitókép: Szabó Balázs és Kaposi Brúnó a szabadkai Zsinagógában (Lukács Melinda felvétele)
