Előző cikkem bevezetést nyújtott az ásványi anyagok világába, azaz bemutattam, milyen tulajdonságú anyagokról van szó, általánosságban mire kell odafigyelnünk fogyasztásukkor, kiváltképp, ha nem táplálékkal szeretnénk őket pótolni a szervezet számára, hanem étrend-kiegészítőkkel. Az alábbiakban sorra vesszük a makro-, illetve nyomelemeket, amelyek megtalálhatók mindennapi étrendünkben vagy akár a gyógyszertár polcain is.
Bór
Kezdjünk tehát a bórral, aminek a vegyjele B. Talán erről az anyagról hallunk a legkevesebbet, ezért feltehetjük a kérdést: Mire való a bór? A bór a kalcium-anyagcserében játszik fontos szerepet, önmagában, de a D-vitamin aktív formájává alakításával is, indirekt módon, segíti a kalcium felszívódását, kiürülésének akadályozását, illetve beépülését a csontokba.
Olyan anyagok anyagcseréjét is támogatja mint a magnézium, foszfor és a réz, mely nyomelemek mindegyike hozzájárul a mozgásszervrendszerünk megfelelő működéséhez. Bár a bór használata biztonságosnak mondható, nem szabad meghaladnunk a napi előírt adagot, hiszen táplálkozásunk során (gyümölcsök, diófélék, húsok) hozzájutunk a megfelelő mennyiséghez, azaz hiánybetegsége nem ismert. Bór tartalmú étrend-kiegészítőket sportolóknak, nehéz fizikai munkát végzőknek szokott ajánlani a szakirodalom, csontjaik fokozott igénybevétele miatt.
Ezenkívül több tanulmány is foglalkozott már a bór csontritkulást lassító hatásával, ezekben szignifikáns eredményeket értek el olyan oszteoporózisban szenvedő hölgyeknél, akiknek panaszai összefüggésbe hozhatók a posztmenopauzával. Várandósság és szoptatás idején, valamint gyermekek számára ellenjavalt szupsztitúciós felhasználása. Kisdedek esetében kérjük ki orvosunk, gyógyszerészünk véleményét egy-egy bór tartalmú, külső használatra szánt készítmény (bórsav, borna kiselina) kapcsán.
Cink
Cink (Zn), az immunerősítő nagyágyú. Valóban így van? Bár az európai hatóságok egészségre vonatkozó állítása szerint a cink hozzájárul a DNS-szintézishez, antioxidáns hatással rendelkezik, ezenkívül pozitívan befolyásolja a fertilitást, segít a látászavarok leküzdésében, illetve támogatja az immunrendszer egyes alappilléreit, de a modern, tudományos és egyértelmű bizonyítékok még igencsak hiányosak ezzel a nyomelemmel kapcsolatban.
Bár már ismeretes, hogy a szervezetben megtalálható, mindösszesen 2 gramm cink, akár kétszáz enzim, azaz biokatalizátor működéséhez is elengedhetetlen, direkt immunrendszert erősítő feladatairól azonban nem tudunk sok mindent. Hatása inkább a hiánybetegsége esetén fellépő anyagcsere-problémák és a szervezet rossz oxidatív státusza miatt kialakult csökkent immunválasz ellensúlyozásában keresendő.
Sok tanulmány azért is megbízhatatlan, hiszen maga a cink felszívódása is igen kérdéses egy-egy standardizált készítményből. Ha a cinket szeretnénk pótolni, illetve úgy gondoljuk, hogy étkezés útján (gabona, olajos magvak, hal, húsok stb.) nem jut a szervezetünk elég cinkhez, figyeljünk oda, hogy cink-oxid helyett a szerves kötésű -acetát, -citrát vagy -pikolinát formákat keressük, hiszen biohasznosulásuk sokkal jobb szervetlen formájú társuknál.
Fluorid
A fluorid nem mondható esszenciális, azaz a szervezet számára elengedhetetlen nyomelemnek, viszont a szervezetben betöltött szerepe ettől függetlenül igen fontos. A fluorid negatív töltésű részecskéi a tápcsatornán keresztül igen könnyen felszívódnak és kötődnek a csontokban található kalcium- és foszforsókhoz, egy olyan új komplexet létrehozva (kalcium-fluoroapatitként) mely kristályforma teszi a csontokat és a fogakat oly erőssé. Viszont a fluor nem csak belsőleg tudja megóvni fogainkat.
A lokálisan használt, fogkrémekben és szájvizekben található fluorid képes megakadályozni egyes fogszuvasodást okozó baktériumok szaporodását, mégpedig úgy, hogy gátolja azok savképző tulajdonságait. A fluor pótlása hat hónapos kor alatt, illetve olyan területeken, ahol az ivóvíz fluortartalma megfelelő, egyszerűen felesleges. Nemcsak azért, mert az elfogyasztott vízzel, de különböző élelmiszerek által is, mint a halak, tenger gyümölcsei vagy tengeri hínárok stb., tudjuk pótolni a szervezet fluoridigényét.
Vigyázzunk, hiszen a túladagolt fluor akár fluorózishoz is vezethet, ami azon kívül, hogy a fogak esztétikai minőségét rontja, sárgásbarna elszíneződések révén, más általános toxikológiai tünetekkel is járhat, például rosszullét, hányás, hasmenés, belsőszervi görcsök. Ha szeretnénk megőrizni csontjaink és fogaink egészségét, de mégsem kockáztatnánk a túlzott fluoridbevitelt táplálékkiegészítők által, dobjuk fel napjainkat egy-egy csésze zöld teával, mely természetes formában tartalmazza ezt a nyomelemet, sőt élvezeti értéke sem elhanyagolható.
Foszfor
A foszfor a kalcium után a második, legnagyobb mennyiségben megtalálható makroeelem a szervezetben. Bár legnagyobb százaléka épp társával, az előbb említett kalciummal együtt a csontokban helyezkedik el, a foszfor fontos szerepet játszik a DNS szerkezeti kialakításában, a sejtszintű energia raktározási és felszabadulási folyamatában és a szervezet kémhatásának kialakításában.
Attól függetlenül, hogy ennyi mindenre „jó" a foszfor, miért nem olvasunk szakirodalmakban vagy hallunk reklámokban ennek az elemnek a pótlásáról? A válasz egyszerű. Azért, mert a foszfor szinte minden biológiai rendszer részét képezi, azaz szinte mindegyik táplálékunk gazdag foszforban. Arról nem is beszélve, hogy a feldolgozott élelmiszereinkben jelenlévő stabilizátorok és emulgeálószerek nagy részében is megtalálható ez az elem, illetve a kedvenc, sötét színű szénsavas üdítőitalaink savasságáért is a bennük található foszforsavsav tehető felelőssé, ami szintén „kitűnő" foszforforrásként tud szolgálni.
Míg a kis mennyiségű foszfor, elméletileg, hozzájárulhat a csontok és a fogazat egészséges felépítéséhez és működéséhez, a szervezetünk foszfor- és kalciumegyensúlya fordítottan arányos, tehát a magas foszforvérszint a kalcium fokozott kiürülésével, azaz kontraeffektussal járhat.
Jód
A jód a pajzsmirigyünk nyomeleme. A pajzsmirigy által termelt hormonok egyik elengedhetetlen része. Ha a szervezetben jódhiány alakul ki, akkor a szerveink kisebb fordulatszámra lassulnak, és elhízás, depresszió, hajhullás, illetve pajzsmirigy-megnagyobbodás, golyva alakulhat ki a felnőtteknél. Még súlyosabb következményei lehetnek a gyermekkori jódhiánynak, s erre már az ókoriak is felfigyeltek.
Ebben az esetben alakul ki az úgynevezett, nem örökletes kreténizmus, azaz a csecsemőkorban a jódhiány miatt kialakult mentális visszamaradottság. A jódot őseink az ivóvízből szerezték be, ha ezt földrajzi fekvésük lehetővé tette. Sok, jódszegény vízgyűjtőterület körül élő nép szenvedett a kreténizmus és a golyva „átkával".
Ezt megelőzendő kezdték el az 1920-as években nátrium-, illetve kálim-jodiddal/jodáttal dúsítani a konyhasót, s ennek eredményeként szinte megszűnt az említett probléma. Bár a fent említett sódúsítás miatt a jód szuplementálása nem szükséges, a radioaktív szennyezettségnek kitett embereknek nagy dózisú kálium-jodid fogyasztása javallott, mely jód képes lesz „kilökni" a szervezetre igen káros radioaktív izotópokat.
(Ez a cikk csak tájékoztató jellegű, és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt.)
