Az ízületi fájdalom, kopás, gyulladás vagy épp a különböző izomhúzódások, sérülések sajnos az élet velejárói. A felsorolt betegségeknek természetesen különböző eredetük és lefolyásuk van, egy viszont közös bennük: mégpedig az, hogy tüneti kezelésként nem szteroid fájdalomcsillapítókat ír elő az orvosi szakirodalom. Ennek a gyógyszercsoportnak szinte végeláthatatlan számú képviselője van jelen a gyógyszertárakban. Ez még hagyján, de a különböző molekulák abban is különböznek, hogy milyen gyógyszerformába ágyazták be őket, tablettákba, kapszulákba, krémekbe, gélekbe vagy akár tapaszokba-e.
Kisebb és nem hosszan elnyúló fájdalom esetén az emberek többsége nem fordul orvoshoz, próbálja maga kisilabizálni, vajon melyik gyógyszer és gyógyszerforma nyújthat enyhítést panaszaira. Mindenekelőtt fontos tisztázni a kórkép fajtáját és súlyosságát. Épp ezért az esetek nagy többségében mindig érdemes diagnosztához, azaz orvoshoz fordulni, hiszen a tüneti, fájdalomkezeléssel elmaszkírozhatunk akár súlyos állapotokat is, például törést, ficamot vagy akár autoimmun betegségeket is, ha ízületi problémáinkra keresnénk gyógyírt.
A nem szteroid gyulladás- és fájdalomcsillapítók családjába tartozik a jól ismert ibuprofén, ketoprofén, diklofenák, aszpirin, illetve a melokszikám, celecoxib és tágabb értelemben még a paracetamol is. Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy gátolják kétfajta enzim működését, amit COX–1-nek és COX–2-nek neveztek el a farmakológusok. Ezek az enzimek a testi sejtjeink sejthártyájában elhelyezkedő zsírsavakból képesek gyulladáshírnököket előállítani, abban az esetben, ha a sejtet valamilyen stressz éri. Ez a stressz lehet egy izomhúzódás, ízületi kopás vagy gyulladás is. Húzódás esetén logikusan a hosszú, ám nagyon vékony izomrostok sérülése riasztja a COX enzimeket, ízületi kopás alkalmával pedig az állandó, két porc közötti súrlódás fogja okozni a szervezet vészreakcióját, mely által az említett enzimek létrehozzák a hírnököket, azaz a prosztaglandinokat. A prosztaglandinok felszabadulása fájdalommal, pirosodással, duzzanattal és hőképzéssel jár az adott területen, ami pont arra szolgál, hogy jelentse: Baj van. Figyelj oda, mit csinálsz! Természetesen a szervezet efféle jelzőfunkciója nélkülözhetetlen az életben maradáshoz, hiszen ha nem észlelnénk egyes sérüléseinket, akkor azokba akár bele is halhatnánk. Ha viszont egy krónikus ízületi kopásról vagy autoimmun eredetű ízületi gyulladásról van szó, melyek nem fenyegetik az életünket, inkább okoznak lelki és testi megterhelést a mindennapokban.
Mint már említettem, a különböző fájdalmak esetén mindig a legjobb megoldás kikutatni az okot, majd azt kezelni, legyen az reuma estén az immunrendszert visszatartó gyógyszerek egyike, különböző szteroidok vagy metotrexát alkalmazása, vagy porckopás esetén olyan „kenőanyag” molekulák direkt ízületbe való fecskendezése és/vagy fogyasztása, mint a hialuronsav vagy a glükozamin-szulfát, melyek csökkenteni képesek a két porc között kialakult feszültséget. Ennek ellenére ezek a gyógyszerek relatíve lassan fejtik ki a hatásukat, ezalatt érdemes a páciens fájdalmát enyhíteni. Az orvos és a gyógyszerész közreműködve tudják a legjobb gyógyszert kiválasztani a betegnek, hiszen ilyenkor fontos figyelembe venni a páciens esetleges más diagnosztikai paramétereit, betegségeit és az ezekkel járó más gyógyszereknek az újonnan bevont fájdalomcsillapítókkal kialakított interakcióit is. Általánosságban elmondható, hogy a szájon át szedhető fájdalomcsillapítókat kerülniük kell a vesebetegeknek, azoknak, akik magas vérnyomásban, véralvadási problémákban, asztmában és gyomorfekélyben szenvednek.
Az aszpirin, igaz, már nagyon régen a „tarsolyunkban” van, krónikus fájdalomcsillapítás esetén igencsak kockázatos választást jelent, hiszen sok más gyógyszerrel „összeveszhet” a szervezetünkben, illetve képes vérzékenységet is okozni. Az ibuprofén- és diklofenáktartalmú készítmények népszerűsége nem véletlen, hiszen mellékhatáslistájuk relatíve rövid a hatásosságukkal összehasonlítva. Ha szívproblémákkal küzdünk, akkor viszont mindenképp kérjük ki gyógyszerészünk véleményét egy diklofenákkúra megkezdésekor! Gyomorpanaszok, fekély estén megoldást nyújthatnak a szelektív COX–2-gátlók, azaz a meloxikám, celecoxib stb., ám kardiovaszkuláris panaszok estén ezek is kerülendők, pont úgy, ahogy májkárosodás esetén a paracetamol, mely bár nagyon sokoldalú fájdalomcsillapítóink egyike, mivel nincs gyulladáscsökkentő hatása, csak ritka esetekben használjuk porckopás vagy ízületi gyulladás esetén.
Rengeteg mellékhatással járhat tehát a nem szteroid fájdalomcsillapítás, ha nem orvos vagy gyógyszerész felügyeletével alkalmazzuk őket szájon át. Megoldást nyújthatnak viszont olyan készítmények, melyek kikerülik a szervezetet, és direkt, a bőrön keresztül, a fájdalom helyén hatnak, például a krémek, gélek és transzdermális tapaszok. A helyileg ható gyógyszerek esetén a bőr pórusain keresztül pont a fájdalmas területre tudjuk juttatni a gyógyszert, olyan mennyiségben, mely ki tudja alakítani a gyulladás- és fájdalomcsökkenést, de nem tud akkora mennyiség a vérárammal felszívódni, mely befolyásolni tudná a máj, vese, szív, tüdő vagy akár a gyomor munkáját. Legismertebb transzdermális nem szteroid fájdalomcsillapító hatóanyagaink közé sorolhatjuk a már említett diklofenákot és ibuprofént egyaránt. Míg a diklofenákot szinte kivétel nélkül csak gél alakban találhatjuk meg a gyógyszertár polcain, az ibuproféntartalmú készítmények között akadnak krémek is, sokszor más növényi kivonatokkal kombinálva. A növények között megtalálhatjuk a fekete nadálytőt, illetve kivonatait, a rozmaringot, szegfűszeget, mentát, illetve illóolajának fő alkotórészét, magát a hűsítő mentolt vagy épp az ellenkező hatású kapszaicint, mely a csípős paprika aktív alkotórésze. A növényi kivonatok önmagukban képesek enyhíteni az enyhe panaszokat, illetve gyógyszermolekulákkal kombinálva növelhetik azok felszívódását és/vagy hatását is. Mindenképp figyeljünk oda, hogy ha helyileg alkalmazható készítményt használunk, fel kell készülnünk esetleges bőrirritációra, illetve fokozottan figyeljünk ilyenkor az adott terület UV-sugárzástól való megvédésére, hiszen mind a növényi kivonatok, mind pedig a gyógyszerek érzékennyé tehetik a bőrt a napfényre.
Utolsó kategóriaként tüntetném fel a gyógyszeres tapaszokat, melyekben főleg a már említett diklofenák nevezetű hatóanyag található meg. Ha ilyen formában kapható készítményt választunk, figyeljünk oda, hogy a területen ne legyen jelen semmilyen típusú bőrsérülés, azaz ép és tiszta bőrre helyezzük fel a tapaszt, lehetőleg előzetes szőrtelenítést követően (odafigyelve arra, hogy a szőrtelenítő eszközzel nem ejtettünk vágást a bőrön)! Miután felhelyeztük, körülbelül fél percig enyhe nyomással rögzítsük a tapaszt a kívánt területen! Általában a tapaszt érheti víz, illetve eltávolításához is próbáljunk meg csakis langyos vizet használni! Szerves oldószert, úgymint orvosi benzint, csak akkor alkalmazzunk, ha azt a betegtájékoztatóban feltüntették! Szintén a gyártó utasításait figyelembe véve hagyjuk fent a tapasz egy bizonyos ideig, és ezt az adott időt semmiképp se lépjük túl, pont a nem kívánt mellékhatások elkerülése érdekében! Ha a kezelt felület pár nap után még panaszos, mindenképp forduljunk orvoshoz!
(A cikk csak tájékoztató jellegű és semmiképp sem helyettesíti a szakmai konzultációt!)
