A világot immár több mint egy éve rettegésben tartja a koronavírus-pandémia. Bár az emberek többsége hitelt ad az orvosi tanácsoknak, betartja őket, beleértve az átoltást is a röpke egy év alatt kifejlesztett vakcinákkal, egy kis, de nagyon hangos csoport minden módot megragad a tömeges oltás elleni agitációban. Valójában mi is az alapja ennek a „dühös” oltásellenességnek? Ha tisztában vagyunk az eredetével, talán sikeresebben ellenállunk a kísértésnek, és eredményesen érvelhetünk álláspontunkkal szemben. Szabadságunkhoz, emberi méltóságunk visszanyeréséhez csak egyetlen járható út vezet: a tudomány segítségével leigázni a vírust, ami egy éve béklyóban tart bennünket.
A The Lancet
Van egy szaklap, amelyet a 19. század elejétől mindmáig az orvostársadalom bibliájaként értékelhetünk. 1823-ban adta ki Thomas Wakley brit sebész világunk első orvosi folyóiratát, amelyet mesterségéhez híven The Lancetnek (Lancet = szike, sebészkés) nevezett el. Bár az általános orvoslás első számú képviselőjévé nőtte ki magát, az angol tradicionalizmusnak megfelelőn mind a mai napig viseli ezt a kifejezetten sebészeti szakmára utaló nevet. A The Lancet hamarosan mind az öt kontinensen példátlan hírnevet szerzett, szavahihetősége, tudományossága, hitele vitathatatlanná vált, s értékelési szintje, befolyásossága ma is magas szintű. Ha vita folyna az orvosok között akár a rákos betegségekről, diétáról, a cukor, zsír, vitaminok és minerálok, vaj vagy margarin, de bármely egyéb orvosi kérdés értékeléséről, mindent eldönt egy megjegyzés: „ugyan már, fejezzük be a vitát, hiszen a The Lancet megírta...” Az orvostársaság politikai meggyőződését is nagyban befolyásolja, írt például az izraeli–gázai konfliktusról, elemezte az iraki háború egészségügyi következményeit, de bírálta Trump némely lépését is. Hogy mennyire igaz a szólás, miszerint a lónak négy lába van, mégis megbotlik, magyarán: az is hibázhat, akinek felkészültsége, magabiztossága a legmagasabb szinten van, meggyőzően példázza az említett szaklap esete. Az elmúlt majd 200 évben a hetente megjelenő The Lancetnek mindmáig egy komoly hibát rónak fel, de ez az egy botlás majdnem a folyóirat megszűnéséhez vezetett. A szaklap durva baklövése ugyanis ma is érezhető következményekkel jár, olyan komoly csorbát ejtett az orvostudomány hitelességén, hogy napjainkban is fertőzi a szakmába vetett bizalmat.
Az MMR-vakcina és az autizmus
Amerikai tudósok eredményeként jött létre az 1970 és 1980-as évek között az MMR-vakcina bevezetése az egyéves gyermekeknél, azzal a céllal, hogy a gyermekbénuláshoz hasonlóan egy szúrással kiiktassanak három vírusos betegséget, a kanyarót, a mumpszot és a rubeolát, amelyek az oltás bevezetéséig komoly szövődményekkel, akár halálesettel is jártak. A kombinált MMR-vakcina kevésbé fájdalmasan, hatékonyabban és gyorsabban indukálta az immunitást, mint három, különböző időpontban beadott injekció. A hármas vakcina eredményesnek bizonyult. Azokban az országokban, amelyekben az oltási kedv elérte a 85-90%-ot, a három vírusos gyermekbetegek száma jelentéktelenné süllyedt, a szövődmények pedig kivételessé váltak.
1998 februárjában jelent meg a The Lancetben az a cikk, amely olyannyira megrendítette az emberek védőoltásokba vetett bizalmát, hogy visszahozta a már szinte véglegesen eltűnt kanyarót és mumpszot. Egy angol orvos, A. Wakefield 12 autista gyerekkel végzett tanulmányából azt a következtetést vonta le, hogy a gyermekeknek adott MMR hármas vakcinának köze van a beoltott gyermekeknél megjelenő autizmushoz. A gyermek szervezetének túlságosan megerőltető a három gyengített vírus egyszeri beadása – állította Wakefield. A beadás után esetekként egy bélbetegség lehet a következmény, amiből egyenes út vezet az autizmushoz. A média felkapta a hírt, az író pedig hamarosan sztárszereplő lett a tévében, napilapokban, bulvársajtóban. Wakefield arra bátorította a szülőket, hogy az MMR-oltás helyett válasszanak nem kombinált oltásokat a három betegség ellen, és ezeket egy-egy év különbséggel adassák be. A szülők válasza várható volt, hiszen ki ne védené gyermekét az autizmustól. Sokan vevők lettek a javaslatra: bár 1994-ben az angol nők 90%-a megbízhatónak ítélte meg az MMR-oltást, a 2000-es évek elejére már csak 60%-uk gondolta így. A hír az MMR-vakcina megbízhatatlanságáról gyorsan terjedt a világhálón, hamarosan világszerte drámaian lecsökkent a beadott MMR-vakcinák száma. Ennek pedig rövidesen meglett a negatív hatása: kanyaró és mumpsz járvány ütötte fel a fejét számos országban, megteltek a gyermekosztályok, a korábbi 50-60 esett helyett egy országon belül 2000-3000-re nőtt a fertőző gyermekbetegségek száma, a szövődmények pedig válsághelyzetbe sodortak számos családot. Látva írásuk katasztrofális következményét, az író társszerzői, szám szerint 11-en, sorban elhatárolódtak Wakefieldtől. A The Lancet óvatosabb volt: jókora késéssel – bevárva a kontravizsgálatok végeredményeit – 12 év múlva vonta vissza a szóban forgó Wakefield-cikket. Időközben kitűnt, hogy a cikk szerzője jókora összeget kapott az autista szülőket képviselő ügyvédektől, tanulmányában hamis adatokkal szolgált, meghamisította a kórlapokat, és manipulált a tanulmányi adattárral. A legfontosabb tény azonban az volt, hogy a tizenkét év alatt lefolytatott megavizsgálatok közül egy sem igazolta Wakefield állításait. Sajnos, ahogyan az lenni szokott, a késéssel visszavont cikknek úgyszólván semmi médiavisszhangja nem lett, akár a Wakefied állításait megdöntő tanulmányoknak sem. Nem csoda, hogy a köztudatban ma is érezhető a The Lancet baklövésének destruktív hatása. A cikk íróját különben kizárták az orvosegyesületből. Ez az agyonmanipulált, hamis tényekkel teletűzdelt cikk képezi még ma is az oltásellenesség fellegvárát, erre rakodtak rá az újabbnál újabb, sok esetben az abszurditással vetekedő állítások és légből kapott „teóriák”, az ismerethiány bizarr produktumai. Nem számít az sem, hogy néha az észszerűtlenség határát súrolják, hívek akadnak akkor is.
Más, oltásellenes állítások
Felsorolni is nehéz az oltásellenesek egyéb kapaszkodópontjait: a védőoltások nem hatásosak, a fertőző betegségek visszaszorulása nem a védőoltások eredménye, a természetre kell bízni a gyermek gyógyulását a fertőző beteségekből, súlyosak a védőoltás mellékhatásai, az oltásban szereplő higanystabilizátor káros a gyermek szellemi fejlődésére, az oltást a gyógyszergyárak találták ki, anyagi haszon érdekében. A csipteória pedig azt szajkózza, hogy az oltással megjelölik a gyermeket. Szánjunk egy-egy mondatot ezekre a sok esetben képtelen állításokra.
Valóban néhány oltóanyag használt tiomerzált, amiben olyan minimális mennyiségű higany van, ami élő szervezetnek ártalmatlan. Az átfogó vizsgálatok alapján ennek sem korai, sem kései hatása nincs a beoltott gyermekekre. Ennek ellenére kivonták a tiomerzált az oltószerekből, hogy elejét vegyék a támadásoknak.
Egészségesebbek a nem beoltott gyerekek? Ez irányban is végeztek kutatásokat, de az állítás hamisnak bizonyult. Mint bármely gyógyszer esetében, természetesen a védőoltásoknál is előfordulnak mellékhatások. Ezek azonban semmiképpen nem nevezhetők súlyosaknak, szemben például a kanyaróval, aminél a kockázat valóban jelentős.
Mit mondhatnánk arra az állításra, hogy a fertőző betegségek visszaszorulása nem a vakcináknak köszönhető?
Ma már nincs himlő, gyermekbénulás, sikerrel megelőzhető a tetanusz, hepatitis B, influenza, kanyaró, mumpsz, rubeola, a tuberkulózis és sok meleg égövi járványbetegség. A gyógyszergyárak nem szociális intézmények, természetes a profitra törekvésük. A védőoltás is üzlet, a haszon azonban korán sem akkora, ahogy azt egyesek híresztelik. A WHO jelentése szerint az elmúlt években a védőoltások étékesítése mindössze 2-3%-os haszonnal járt.
A beoltott emberek is megbetegszenek?
Igen, az oltóanyagok nem adnak 100%-os védettséget, ellenben hatásosan megakadályozzák a fertőzés súlyosra fordulását. Illusztráljuk ezt a kínai vakcina hatásfokával, amely jelenleg a leggyarabban használatos országunkban. Több kimutatás van, amely ennek a hatásfokát 88 és 92% közzé teszi. Vegyük azonban azt, amely többek szerint a legsötétebben lát, a brazil tanulmányt, amely mégis a legfrissebb, legátfogóbb. A kettőzött kínai vakcina csak 51%-ban véd a Covid–19 leggyengébb, enyhe influenzatünetekkel járó formája ellen – állítják a brazilok. Viszont a középsúlyos koronavírus-betegségnél ez a védelem eléri a 90%-ot, a legsúlyosabb formát, azt tehát, hogy valaki lélegeztetőgépre kerüljön a kettős oltás után, 100%-ban kivédi. A nem oltottaknál ezek az arányok sokkalta rosszabbak, minden az immunrendszer pillanatnyi állapotától függ.
Mondják azt is, hogy a védőoltással csipeket juttatnak szervezetünkbe. Miért? Kinek jó ez?
Ezzel az eszelősséggel határos „teóriával” nem érdemes foglalkozni.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy az oltásellenesség alapját az ismerethiány szüli, ami sajnos súlyos egészségügyi problémákkal járhat. Az eminens, jól ismert szakemberek szerepeltetését gyakoribbá kellene tenni a médiában, ez lenne a legjárhatóbb útja az oltásellenesség ártalmatlanításának.
