Az idei terméssel nem lehet dicsekedni, szinte semmit illetően, így van ez a paprikával is, habár azt locsolják. A szárazságot, a perzselő napot egyik növény sem szereti, és ez meg is mutatkozik a termésben. Mintegy ötven százalékkal kevesebb termett, dicsekedni nem lehet, mégis a Londont megjárt, majd két éve Oromon gazdálkodó fiatal pár hosszú távon itt tervezi a jövőjét. Fehér Opletán Tamara és Karácsonyi Krisztián a falutól picit távolabb eső, takaros gazdaságban találta meg a helyét, és több lábon állva, több munkát is vállalva, de itt képzelik el a nyugodt és boldog életet.
Ilyen gyönyörű paprikák teremnek Oromon (Fotó: Gergely Árpád)
A fiatalok üde színfoltként jelentek meg a helyi piacon, ami, valljuk be, egy falu életében igenis újdonságszámba megy, főleg most, amikor a különböző generációk hagyják el a falvakat és városokat. Megesik, hogy középkorúak próbálnak szerencsét, szedik a sátorfájukat, és családostul választanak a jobb pénzkereseti lehetőség reményében távoli, idegen, új lakhelyet. Van, akinek bejön, van, akinek nem. Az azonban valóban érdekes, hogy ambiciózus, tehetséges és tanult fiatalok, kipróbálva a külföldi taposómalmot, egy kevésbé nyüzsgő, nagyvárosi környezetet hírből sem ismerő, szinte tanyavilágot idéző lakhelyet választanak. Aztán elbeszélgetve, megismerve az életszemléletet és személyiséget, a hit megújul, a remény felcsillan, és lehet naivságnak is nevezni, de az érzés, hogy van még tiszta szem és őszinte szó, a paprikatermesztésnél is fontosabb, habár az elsődleges téma, amiért Oromra látogattunk, ez volt. A többi pedig olyan plusz, ami biztatást és lendületet ad a csüggedésben nem szűkölködő hétköznapokra. Lehet így is, pontosabban csak így érdemes. A Körmöci–Karácsonyi-tanyára épp látogatók is érkeztek, ami a beszélgetésünket a paprikatermesztésről egy pillanatra más irányba is terelte, ami nem baj, sőt!
Szinte fürtökben (Fotó: Gergely Árpád)
– Egy hónapja jutott tudomásunkra a magyarkanizsai önkormányzat és az állam által meghirdetett pályázat, amelyen többek között a nyílászárók és központi fűtés berendezéseinek cseréjére lehetett támogatást igényelni, mi pedig szerettünk volna élni ezzel a lehetőséggel. Úgy tűnik, sikerrel is jártunk, két hónap múlva indul a szerelés – meséli Krisztián, akivel megállapítjuk, ez is azt jelenti, hogy hosszú távra tervezik az itt maradást, ami a beszélgetésünk végéig még inkább igazolást nyer.
– Öt évig voltunk a párommal Londonban, ahol a vendéglátásban dolgoztunk. Elsősorban világot látni szerettünk volna, és természetesen a jó kereseti lehetőség is vonzott bennünket. Ott alakult ki bennünk a vágy, hogy tanyára szeretnénk költözni. Új családi fészket szerettünk volna rakni ketten, amire a legjobb választásnak ígérkezett és bizonyult is ez az Oromhoz tartozó tanya, amely a nagyszüleimé volt – magyarázta a fiatalember, akitől természetesen szerettem volna megtudni, hogy a londoni forgatag után miért vágyik valaki – aki egyébként Csantavéren nőtt fel, csakúgy mint a párja – éppen az oromi tanyavilágba, és meg is kapom a meggyőző választ.
– Merőben más az a világ, a hatalmas tömeg, a nagy tömbházak a szabadságvággyal és a megszokott tanyai környezettel nehezen egyeztethető össze. A párom és én is gyerekkorunktól aktív részesei voltunk a felmenőink révén a tanyai életnek, és mind a ketten erre vágytunk, amit egy tanya nyújt. Adott volt ez a tanya, és már onnan Londonból a szüleim segítségével elkezdtük az építését, szépítését. A pince, a kerítés, szép sorjában követte egyik a másikát, a kútfúrás is megtörtént, tehát már onnan visszafelé kacsintgattunk, és komolyan terveztük az itteni letelepedést – avatott be a részletekbe Krisztián.
Fólia alatt (Fotó: Gergely Árpád)
– 2020-ban, amikor a koronavírus tombolt, ám nemcsak emiatt, hanem az előzetes tervek alapján is úgy alakítottuk, hogy akkor hazajöttünk. Nem Csantavérre, hanem Oromra. Itt már álltak a fóliasátrak, és abban az évben kezdtük meg a termelést – mesélte a harmadik éve zöldségtermesztéssel foglalkozó pár férfi tagja, aki szerint az általuk termelt kápia paprikának talán délen nagyobb a keletje, de nálunk is egyre többen keresik – mondta Krisztián. Arra arra is fényt derített, hogy nem elég manapság egy lábon állni, ami a munkát illeti, sőt a párja, Tamara, aki szintén kiveszi a részét a kinti munkákból, a végzettsége szerinti hivatását is gyakorolja.
– A párom biológia szakot végzett az egyetemen, és Mórahalmon dolgozik. Mindennap utazik, ami csak a határ miatt okoz nehézséget, amikor nagy a forgalom, egyébként mondhatjuk, hogy viszonylag közel van – mondta Krisztián, aki autószerelő végzettséggel szakácsként dolgozott Angliában, és most azt a tudást Palicson kamatoztatja, ugyanis a zöldségtermesztés mellett most úgy látta jónak és kellőnek, ha visszaáll a vendéglátásba, de úgy, hogy a megbeszélt munkaidő megengedje a tanyán való munkák ellátását is.
– Szívesen járok dolgozni, meg így biztonságban is érezzük magunkat, hogy a biztos jövedelmünk megvan a munkahelyünkön, a paprika pedig az előrejutást segíti, meg a szívünknek is kedves.
Szabadföldi termés (Fotó: Gergely Árpád)
Az egyhektárnyi terület, amely a tanya körül van, a paprika mellett karfiolnak is helyet ad, fólia alatt és szabadföldi termesztésben is. Egyelőre a terület fele van kihasználva, de terveik között szerepel a bővítés is.
– Tavaly volt többféle paprikánk, paradicsomunk, uborkánk, de idén a paprika vitte a prímet, és karfiolt termeltünk. Kicsit kevesebb idő maradt a munka mellett, így ezért döntöttünk úgy, hogy kétféle terményre fordítjuk a figyelmünket – magyarázta a fiatal gazda, aki elmesélte, hogy náluk miként folyik a kápia paprika termelése.
– A magot Felsőhegyről vásároljuk. Az időtől függően február végén, március elején fel kell, hogy kerüljön a tálcákba. Először bent a házban tároljuk, mert ott melegebb van, majd 5-6 napot követően egymásra tudom rakni a tálcákat, és amikor elkezd egy kicsit „megindulni", kikerül a fűtött fóliába. Már csak egy kis napsütés is rengeteget segít a növekedésben, de fűtéssel természetesen rá kell segíteni, hogy a 15 fok mindenképp meglegyen. Májusig nevelgetjük a palántát, és utána folytatódik a munka oroszlánrésze – meséli Krisztián, akivel beszélgetésünket két kutyájuk színesíti meg, akik vagy körülöttünk, vagy – mint kiderült – egy egyedülálló gép körül játszanak.
Készülhet a sült paprika, valamint a paprikakrém is ebből készül (Fotó: Gergely Árpád)
– Tavaly egy helyi vállalkozóval a fejünket összedugva sikerült megcsinálni egy fóliafektető gépet, az internetről kinézve, több gép tudását ötvözi – meséli mosolyogva a fiatalember, akiből nem a dicsekvés szól, egyszerűen csak a tiszta, szinte gyermeki öröm. – Harmincezer magot vettem, és annyi palántánk is lett, tehát százszázalékosan kikeltek a magok, amelyek aztán igénylik a további gondozást. A gyomtalanítást kézzel végezzük, a tápozást sem hagyjuk ki, a bogarak, rovarok elleni védekezést sem lehet elhanyagolni. A csöpögtetőrendszer biztosítja a kellő nedvességet, emellett öntözni is kell a kinti és a benti paprikát is – mondja Krisztián, aki párjával és többedmagával végzi a szedést.
A gép, amelyet helyben készítettek (Fotó: Gergely Árpád)
– Augusztus végén megkezdődhet a szedés, ami elhúzódhat egészen novemberig, az első fagyokig. Nagyon jó kis, helyiekből álló csapatot sikerült összehozni, akikkel családias hangulatban folytatjuk a munkát. Mivel én is munkásember vagyok, a célom, hogy legyen kedvük itt dolgozni. A szedést idén úgy végezzük, hogy vödrökbe szedjük a makulátlan paprikát, amit kocsira öntünk, amin kis sérülés van, az zsákokba kerül, tehát mondhatom, hogy a válogatás már a szedésnél megtörténik. A teljesen hibátlanokat nagyban, viszonteladóknak adjuk el, illetve helyiek viszik el, míg azokat, amiken apróbb hibák vannak, filézve tudjuk értékesíteni – mondja a termelő, aki meg is mutatja az udvaron lévő helyet, ahol a mosást követően kettévágják és kimagozzák a paprikát, illetve eltávolítják az esetleges kisebb sérüléseket, és innen is a hibátlan paprikahús kerül ki, a Karácsonyi–Körmöci-tanya nevével fémjelezve. Ami meglepő, hogy idén sem, a szárazság ellenére, a bolti árak növekedésével egyáltalán nem arányosan alakul a paprika ára.
Tanya, amely hazahív (Fotó: Gergely Árpád)
– A tavalyi ár maradt, ami a sütni való paprikát illeti, azaz 80-tól 130 dinárig terjed. Most már megismertek a helyiek, és java részét helyben tudom értékesíteni, mert a piacon már megszoktak bennünket és a paprikánk minőségét, és keresik is – tudtuk meg Krisztiántól, aki a párjával együtt a terveket is szövögeti a jövőt illetően, amelyek között a bővítés szerepel minden téren.
– Mindketten szeretjük a munkánkat, amit kiegészítünk a paprikatermeléssel, mert az is valamelyest kifizetődő. Az, hogy itt telepedtünk le, jó döntés volt, a család, a barátok idekötnek minket, nem idegen országba – mondta ki a bűvös szavakat a fiatalember, aki a jövőt úgy látja, akár pár év múlva a tanyán, hogy az bővül: fákkal és csemetékkel is.
