Szabadkán is van hova hazamennünk

A diákotthonról készített videónkat ITT tekintheti meg.

A szabadkai Középiskolások Diákotthona Vajdaság egyik legnagyobb, középiskolásokszámára fenntartott kollégiuma, amelyben évről évre csaknem ötszáz diák tölti a tanév nagyrészét. Az intézmény azon tanulók elhelyezésére szolgál, akik állandó lakóhelyükön kívüljárnak középiskolába. Fennállásának öt évtizede alatt az intézmény sokat változott,mindenekelőtt kapacitásai bővültek, így mára 120 szobával, azaz 464 férőhellyelrendelkezik. A diákotthonba Vajdaság egész területéről érkeznek fiatalok, akik egy pályázatútján kerülhetnek be, melyben az egyik legfontosabb szempont a tanulmányi eredmény.

2012-ben az intézmény egy új és modernebb szárnnyal is gazdagodott, ahol a szálláshelyapartman típusú, akárcsak az otthon régi részének harmadik emelete. Az új részben 114, míga régiben 350 tanuló él. Az épület könyvtárral, tanulószobákkal, tantermekkel, informatikaikabinettel és egyéb szociális helyiségekkel rendelkezik, mint például a tv-szoba, díszterem,zeneterem, ebédlő, edzőterem, melyek ideális feltételeket biztosítanak a gyerekeknek atanuláshoz, szórakozáshoz és szabadidő eltöltéséhez. Az otthon nyitott a város másintézményeivel való együttműködésre is, így gyakran szerveznek találkozókat írókkal,rendezőkkel, zenészekkel és különböző területek szakértőivel. Nyitottságának és modernszemléletének köszönhetően a diákotthonban zenei, filmes és irodalmi társaságiösszejöveteleket is szerveznek. A diákok emellett aktívan részt vesznek a város kulturális szférájában is, a színháztól és a mozitól a különböző versenyeken való részvételig.

Trajkovski Hermina, a Szabadkai Középiskolások Diákotthonának pedagógusa 21 évedolgozik az intézményben.

– Ebben a színvonalas diákotthonban minőségi munka folyik. Az itt dolgozó vezetőségnekés nevelőknek sokéves munkatapasztalatuk és tudásunk van. A fő célunk a tanulókravaló fókuszálás, ezért a nevelők folyamatosan kommunikálnak a gyerekekkel, azokszüleivel és az osztályfőnökökkel is. Csak így tudjuk a fiatalok fejlődését segíteni. Ezek adiákok nem szabadkaiak. A zömük először van a városban, amikor beköltözik az otthonba.Nekünk az a feladatunk, hogy segítsünk nekik beilleszkedni, felzárkózni a többiekhez. Miitt már generációkat neveltünk fel. Élnek itt olyan gyerekek is, akinek a szülei valamikor ami diákjaink voltak – hallottuk a pedagógustól, aki hozzátette, hogy a diákotthon jó hírébőlfakadóan az idén rekord számú gyermek pályázott az otthonba való bejutásra.
– A 464 helyre idén 591 diák pályázott, ami azt jelenti, hogy sajnos 127 tanulót nem tudtunkfelvenni. Mi a minőség javára dolgozunk és fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek itt jólérezzék magukat. Kiemelt jelentőségűnek tartjuk a diákjaink eredményeit is, és az iskolábanvaló jó teljesítményt. Ezért sokat foglalkozunk velük, hogy a lehető legjobb osztályzatokkaltérjenek haza. Úgy gondolom, a tények magukért beszélnek, hiszen például az idei évnegyedik osztályos tanulóinak az átlag tanulmányi eredménye összesen 4,21 volt, ami egynagyon szép eredmény – mondta büszkén Trajkovski Hermina.
Papp Bartusz Karolina húsz éve dolgozik nevelőként az intézményben. Mint megtudtuk, anevelői munka szerb és magyar nyelven folyik. A 464 diák 17 nevelői csoportba van osztva.
– Nekünk az a feladatunk, hogy minden gyermekről gondot viseljünk. Figyelünk az itt-tartózkodásukra, az osztályzataikra, követjük az életüket, és segítünk nekik a tanulásban. Énazt szoktam mondani, hogy mi, nevelők, itt egyben vagyunk anyukák, apukák, barátnők,pszichológusok. Próbálunk minden szempontból a tanulók javára lenni, és átsegíteni őket anehézségeken. Természetesen a szülőkkel és az osztályfőnökökkel is folyamatosan tartjuk akapcsolatot, ami egy nagyon fontos része a munkánknak, hiszen közösen sokkalkönnyebben meg tudjuk oldani a felmerülő problémákat. Mivel a diákotthonban 464 gyerekvan, ezért fontos a szabályoknak a betartása, máskülönben káosz lenne. Reggel 8-tól 11-igés délután 3-tól 6-ig tanulási idő van. Természetesen szabadidővel is rendelkeznek, amikorazt csinálhatnak, amihez kedvük van, de este fél 10-re vissza kell érniük a diákotthonba. Ezta nevelők szigorúan ellenőrzik. Fél tizenegykor pedig takarodó van. Ha hazamennek, a szülőknek jelezniük kell, amikor a gyerek hazaért.Ha nem jelez vissza, akkor kötelességünk felhívni őket, hogy megkérdezzük, mindenrendben van-e. Ez már egy bejáródott rendszer, amire szükség van – fejtette ki PappBartusz Karolina nevelő, aki elmondta azt is, hogy a húszéves tapasztalata alapján úgy vetteészre, hogy a mostani diákok sokkal korábban megérnek, és komolyabban tudnak aproblémákhoz is hozzáállni. Ezt azért is tartja pozitívnak, mert így a későbbiekbenkönnyebben boldogulnak majd az életben.

Tokai Mónika nevelő immár 18 éve lelkiismeretesen és felelősségteljesen végzi a munkáját. A közel húszéves tapasztalatairól osztott meg velem néhány gondolatot:
– Nagyon szeretem ezt a korosztályt. Teljes mértékben megértem őket, és átélem avilágnézetüket, gondjaikat, az utuk keresését. A 18 év alatt nagyon sok generáció hagyta ela diákotthont, ez alatt az idő alatt azonban változásokat vettem észre. Változott az egészvilág, ugyanúgy a kamaszok is. Úgy tapasztalom, hogy a mai technika eléggé negatívan hata diákokra. Ez a kommunikációban és az érdeklődés hiányában nyilvánul meg. A közösségimédia hátrányosan hatott a kommunikációs készségükre, és az egymáshoz valóviszonyukra, emellett néha-néha elég nehezen lehet őket aktivizálni. Amit azonbanpozitívan látok, hogy mikor a 14–15 éves gyerekek bekerülnek a diákotthonba, még olyan kiséretlenek, de miután 19 évesen elhagyják az intézményt, önállóak és érettek lesznek. Úgygondolom, hogy ezeknek a fiataloknak sok mindet meg kell tapasztalniuk a négy év alatt.Megtanulják az önállóságot, és talpraesett ember válik belőlük – emelte ki TokaiMónika.
A diákotthonban főképp négyágyas szobák vannak. Az intézmény berendezésevégtelenül modern, színes és otthonos. A folyosók tele vannak virágokkal és szebbnél szebbképekkel. A földszinten és a második emeleten fiúk, míg az első és harmadik emeletenlányok élnek. Az újabb szárnyban pedig csak leányzók laknak. A gyermekeknek
természetesen a napi három étkezés is biztosított. A nagy és tágas ebédlőben a hangulatot azene fokozza, amelyet nemrégiben vezettek be újdonságként.
A diákotthonban számos szakkört is tartanak általában este fél 8-tól. Ezzel a lehetőséggel anevelők a gyerekek szabadidejét próbálják kitölteni, amivel hasznos és jó időtöltéstbiztosítanak számukra. Vannak egyebek mellett sport, művészeti és nyelvi szakkörök is,amelyeken bárki részt vehet. Az intézmény dolgozói tehát fontosnak tartják, hogy a
gyerekek otthon érezzék magukat.
A diákok véleményét is megkérdeztük a kollégiumi élettel, hangulattal kapcsolatban.
A bácskossutfalvi első osztályos Alács Varró Emese, a SvetozarMarković Gimnáziumtanulója elmondta, hogy nagyon jól érzi magát a diákotthonban.
– Itt rengeteg tapasztalatot szerzünk. Mindennap van egy időbeosztás, egy napi rutin,ami arra jó, hogy kialakít egy rendszert az életünkben. A tanulóidő is arra ösztönöz, hogyminél többet tanuljak. A diákotthonban való élés felkészít az életre valamilyen szinten – emelteki Emese.
A kispiaci elsős Kávai Réka, a Szabadkai Zeneiskola tanulója, a nevelők munkáját méltatta.
– Nagyon hálás vagyok a nevelőknek, akik vigyáznak és figyelnek ránk, és mindentmegadnak nekünk, amire szükségünk van. A diákotthon ad egy biztos helyet, hogy itt, Szabadkán is van hova hazamennünk. A hangulat mindig nagyon jó. A szobatársaim iszenedések, ezért a szobánkban mindig vidám az élet. Állandóan énekelgetünk és jól érezzükmagunkat. Szeretem a szakköröket is, mert lehetőséget adnak arra, hogy megtaláljuk azt ahobbit, ami kitöltheti a szabadidőnket – mesélte Réka.
A szenttamási elsős Bélity Emma a Politechnikai Középiskola diákja. Elmondása szerint azotthon jó lehetőség a barátkozásra is.
– Mi itt mindenkivel jóban vagyunk. Szeretem a társaságot és a szakköröket is, mertösszehoznak bennünket. Mikor ideköltöztem, nem nagyon ismertem a várost, de idővel a szobatársaimmal és a Google- térképpel felfedeztük, és ha van időnk, általában elmegyünk
sétálni, vagy enni valamit. A tanulás is jobban megy, hiszen a nevelők felügyelnek ránk.
Úgy érzem, valamilyen szinten itt önállósultam is – hallottuk Emmától.

Kovács Laura Torontálvásárhelyről érkezett a diákotthonba, hogy a Kosztolányi DezsőTehetséggondozó Gimnázium sport tagozatára iratkozzon. Az elsős lány láthatólag márnagyon otthonosan mozgott az intézményben.
– Mivel elég messze lakok, ezért sokszor itt maradok hétvégenként is. Olyankor a kollégiumelcsendesedik, és ezt én nagyon élvezem. A hétköznapjaink is jól telnek, hiszen itt vannak abarátok, ismerősök, akikkel elvagyunk és sokat beszélgetünk. Az osztálytársakkal pedigsegíteni is tudunk egymásnak a tanulásban. A legelején minden furcsa volt, hiszen nekünkkellett olyan dolgokat is megcsinálnunk, amit például otthon a szüleink végeztek. E háromhónap alatt megtanultam beosztani az időmet. Azelőtt sosem volt egy kialakult rendszer,hogy mikor tanulok, de itt a tanulóidő ebben nagyon sokat segít. Néha nehéz a szüleimnélkül, de a barátok szerencsére mindig feldobják a hangulatom – hangsúlyozta Laura.
A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium angol szakos tanulója, Lovrity Anitaszintén Torontálvásárhelyről érkezett. Elmondta, hogy neki is mindig nehéz volt beosztaniaz idejét, de a diákotthon ebben is segített neki. A nevelőkkel is meg van elégedve, és jólesik neki, hogy mindig számíthat rájuk.
Néhány fiú véleményét is megkérdeztem az eddigi tapasztalatokról, élményekről. Többen iskiemelték, hogy azért szeretik ezt a diákotthont, mert rengeteg embert megismerhetnek, ésmegannyi élményt szerezhetnek amellett, hogy önállósulnak és fejlődnek is minden
szempontból.
Fábrik Dávid Bácskossuthfalváról költözött Szabadkára, és már négy éve él itt.
– A diákotthonban sok mindent megtapasztaltam. Rengeteg barátot és kapcsolatotszereztem, valamint kiélveztem a nagyvárosi élet adta lehetőségeket is. A kollégiummegtanított arra, hogy merjek nagyot álmodni – mondta Dávid.
Gubi Dávid két éve él az intézményben. Kiemelte, hogy szerinte az, aki egy diákotthonbanél, sok barátot tud szerezni magának, és nagyon jó kapcsolatokat tud kialakítani.
– Megannyi tudást kapunk mind a tanulmányokkal kapcsolatban, mind a szakirányok,és persze az élettel kapcsolatban is. Itt felelősségtudatosabbak leszünk, és még akitartásunkat is tudjuk fejleszteni – tette hozzá Dávid.

Sorozatunkban azokat a Vajdaság területén működő diákotthonokat látogatjuk meg, amelyek bentlakást biztosítanak a magyar ajkú diákjainknak. A lehetőségek mellett elsősorban azt a hangulatot szeretnénk bemutatni, amely a közösségi életet jellemzi. Ezt a helyszíneken készített felvételekkel igyekszünk közel hozni olvasóinkhoz a honlapunkon megjelenő Magyar Szó Extra mellékletünkben. Kövessen bennünket!