Az egykori községháza, egyszerű, részben téglából készült, részben pedig vert falú épület volt, ami a mai főutca bal oldalán, a katolikus templom kertjének tőszomszédságában állt. Az épület feltehetőleg az 1848–49-es szabadságharc előtt épülhetett, mert a dokumentumok szerint 1854-ben már javításra és bővítésre szorult, ugyanis a tető beázott, a már meglévő irodák, mellékhelyiségek, szolgálati- és cselédlakások mellett pedig itt kapott helyet a tűzoltóság és a katonai ügyosztály is. Az udvarban álló istálló és fáskamra utáni részen új iroda épült a csendbiztos számára, mellé pedig egy börtönszoba. Az egész épületet először zsindelytetővel, a nagyobb javításokat követően pedig szürke cseréppel fedték be, az utcai részre néző ablakok mellett volt egy kisebb, hivatalos (fő)bejárat, valamint a kocsibejárat is.
A községházán dolgozók (jegyző, segédjegyző, bíró, adószedő, tanácselnök stb.), vagy ahogyan akkoriban nevezték őket, az elöljárók száma az 1880-as évekig folyamatosan bővült: a községi jegyző és kertész (bérelt lakásban éltek) mellett itt dolgozott és rendelt a községi orvos (az épületben rendelő is működött), két fő dolgozott az ún. hitelesítő hivatalban, ketten a földmérő (kataszter) irodában. Egy 1876-os bejegyzés szerint a már említettek, valamint a kisbíró és a kocsis mellett további nyolc személy (cselédek, takarítók és jószággondozó) dolgozott és kapott fizetést a községházán. Több helyen és több alkalommal említik a nagyterem (ülésterem – a szerző megjegyz.) festését, ami arra utal, hogy az épület részben téglából, részben döngölt földből készült falai megfelelő szigetelés hiányában nedvesek voltak, és azokat folyamatosan (évente, kétévente) meszelni, festeni kellett.
Az első kúlai képviselő-testület feltehetőleg 1859/60-ban alakult (addig a községi tanács volt a fő szerv), ugyanis 1861-től már jegyzőkönyvezték az üléseken született határozatokat. A 45 tagú kúlai községi képviselő-testület 1868. június 10-én olyan határozatot hozott, hogy az állami ügyészi lak, amelyért a község már három éve bérletet fizetett, és ahol a szolgabírói hivatal kapott helyet (ez a mai Lenin utcai épület, később a rendőrség épülete – a szerző megjegyz.), a legrövidebb időn belül ürítsék ki, és azt teljes egészében a Tiszttartói hivatal rendelkezésére kell bocsátaniuk. Fárbás Márton bíró, a képviselő-testület elnöke ugyanakkor arra kérte a képviselő urakat, hogy Kúla városa adományozza oda az épületet a Szolgabírói (később Főszolgabírói) Hivatalnak, mert a településen nincs másik épület, ahol a bírósági perek, rendőrségi ügyek stb. levezethetők, illetve rendezhetők. Kérését indokolva így fogalmazott:
„...Az együtt ülő képviselet, tekintve azt, ha a szolgabírói hivatal innen vagy Cservenkára vagy pedig Verbászra áttétetnék, a községünkben virágzásnak indult ipar és kereskedelem hanyatlana, de másrészt az elöljáróknak a szolgabírói hivatalhoz leendő béremelése által a községnek több száz forintokat kitevő költségeket okoztatnának…”
A főszolgabíróság épülete a felújítás után (Fotó: Regécz László gyűjteményéből)
A kúlaiak tehát nem akarták, hogy a hivatal elköltözzön a városból, így az ülést követően azonnal nekiláttak az állami ügyészi és jegyzői lak addigi székhelye átalakítási terveinek és az azzal kapcsolatos költségtervezetnek a kidolgozásához, és tervbe vették a községházán működő hivatalok egy részének az átköltözését is. Ez megtörtént ugyan, ám az akkori Szent István utcában álló épületet, amelynek pincéjében folyamatosan 40–50 cm talajvíz állt, mégis le kellett bontani. A levéltári adatok szerint az épület déli oldalon lévő (az egykori zsinagóga felőli rész − a szerző megjegyz.) falai több méter magasságban nedvesek voltak, ezért nem állt stabilan sem az emelet, sem a tetőszerkezet. A főszolgabírói székház (az épület jelenleg tatarozás alatt áll) 1878-ban épült (addig a járási főszolgabíróság Telecskán volt), új alapokra helyezték, a falakat elszigetelték, így a következő év tavaszán visszaköltöztek a fentebb említett hivatalok.
A községházán székelő bíróság az alkalmazottak létszámának bővítése miatt 1873-ban ugyancsak új helyre költözött, mégpedig a gimnázium mellett álló épületbe. A dokumentumok a községi bíró és helyettese mellett öt esküdtről, egy adópénztárnokról, egy számadóról és egy közgyámról tesznek említést. A községi bíró abban az időszakban Kirilovics Sándor, a főbíró pedig Móricz László volt. A képviselő-testületnek ettől az évtől kevesebb, azaz 29 tagja volt, választmányi elnöke pedig Kovacsics Emil lett.
Az 1870 és 1884 közötti időszakban a községházán lévő hivatalok egy része az ismételten javításra szoruló épületből ugyancsak a főszolgabírói székházba költözött. A helyi tűzoltóság viszont már korábban elköltözött (az út túloldalán álló épületbe), mivel „…az udvar önkéntes tűzoltóság számára bocsátott sarka szűknek bizonyult a vizeshordók, a kéziszivattyút és más fölszerelést szállító lovaskocsik és a lovas istálló számára”.
A földmérő hivatal ugyancsak a főbíróság épületébe költözött, de a katonai ügyészség, az orvosi rendelő, az istálló, a fogatos kocsik és egyéb ügyintézők és felszerelés a második világháború végéig a mai főutcán, akkori nevén az Árpád utcában álló községházán maradt(ak).
Az 1860-as évekből még egy dolgot fontos kiemelni: a községháza tanácstermében tartotta üléseit az Inséges Albizottság, amelynek a községi esküdtek mellett tagja volt Szakácsy Sándor római katolikus és Jankovits Miksa szerb plébános, továbbá öt neves közéleti személy. A bizottság az éveken át nagyon nehéz helyzetben élő polgárok szervezett megsegítését, élelemmel történő ellátását vállalta magára. Az történt ugyanis, hogy 1863-ban hatalmas aszály sújtotta a vidéket, egy évvel később az egekig emelkedtek a gabonaárak, 1865-ben két alkalommal hatalmas ítéletidő és jég tarolta le a termést, egy évvel később pedig újra az aszály és a fagy „aratott” a kúlai határban, ezért a község polgárainak közel a fele egyszerűen éhezett.
Ugyancsak fontos kiemelni, hogy az 1879-ben alakult, a kúlai iparosokat tömörítő egyesület, amelynek első elnöke Rácz György volt, az összejöveteleit a községházán tartotta, és egy ideig itt volt az irodájuk is. Itt alakult és kapott irodát a Takarékpénztár is.
Arról, hogy a régi községháza pontosan mikor került lebontásra, nem sikerült írásos bizonyítékot találni. Annyi biztos, hogy a második világháborút követően még néhány évig itt székelt az önkormányzati hivatal, majd (valószínűleg az épület rossz állapota miatt) az 1950-es években a főszolgabíróság épületébe került. Abba az épületbe, amelynek földszintjén az 1960-as évek közepétől rendőrállomás, emeletén pedig katonai ügyosztály működött.
A községi képviselő-testület a Közigazgatási Hivatal azon javaslatát, miszerint Kúlán új városházát kell építeni, 1970. július 29-én megtartott ülésén fogadta el, a jelenlegi községháza épületének megépítéséről szóló végzést pedig ugyanazon év augusztus 2-án tették közzé.
Tekintettel arra, hogy az eddigiek során több alkalommal is említettük a főbíróság épületét, a folytatásban erről következik egy rövid összefoglaló.
Iványi István Bács-Bodrog községei c. könyve szerint a vármegyében négy törvényhatósági joggal felruházott város, Baja, Szabadka, Újvidék és Zombor (a vármegye székhelye) volt, továbbá két rendezett tanácsú város: Magyarkanizsa és Zenta, valamint 126 község, amelyek három kivételével nagyközségek voltak.
A községek 13 járásba lettek beosztva, köztük sorrendben az 5. volt a Kúlai járás kilenc községgel: Bácskeresztúr, Cservenka, Kiskér, Kuczora, Kula, Óverbász, Torzsa, Újverbász és Veprőd. A járás területe: 98.939 kat. hold, polgári lakossága: 47.205, ebből 7259 magyar, 27.092 német, 8236 kisorosz, 4269 szerb, stb. A járás terültén összesen 15.773 polgár beszélt magyarul.
„Kúla községhez tartozik a kerületi közigazgatás, a járásbíróság, a telekkönyvi hatóság, a királyi adóhivatal, de itt van a kincstári uradalom tisztviselőinek a székhelye is... A kúlai adóhivatal a zombori adófelügyelőséghez tartozik, az pedig a szegedi pénzügyi igazgatósághoz”.
A főszolgabíróság 1878-ban emelt épületét 1930-ban a már említett nedves falak miatt csaknem teljesen lebontották, majd 1931 júniusa és novembere között átépítették. Az alapot 40 centimétert megemelték, az épület új elektromos- és vízvezeték-hálózatot, szennyvízelvezetőt, valamint teljesen új tetőt és cserepet kapott.
A kúlai községháza a főutcán 1941-ben
Az épületet átvevő szakbizottság 1931. december 10-én megállapította, hogy a földszinti rész mosókonyhával bővült és külön lépcsők épültek: a pincéből a földszintre betonlépcsőket, a földszintről az emeletre falépcsőket építettek a főbírói lakással való másodlagos kommunikáció érdekében. A bejárat feletti erkélyt tartó vastag oszlopok csúfították az épületet, ezért ezeket lebontották, helyükre két befogató konzol került, a homlokzatra a tervezett óra helyett nemzeti címert raktak. Az épület köré téglából járda készült, amit cementtel leöntöttek, így az eső és a hó nem folyt az épület alá, a földszinten lévő ablakok rácsait leszedték, helyükre üvegezett keretet szereltek, így az eső és a hó nem áztatta a falakat. A látszó fa- és tetőrészeket zsíros festékkel védték meg a rothadástól, az épületben lévő összes szénfűtésű vaskályhát gazdaságosabb és tisztább cserépkályhára cserélték stb. A bizottság ugyanakkor felrótta a hiányosságokat is, miszerint az északra néző épületet tévedés volt novemberben kívül-belül vakolni, ugyanis a hideg időjárás miatt a vakolat nem egyformán száradt, nem kezdhették el a festést, a decemberi fagyokat követően pedig a nedves részeken csúnya foltok jelentek meg, az északi homlokzaton lévő külső festék mállott és hullott, egyes ablakok nem jól zártak, stb. A szakértői bizottság szerint az épület műszaki átadása előtt ezeket a hibákat sorra ki kellett javítani. A jegyzőkönyvet továbbították a járási igazgatósághoz, valamint az újvidéki székhelyű Dunai Bánság műszaki osztályához is.
A második világháború előtt és után a főbíróság, később járási igazgatóság erkélyéről a községi elöljárók ismertették a legfontosabb tudnivalókat, a napi híreket, közleményeket, a felhívásokat pedig az erkély alatt álló kisbíró dobpergéssel közölte a polgárokkal. A nap folyamán a piactéren (ma a városi park) ugyanazt több alkalommal is megismételte.
A Lenin utcában álló épületet 93 év után újra átalakítják, immár harmadszor. A jelenkor követelményeinek megfelelő épületben a tervek szerint a városi múzeum és a Népkönyvtár kap helyet.
Felhasznált források:
Dr. Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye I-II., Budapest, 1909.
Vajdasági Levéltár, F 126/V., ZGR 4/33
Vajdasági Levéltár, F 421, 1356 – 1359.
Vajdasági Levéltár, F 423, 1450, 1451.
Nyitókép: A kúlai községháza a főutcán 1941-ben. (Fotó: R.N. Ačanski: Kula u prošlosti, 384 o.)
