Idén a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete az Év Pályakezdő Újságírója díjat Hodolik Boglárkának, a Hét Nap honlapszerkesztőjének és Csíkos Dánielnek, az Újvidéki Televízió fiatal riporterének ítélte oda. Boglárka négy évvel ezelőtt költözött egy kis faluból, Zentagunarasról Szabadkára. Tanulmányait a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon végezte. Az oklevél megszerzése után egy évig dolgozott kisegítő tanítóként Topolyán, ezt követően magántanárként is tevékenykedett.
Hogyan indult a pályafutásod?
– Az egyik volt évfolyamtársamtól hallottam a hírt 2019 végén, hogy munkatársat keresnek a Hét Napba. Nem igazán tudtam mire jelentkezem, csak az interjún mondták meg, hogy honlapszerkesztőt keresnek. Ennek hallatán bevallom, kicsit megijedtem. Az állásinterjú után bemutattak az elődömnek, Roncsák Alexandernek, aki harminchárom munkaév után vonult nyugdíjba. Mindvégig végtelenül segítőkész és készséges volt velem. A több mint harmincévnyi munkássága alatt elsajátított tudását és tapasztalatát igyekezett fáradhatatlanul és lelkiismeretesen átadni nekem. Elsősorban a honlapszerkesztés rejtelmeibe vezetett be és tanította meg annak csínját-bínját. Munkája iránti elkötelezettségével szerettette meg velem is e szakma szépségeit. A mai napig hálával tartozom neki. A honlapszerkesztéssel párhuzamosan a laptördelést is megtanultam, ami ugyancsak nagy hasznomra vált az eddigiek során.
Mit jelent a honlapszerkesztés a Hét Napban?
– Ez egy igencsak összetett munka. Leegyszerűsítve, az újságban megjelent szövegeket töltöm fel a Hét Nap honlapjára. Emellett a kész, megírt napi cikkeket, eseményeket, híreket, illetve hirdetéseket öntöm formába, melyhez képeket szerkesztek és vágok, amik aztán felkerülnek a weboldalra. Mindeközben folyamatosan kapcsolatban vagyok a munkatársaimmal, akikkel mindig igyekszünk közösen kivitelezni az elképzeléseket. A munkám során nagyon fontos a kreativitás, az ötletgazdagság és az esztétikai érzék, a látványos és minél figyelemfelkeltőbb fényképek elkészítése, valamint kiválasztása. Újságíróként is nagyon szeretek dolgozni, mindig feltölt egy-egy érdekes eseményen való részvétel. Ugyanakkor fotózom is, amire ugyancsak az elődöm tanított meg, azóta pedig már eseményekre is eljárok fotoriporterként.
Megkaptad az Év Pályakezdő Újságírója díjat. Hogyan élted meg?
– Nem számítottam rá, hogy jelölnek a díjra. Amikor tudomásomra jutott, természetesen mérhetetlenül boldog voltam. Arra gondoltam, hogy a felkészítésnek megérett a gyümölcse. Meglátásom szerint a kezdetektől mindvégig kitartó, lelkes és ambiciózus voltam. Úgy érzem, értékelték az igyekezetem és a szorgalmam. Próbáltam megfelelni, beilleszkedni a körbe és szívvel-lélekkel csinálni azt, amit rám bíztak. Azt hiszem meg vannak elégedve a munkámmal, ami számomra egy óriási elismerés és sikerélmény, hiszen ez csak azt bizonyítja, hogy sikerült helyt állnom. Maximálisan megszerettem a hivatásom, és szívügyem lett, hogy elfogadhatóan és megfelelően tudjam tovább vinni azt, amit az elődöm elkezdett.
Milyen jövőbeli céljaid vannak?
– Örülnék, ha a Hét Napnál maradhatnék a későbbiekben is. Szeretnék továbbra is írni, fejlődni és a hetilap honlapjának a szerkesztője lenni. Arra törekszem ezután is, hogy megtartsam azt a színvonalat, amit elvárnak tőlem. Ha sikerülne, az egy nagyon jó eredmény lenne.
Mi a helyzet a szabadidővel?
– Az újságírás egy életmód. Folyamatosan a hírek áradatában vagyunk, azonban egy honlapszerkesztőnél ez még hatványozottabban érvényes. Naprakésznek kell lenni és folyton figyelni. A szabadidővel még mindig hadilábon állok. Van, hogy vasárnap délután a kávé szürcsölgetése mellett is ugyanúgy felteszem az írásokat, ha kell. Megesett az is, hogy egy keresztelőn a templomi szertartás előtt raktam fel az olimpiai híreket. Ilyen helyzetekben igen flexibilisnek és találékonynak kell lenni. Igyekszem gyorsan megoldani a felmerülő nehézségeket, sőt kifejezetten szeretem a kihívásokat, nem szégyellek segítséget sem kérni. Szerencsére van egy fantasztikus férjem, aki rendkívül toleráns, és egy támogató családom is.
Mit adott neked a Hét Nap?
– Megtaláltam a helyem a nagyvilágban. A munkámnak megvan a maga kis izgalma, varázsa, változatossága. Mozgalmas és kihívásokkal teli. Ez az, ami felpezsdít. A szerkesztőségi élet és miliő is nagyon családias. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a munkakezdésem évében még egy tortával is megleptek a születésnapomon. A közös munka, a beszélgetések, a jó hangulat mind-mind hozzáad ahhoz, hogy az ember jól érezze magát abban a közegben, ahol dolgozik. Kiskoromtól kezdve a szüleim arra ,,edzettek", hogyha adódik egy helyzet, azt túl kell élni és meg kell oldani. Ebből fakadóan nagyon sokat tanultam tőlük, és az ő nevelésüknek és az élethez való hozzáállásuknak is köszönhetem, hogy idáig jutottam.
