A legzöldebb városok, mint például Zombor, ilyenkor mutatják a legszebb arcukat. A simogató napsütésben ragyognak az aranyszínűtől, okkersárgától a vérvörösig terjedő színben pompázó lombruhák. Az aprócska levelek, amelyek nagyon sietnek, már a fa alatt hevernek, hatalmas levélszőnyeggé alakulva.
Szabadka nem a legzöldebb városok egyike, mégis nekem ilyenkor a legcsodálatosabb, a legszínesebb és a leghangulatosabb. A belváros utcáin, apró terein az enyhe őszi szélben mintha hóhullás lenne: egymás után igyekeznek a föld felé a megsárgult aprócska levelek. Olyan színkavalkád ez, ami feledteti velünk a gyönyörű, de romos homlokzatokat, a városközpontot csúfító épületeket. Mintha ősszel minden megszelídülne. Az ősz az az évszak, amikor folyamatos a változás. Az elején a gazdagságával kápráztat el minket, hiszen itt a szőlő-, az alma- meg a diószüret, beérik a kukorica... A piacokon roskadásig telnek a pultok szebbnél szebb zöldségfélékkel, gyümölcsökkel. A virágok is pompáznak még, a rózsák virulnak egy ideig, a vasrózsa is tartja magát, később a krizantémok veszik át mindannyiuk helyét. Látványosan változnak a kertek.
A langymeleg napsütésben mintha minden nemesebb lenne. Nézem a palicsi villákat. Talán sohasem voltak még ilyen szépek. A napfény mintha lecsorogna a házfalakon. Óvatosan, vigyázva a szecessziós értékekre. De a kicsi házak és tanyák is éppen ilyen kedvesek az őszben.
Gergely József felvétele
A fecskék meg a gólyák is elmentek, füvet sem kell már az idén többet vágni, noha még életerős. A nappalok ugyan rövidebbek, de valahogy ebben a gyönyörű időben nincs hiányérzete az embernek, hiszen minden napsütéses óra ilyenkor novemberben már ajándék, s gyermekként örülünk neki, mert tudjuk, mi következik. A csapadék, a köd, a hideg. A természet téli pihenőre készül.
No de addig itt van még bódító illatával a most szüretelt birsalma, amit nagymamám egykor az almáriumra sorakoztatott, és úgy emlékszem, hogy egész télen illatozott tőlük a fűtetlen szoba. És itt van a sült gesztenye is, páratlan illatával, ízével, látványával.
Nagyjából október végén, november elején jelennek meg a gesztenyeárusok. Szabadkán több ponton is megtalálhatjuk őket. Többnyire mindegyikük rosszul öltözött, ócska üstben, égő tűz felett süti a gesztenyét, kétes tisztaságú ruhába bugyolálja a kisült szemeket, és újságból csavart stanicliban adja el a félliteres mérőedénnyel kimért finomságot. Nincs válogatás, ha sok férges jut az adagba, hát így jártál. Mégis, egyik legkedveltebb téli csemege a sült gesztenye.
A legjobb azon nyomban kibontani és falatozni belőle, még ott, az utcán. Kormos lesz az ember keze, süt a papírzacskó, s hát a héját sincs hova tenni... de a forró gyümölcsnek nehéz ellenállni. Kevesen vannak, akik otthon megpróbálnak gesztenyét sütni. Sokáig nálunk nem is lehetett beszerezni szelídgesztenyét. De ahogy az avokádóhoz, mangóhoz és egyéb különlegességekhez ma már ehhez is könnyedén hozzájuthatunk. De mégis a parázson sült gesztenye az igazi. Nem véletlen, hogy késő ősszel indul be a sültgesztenye-biznisz. Akárcsak a diót vagy más csonthéjas gyümölcsöt, a gesztenyét is ősszel szüretelik. Így mire hozzánk kerül, október vége, november eleje lesz.
Ahogy a természet készül a nyugalmi időszakra, valahogy mi is a bekuckózás időszakát éljük. Elővesszük a télikabátot, a pulóvereket meg a télicipőket. A nyári takarók helyett a téli paplanok kerülnek elő, és a fűtést is elindítjuk. Előbb csak esténként melegítjük fel a lakást, majd egész nap fűtünk, és rettegve gondolunk a fűtésszámlára.
Szeretem a ködös reggeleket is. A sejtelmessége ejt rabul. Csak úgy ballagni az utcákon. Néha úgy érzem, mintha életlen fotóban bandukolnék, vagy valahonnan szárazjeget ömlesztenének rám. Fályolszerű takaróval vonja be ez a különleges képződmény a házakat, a fákat és embereket. Még a jól ismert utcákat, házakat, piacokat is rejtélyessé teszi.
Az ősz a legváltozatosabb évszak. Sokféle arcát mutatja, s ha ráhangolódunk, felfedezhetjük, mennyi báj van a természet változásában. A nosztalgiázás, a keserédes melankólia időszaka ez. Az élet körforgásáról gyors egymásutánban küldi jeleit, s döbbent rá minket a mulandóságra. A kettősség ennek az évszaknak a legmarkánsabb jellemzője: benne van a gazdagság, a bő termés, az élvezetek csúcsra járatása, és benne van mindennek a vége, a készülődés a halálra. Ez maga az élet rendje.
