A legutóbbi hóesés előtt jártunk a Ludasi-tó partján. Egyetlen nádvágóbandát találtunk. A helybeliek arra panaszkodnak, hogy nincs, aki vágja a nádat. A fiataloknak nem fűlik a foga a nehéz munkához. Pedig régen, télidőben, az egész falu férfi lakossága már korán reggel a tavon volt. Minden családban ez jelentette a téli bevételt. Nagy bandákba tömörülve, jóféle pálinkákkal felszerelkezve folyt a nádvágás.
RÉGEN NAGY TELEK VOLTAK
– Régen szánkókkal, lovakkal, később traktorral is rámentek a tóra. Nagy telek voltak akkoriban, s így horták ki az emberek a tóról a nádat. 30–40 centisre is meghízott a jég, biztonságos volt a járás rajta. Sajnos ma már olyan enyhe telek vannak, hogy alig vannak olyan időszakok, amikor rá lehet menni a jégre. Az sem ritkaság, hogy beszakad alattunk, és akkor irány mihamarabb haza átöltözni – mondja Borsos Gábor, a bandagazda.
Ők hárman vannak. Mint egykor a búza aratása, úgy történt régen a nádvágás is, meséli a ludasi nádvágó. Gyalázkával, kézzel vágták a nádat. Voltak, akik csak vágták és voltak, akik hordták a partra, mások meg kötözték a kévéket. Gulyás Oldal Tibor szerint nincs is annál szebb látvány, amikor végig a parton sorakoznak a kúpok.
– Egykor nagy becsben tartották a nádat errefelé. Nagyon sokat kivágtak az emberek, otthon osztályozták, tisztították, jöttek a kamionok és vitték külföldre. Amit nem tudtak eladni, azt fűtésre használták. Sajnos ma már nincs érdeklődés a nádvágás iránt, pedig bármennyit is kivágnánk, azt mind el tudnánk adni. De hát lássuk be, nem könnyű munka ez – mondta a nádvágó.
ROSSZ MINŐSÉGŰ AZ IDEI NÁD
A hételeji hideg előtt csak a kora reggeli órákban tudtak rámenni a jégre. Mire a nap a delelőre ért, be kellett fejezni a munkát, mert a jég felszíne megolvadt és nagy volt a beszakadás veszélye. Ma már gép is segíti a nádvágók munkáját. Borsos Gábor szerint mostanság egy-egy délelőtt 40–50 kéve nádat tudnak levágni. Ám idén nagyon rossz minőségű a nád. Január elején Szabadkán és környékén nagy károkat okozott a jeges eső. Fák dőltek ki, vezetékek szakadtak le. A nádasban is kárt okozott a rendkívüli időjárás. A nádszálak a rájuk fagyott eső alatt összetörtek, így most nagyon nehéz vágni és kévébe kötni is, értékesíteni pedig szinte lehetetlen az összetört nádat. Olyan ez, mint mikor a búza aratásakor a gabona lefekszik.
A nádvágók január elsejétől február 28-ig kapnak engedélyt a nádvágásra, de mint mondják, még március közepéig lehetőségük van rá, hogy eltakarítsák az ott maradt szemetet. A területet ugyanis tisztán kell elhagyniuk. A Palics–Ludas Közvállalat a Ludasi-tó kezelője. Mivel természetvédelmi területről van szó, a nádvágáshoz a tartományi Természetvédelmi Intézet szabja meg a feltételeket. A tó második és harmadik zónájában engedélyezett a nádvágás.
SZIGORÚ ELŐÍRÁSOK
– Már több évtizedes hagyománya van annak, hogy a helyi lakosok a Palics–Ludas Közvállalattal szerződnek. A szerződésekben a feltételek is fel vannak sorolva, tehát, hogy hol lehet nádat vágni, vannak olyan területek, ahol a tűzrakás is engedélyezett. Tehát az elhasználódott, nem minőségi nádat meg lehet gyújtani. Azért vannak ezek a kijelölt helyek, hogy ne kelljen messze vinni, hanem ott, a helyszínen fel lehessen gyújtani, el lehessen égetni. De természetesen csak megfelelő helyen és megfelelő időben – mondta Dobó Márta, a Palics–Ludas Közvállalat igazgatója.
A Ludasi-tó első kategóriás védett terület Szerbiában, ami nemzetközi és nemzeti jelentőségű védett területet jelent. Az elmúlt évtizedekben több mint 250 madárfajt jegyzetek fel, figyeltek meg a tavon és környékén. Ezek között nagyon sok vonuló madár is van, hiszen a vonuló madarak egyik fontos pihenőhelye is a rezervátum. Ezenkívül nagyon sok madár itt költ, ezen a területen, ezért a nádasok nagyon fontos szerepet töltenek be, nemcsak a vízi ökoszisztémában, hanem a madarak számára is egy fontos élőhely.
AHOL MINDEN ÉVBEN LEVÁGJÁK, MEGÚJUL
A nádvágás rendkívül fontos tevékenység, hiszen általa fenntartják a vizes élőhely változatosságát. Az utóbbi évtizedekben a tó kétharmadát nád borítja. Nem volt ez mindig így. A nád a tó iszaposodásával szaporodott el. Ez nem is jelent problémát a vízben, ám a parton invazív növényként viselkedik, ezért ott irtani kell. Az időjárástól függően egy-egy idényben 5–10 hektár nádat sikerült eddig levágni. Ott, ahol levágják, minden évben, megújul, és a következő évben acélosabb, jobb minőségű lesz.
A nádvágók ingyen kapják a területeket. Rendkívül fontos a téli aratás, hiszen a tó egészsége függ attól, hogy kivágják-e évente a nádat vagy sem. Ha a vízben marad a régi nád, ott lebomlik és növeli a tó eliszaposodását. A Szerbiában egyedülálló Ludasi-sztyepptó 328 hektáron fekszik. Sekély medrét a szél játéka formálta a homokos talaj és a lösz-hátság érintésével.
