2006-ban Dreán, ehhez az Óbecséhez tartozó kis faluban nyitotta meg kapuit az első vajdasági Lurkóház, ezt követően 2008-ban Hajdújáráson, majd 2012-ben Óbecsén is megnyílt egy-egy. A napközi formájában működő házakban nevelők és önkéntesek segítenek a nehéz körülmények között élő gyermekeknek a felzárkózásban, az integrálódásban és a tanulásban.
Korábban dr. Harmath Károly ferences rendi atya, a Poverello Alapítvány kuratóriumának elnöke így idézte fel lapunknak nyilatkozva a kezdeteket:
– Marisztella nővér volt az, aki igen jól ismerte az itteni gyerekek helyzetét, és ő Böjte Csaba atyához fordult azzal, hogy Dreán is létre kellene hozni egy gyermekvédelmi házat. Nekünk akkor már működött az alapítványunk, melyet Assisi Szent Ferencről Poverellónak (Szegény emberke) neveztünk el, ezért Böjte atya hozzánk irányította őt. Az alapítványon keresztül sikerült létrehoznunk a dreai gyermeknapközit, és a Lurkóház nevet adtam neki. Gyermekeink a Lurkóházakba való bekapcsolódás után jobban tanulnak, valamint magukba szívják a türelem, a szeretet és egymás elfogadásának a légkörét is. A gyerekek értékelik azt a szeretetet, amit igyekszünk nyújtani nekik. A munkatársaink megadják nekik mindazt a támogatást, amelyre szükségük van ahhoz, hogy az iskolában ne maradjanak le, hogy elsajátítsák a társas kapcsolatokhoz szükséges készségeket, és hogy felszínre kerüljenek a bennük szunnyadó képességek: jobbak lesznek a jegyeik, szebben fejezik ki magukat, és megnyílik az értelmük, mert itt foglalkoznak velük – mondta el akkor az atya.
Vajon hogyan vészelték át az elmúlt egy évet a dreai Lurkóházasok? Milyen nyomokat hagyott rajtuk a kényszerű bezártság, és alábbhagyott-e az adományozási kedv az elmúlt hónapokban? A virágba borult, frissen kaszált porta udvarán, egy árnyékos asztal mellett beszélgetünk Boja Ilonkával, aki önkéntesből lett nyolc évvel ezelőtt a Lurkóház házfelelőse.
– A járványidőszak nehéz hónapjai itt sem múltak el nyomtalanul, de se a gyerekek, se az intézményünk nem maradt magára ebben a rendkívüli helyzetben sem. Nehéz időszak volt, de megküzdöttünk vele. A karantén alatt házhoz szállítottuk a védenceinknek az ebédet, és az a hét család, ahol a gyerekeink nevelkednek, kapott tőlünk egy egyszeri, tartós élelmiszerekből és tisztálkodási szerekből álló csomagot is. A gyerekek tanulása nagyon aggasztott bennünket, mert az online oktatásra nem mindegyik családban volt lehetőség. Nem szerettük volna, hogy az eddigi munkánk kárba vesszen, ezért ha nem tudtak otthon egyedül megbirkózni a postán kapott feladatokkal, megtaláltuk a módját annak, hogy az előírások betartásával – maszkban, lehetőség szerint a szabadban – leellenőrizzük a munkájukat vagy segítsünk nekik megoldani a feladatokat. Ennek köszönhetően nem maradtak le a tanulásban, és senkinek nem kellett közülük osztályt ismételni – mondta el Boja Ilonka.
Amikor ismét fogadhatott gyerekeket a Lurkóház, szigorúan betartották a szabályokat – nem is lett beteg se gyerek, se felnőtt! Most kevesebb gyerek jár ide, mint évekkel ezelőtt, összesen 17-en vannak – közülük egy óvodás és három középiskolás – őket csoportokra osztották.
– Azt azért tapasztaltuk, hogy a bezártság hónapjai nem múltak el nyomtalanul: a gyerekek egy része kissé elkényelmesedett, lazult a munkamoráljuk, megkopott a kötelességtudatuk… De mindent összevetve a Lurkóház sokat tud segíteni a családokon, és a gyerekek felnőtté válásában is fontos szerepet tölt be: azok, akikkel éveken át rendszeresen foglalkozunk, jobban tanulnak, és olyannyira magabiztosak lesznek, hogy a középiskola után akár külföldön is feltalálják magukat. A kezdetekben gyanakvóak voltak a szülők a Lurkóházzal szemben, de ez már a múlté. Ők is belátták, hogy amióta itt foglalkozunk a gyerekeikkel, illemtudás, segítőkészség, igyekezet és tisztaság terén egyaránt sokat fejlődtek – teszi hozzá büszkén Ilonka. A gyerekekkel jelenleg Ilonka mellett egy nevelőnő foglalkozik, a másik szeptemberben, a szülési szabadság lejárta után áll majd ismét munkába.
Dreán mostanában jó lehet gyereknek lenni: tavaly ilyenkor új iskolaépületet avattak a mintegy 500 lelket számláló, zömében magyarok lakta faluban, és az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola kihelyezett tagozataként működő intézményben szeptemberben 9 alsós kisdiák kezdte meg a tanévet. Az óvodások is ide járnak, nekik a Magyar Nemzeti Tanács a magyar kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által 2017-ben indított Kárpát-medencei óvodafejlesztési program által biztosított csaknem kétmillió dinárból többek között egy EU-konform játszóteret és egy magyar jellegű játéksarkot is kialakítottak.
A Lurkóházak a gyerekek étkeztetéséhez elsősorban az adományozóktól kapnak támogatást – a pandémiás időszakban ez a segítőszándék még nagyon is volt, mint rendes körülmények között: csirkét, tojást, almát rendszeresen kapnak Dreán, az évi lisztszükségletüket a Magyarok Kenyere mozgalom biztosítja, az Erdélyi Világszövetség stuttgarti csoportjának köszönhetően pedig egy egész, feldolgozott disznó is érkezett a házba – a sok adomány miatt nemrégiben egy újabb mélyhűtőt kellett venni a Lurkóházban. Bár tavaly elmaradt a szokásos, adományozóknak szentelt karácsonyi műsor, az egész Vajdaságból érkező jótevők a karácsony előtti napokban ennek ellenére is egymásnak adták a kilincset, amiért a dreaiak borzasztóan hálásak.
– A gyerekek vágynak arra, hogy olykor-olykor elbuszozzunk valahova egy uszodába, de erre nincs most lehetőségünk. Szívesen emlékeznek vissza a tápióbicskei és a többi nyári táborra is, de külföldre azért nem tudnak menni, mert nincs útlevelük. Viszont Csantavéren lesz tábor, ennek is nagyon örülnek! A Magyar Nemzeti Tanácstól pingpongasztalt, egy óbecsei családtól csocsóasztalt kaptunk, és társasjátékokkal is bőven el vagyunk látva – mondja Ilonka.
A Lurkóházban a gyerekek mindennap kapnak uzsonnát és ebédet. Mivel két váltásban érkeznek, ez azt jelenti, hogy naponta háromszor tálal a szakácsnő – neki nagy segítség lenne egy mosogatógép. A Lurkóház nyitott szívű támogatóit ismerve ez a kívánságuk is teljesülni fog hamarosan.