Vállalkozásokon belüli generációváltást támogató online képzési programot hirdetett nemrégiben a Prosperitati Alapítvány. A május 20-ától június 28-áig tartó, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság által támogatott tréning célja, hogy segítse a családi vállalkozások generációváltási folyamatait. Az Előttem az Utódom című ingyenes programon az óbecsei Kovács család: Lívia és Nándor, valamint Noémi és Ármin is részt vettek.
Ma már két cég működik a családi vállalkozás keretében: az Elektromechanika-Csábi szervizcég tulajdonosa Kovács Lívia, az elektromos és kézi szerszámokkal foglalkozó Pro-Techniké pedig a férje, Nándor.
– Az elektromos és kézi szerszámgépek javításával foglalkozó céget Elekromehanika Čabi néven 1972-ben alapította az édesapám, Csábi István. Én már gyerekként is mindig az édesapám körül sertepertéltem, mert szerettem a technikai dolgokat, ha kellett, akár tekercseltem is. Végül 1991-ben, 19 évesen kerültem a cégbe, a számlázásban, az anyagbeszerzésben segítettem az édesapámnak, de a szervizzel is ismerkedtem. Amikor egy évvel később férjhez mentem, az elektrotechnikus végzettségű férjem, Nándor is csatlakozott hozzánk, majd 2000-ben a szerviz mellé nyitottunk egy kézi szerszámokat és teljes kerti programot kínáló üzletet is. Sokszor bizony napi 16-18 óra munka is kellett ahhoz, hogy ide eljussunk – avat be a kezdetekbe Lívia.
Aztán 2007-ben Lívia édesapja váratlanul elhunyt, így került sor az első, kényszerhelyzet szülte generációváltásra. Ezzel párhuzamosan a piac is bővült, a konkurencia nagyobb lett, ezért úgy döntöttek, hogy ők a minőségi gépekre és azok szervizelésére, javítására szakosodnak.
– Most vagyunk a következő generációváltásnál. Igyekszünk lépést tartani az ambiciós gyerekekkel. Szerencsére időben kezdtük el ezt a folyamatot, mert még fogékonyak vagyunk a változásokra, és rugalmasan tudjuk azokat kezelni. Voltak persze az elején konfliktusok is, de ma már mindent meg tudunk beszélni – ezt igyekszünk az irodában megtenni, és nem otthon. Én ha hazaérek, és becsukom a kaput magam mögött, le tudom tenni a munkát. A feleségemnek ez még nehezebben megy – árulja el Nándor.
A két cég jelenleg 13 alkalmazottal működik, ma már közöttük van Kovácsék 26 éves lánya Noémi, és a 22 éves fiuk, Ármin is.
– A cégre ráfér a fiatalos lendület. Bennünk több merészség van – adódnak is emiatt olykor nézeteltérések köztünk és a szüleink között, de az egyensúly így a tökéletes: ők annyira fognak csak vissza bennünket, hogy ne menjünk fejjel a falnak, mi pedig nyitogatjuk számukra is a lehetőségeket. Mi már nem szeretnénk a cégek rabjai lenni, de fejlődni akarunk. A négyes felállás ehhez tökéletes: anya és Noémi az ügyviteli folyamatokon, mi apával a szervizben dolgozunk. A nagyapánk és a szüleink által létrehozott nagyszerű alapból próbálunk minél többet kihozni a nővéremmel. Annyira komplex az, amivel foglalkozunk, hogy ilyen szinten kevesen csinálják, és ez sok lehetőséget kínál nekünk a fejlődésre. Semmit sem bízunk a véletlenre, mi már évekre előre tervezünk – tudom meg az elektrotechnikus végzettségű Ármintól.
Ahhoz, hogy hosszú távú tervek és üzleti stratégiák szülessenek, Noéminek egy kis „időutazásra” kellett vállalkoznia:10 évre visszamenőleg végzett elemzéseket, így jöttek rá arra, hogy „észrevétlenül” milyen sokat bővült mind a termékkínálatuk, mind a szervizbe beérkezett gépek száma. Noémi rövid idő alatt radikális változásokat hozott a két cég működésébe: új könyvelési programot és nyilvántartási rendszert vezetett be, átalakította a munkafolyamatokat, és új alkalmazottal osztotta meg az ügyfélszolgálati teendőket. 17 éves koráig szentül meg volt győződve arról, hogy nem fogja továbbvinni a családi vállalkozást.
– Középiskolás koromban a nyári szünidő alatt én is bedolgoztam a cégünkbe: árcímkéket vagdostam, fűnyírót, láncfűrészt, fúrót raktam össze, segítettem leltározni. Nem vonzott a szüleim életvitele, én kényelmesebb, szabadabb életre vágytam. Kereskedelmet és marketinget tanultam Budapesten, és cserediák program keretein belül fél évet külföldön tanultam, illetve dolgoztam. Mestertanulmányaimat a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdasági Karán, szintén marketing szakon végeztem, közben folyamatosan dolgoztam. 2019 májusában hazajöttem, mert anyukámat műteni kellett, és én úgy döntöttem, hogy itthon van rám szükség. Közben elindultak a Prosperitati Alapítvány pályázatai, láttam a lehetőségeket, pályáztunk is, ráadásul a magánéletem is maradásra bírt. Sikerült kiharcolnom bizonyos változásokat, amelyek beváltak. Korábban sok mindent fejben „tartottak nyilván” a szüleim vagy cetliztek – én kiirtottam a cégből ezeket a cetliket, és bevezettük a „digitálmelót” a szervizben is. Azon is voltak vitáink, hogy, ami anyáéknak fölösleges kiadásnak tűnik, az nekünk adott esetben befektetés. Nehéz volt a cég átadásának az érzelmi menedzselése is, mert egy családi vállalkozásban összetettebbek a viszonyok. Voltak nehézségek, hiszen olyan hierarchiaváltozás történt, ami nem azonos a családi hierarchiával, de sikerült mindent megbeszélnünk. Egy családi vállalkozásban “hibridnek” kell lenni, azaz mindenhez érteni kell. Az, hogy láttam más szervezeti formákat, sokat segített a cégeink megújításában – mondja Noémi.
A tanfolyamnak köszönhetően azt is sikerült megbeszélniük, hogy kinek mi a személyes életcélja, amelyet a vállalkozás szolgál? A fiatalok a szüleiktől eltérően már nem a cégért, hanem a cégből szeretnének élni - Noémi például úgy, hogy az operatív folyamatokat rendszerbe helyezve neki már „csak” a stratégiai dolgokkal kelljen foglalkoznia. Neki már most könnyen megy az, ami az édesanyjának még nem: otthon gond nélkül teszi le a munkát.
