Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy picinyke üzlethelyiség a zentai Gróf Batthyányi Lajos és a Posta utca sarkán. Sok minden helyet kapott már benne: volt itt mezőgazdasági bolt, majd jóval később használt elektrotechnikai termékeket árusító bolt nyílt ugyanezen a helyen. Azonban ez sem működött sokáig, és a szemfülesek arra lehettek figyelmesek, hogy letakarták az ablakokat.
– Hm, mi lehet itt? – kérdezték egymástól a kíváncsiskodók (köztük jómagam is).
Mit volt mit tenni, a kíváncsi újságíró utánajárt a dolognak. Szerencsére nem kellett hegyet-völgyet megjárnia, hogy kiderítse, mi rejtőzik a fehér anyaggal beburkolt ablakok mögött, hiszen a közeli családjában akadt olyan személy, aki nagyon jól tudta, mit rejtenek a falak: egy dartsklub bújik meg az üzlethelyiségben.
Most azonban térjünk vissza a valóságba, és fordítsuk komolyra a szót. Az alakulófélben lévő klubról Bata Józsefet, az egyik elnökségi tagot kérdeztük, akit (ha szerette volna, ha nem) szóvivőjüknek választottak a többiek egy interjú erejéig. Józseffel nemcsak a klubról és a benne folyó versenyről, hanem a darts történelméről, szabályairól is beszélgettük, sőt, általa beleshettünk egy kicsit a nagy világversenyek kulisszái mögé is.
Honnan indult maga a sport?
– A darts kezdetét egészen a 18. századra teszik. Az akkori kor angol lovas íjászai a téli hidegekben nem tudtak a szabadban edzeni, ezért behúzódtak a kocsmák meleg helyiségeibe. Ott a nyílvesszőikből a mostanihoz hasonló nyilakat alakítottak ki, és elkezdték farönkszeletbe kezdték el dobálni. Később ellenfeleik is akadtak, akik igyekeztek náluk jobb eredményt elérni. Hivatalosan csak pár száz év múlva nevezték ki sportnak, akkor jöttek létre a mostani szabályok is. A kezdetleges fahordókat természetesen ma már leváltották a sisar kenderből készült táblák, amelyek igen tartósak: egy négyzetcentiméternyi rész akár 20.000 dobást is elbír.
Pontosítsuk egy kicsit ezeket a szabályokat.
– A dobónak 237 centiméterre kell állnia a táblától. Ez talán abból alakult ki, hogy annak idején az íjászok három söröshordót tettek egymás elé, és annak ennyi volt a távolsága. A tábla magasságát meg a középpontja határozza meg, amelynek 173 centiméterre kell lennie a talajtól. Sokakban felmerül, hogy honnan jött a számok beosztása, de erre a mai napig nem jöttek rá. Ügyesen beosztották, hiszen a legnagyobb szektor, a 20-as mellett van az egyes és az ötös, vagy lent a 19-es mellett a hármas és a hetes, és ezek átlagban ugyanazokat a számokat adják. Például ha dobsz két húszast meg egy egyest, az 41, de két 19-es és egy hármas is 41. Nagyon sok másik kombináció lehetett volna arra, hogy kialakítsák a számok elhelyezkedését, de még egyszer mondom nem tudjuk, hogy miért pont így állnak a számok, ahogy most.
Mennyire számít drága sportnak a darts?
– Relatíve olcsó sport, és elérhető mindenki számára. Egy csúcskészletet már 70-80 euróért is meg lehet venni, de akár már 30-40 euróért is lehet találni tökéletes nyilakat a játékhoz. Egy táblába belefektetünk 50 eurót, az ár ugyanis a gyártótól függ. A hely tekintetében sem igényel sokat, és a darts nem tesz különbséget férfi és nő között, mert lehet, hogy férfiként én erősebben dobok, de te nőként lehet, hogy precízebben. Emellett a korban sem tesz különbséget, egyaránt játszhatja a 8 éves kisgyerek és a 80 éves személy is. A fizikai beállítottság sem szab határt, mert mint láthatjuk, a nagy versenyeken a legtöbb profi játékos egy kicsit ducibb.
Mint már említetted, a kocsmákból indult ki a darts. Még mindig kocsmasportnak tartják?
– Igen is és nem is. Ha a fejletlenebb országokat nézzük, és közéjük sorolom Szerbiát is, kevés az olyan, mint ez a klub. Szerbiában sajnos még mindig az a gyakorlat, hogy a kocsmán belül üzemeltetnek egy „klubhelyiséget”, és oda inkább az ital miatt térnek be az emberek, mint a darts miatt. Őket nem nevezhetjük dartsosoknak. A fejlettebb országokban, vagy azokban, amelyekben a dartsot elismerték iskolasportként, klubok vannak, amelyek szigorú feltételek mellett működnek. A mienk egy szerényebb klubnak felelne meg pl. Angliában vagy Hollandiában. Az igazi profi klubokban csaknem 15 tábla van, edzők foglalkoznak a tagokkal, edzésprogramokat hajtanak végre, csapatok vannak, amelyek ligákban versenyeznek. Az említett két országban, de már Magyarországon is választható iskolai sport a darts. Szerbia egyelőre azon a szinten van, hogy a kocsmák nevelik ki a dartsjátékosokat, ezekben az országokban azonban a klubok vagy az iskolák.
Mennyire számít nehéz sportnak?
Ćirić Zoran (Kállai G. Nikoletta felvétele)
– Maga a játék egyszerűnek tűnik, és nagyon is egyszerű, egy bizonyos szinten. De ha jobban belemélyedünk a játékba, akkor már minden a matekról szól. Hova dobom, melyik szektorba, hogyan kerekítek le, hogyan jutok el ahhoz a számhoz, amiről a leggyorsabban ki tudok szállni, stb. A gyerekeknek azért jó, és pont ezért vezették be néhány országban iskolasportként, mert fejleszti a négy matematikai alapműveletet: az összeadást, kivonást, osztást és a szorzást.
Mit kell tudnunk a zentai versenyről?
– Ez az első szezon, 27 benevezett játékossal. Zárt rendszerben bonyolódik le (ez azt jelenti, hogy most már nem csatlakozhat senki, csak a következőben), és mindenki játszik mindenkivel, kétszer. Így kialakul egy táblázat, és az első 10 játékos játszik majd egy döntőt. A ligában részt vevők többségének már van dartsmúltja.
Mióta vonzódsz a dartshoz?
– Valamikor 2009-ben kezdődött, a komám által neveztem be egy versenyre, amelyen jó játékosok voltak, de akivel csak játszottam, mindenkitől kikaptam. Kezdetben mindenki ellen 1-0-ra vezettem, de végül senkit nem sikerült legyőzni. Tornatanárként bennem van az, hogy nem tudok veszíteni. Hazamentem, beszereztem a szükséges kellékeket, és elkezdtem otthon dobálni. Legközelebb már jobb voltam. Majd egy szegedi kiruccanás alkalmával megláttam egy szórólapot egy helyi amatőr dartsbajnokságról. Arra csaknem 50 fő nevezett be, és én bekerültem a legjobb 16 közé, és végül megnyertem a versenyt. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy folytatom-e. Még abban az évben igazoltak egy szegedi klubhoz, a feleségemmel együtt.
Aki ismer, az tudja, hogy nemcsak az itthoni versenyekben vagy otthon, de a nagy világversenyeknek is szerves része vagy. Hogyan kerültél ebbe bele?
– Egy barátomat kísértem el egy világbajnoki selejtezőre Ausztriába. Követtem a mérkőzéseit, és statisztikát készítettem róla, ezzel is segítettem őt. Ott volt a helyszínen a PDC Europe (Profession Darts Corporation) egyik képviselője is, akinek felkeltette az érdeklődését, hogy mit csinálok. Megmutattam neki, és elmagyaráztam, felajánlottam, hogy nagyon szívesen elkészítem az egész ligára. Fel is kértek a következő évre, hogy kövessem végig a versenyt. A munkám eljutott egészen a felsőbb körökbe, és pár évre rá az egyik versenyfelelős személy felajánlott egy munkalehetőséget nagy versenyen. Azt azonban hozzátette, hogy az első munka nem lesz rögtön ilyen. Először stewardok voltunk, és az volt a feladatunk, hogy álljunk egy ajtónál, és ne engedjünk be senkit. Nehéz munka volt, de kiálltuk ezt a „megpróbáltatást”, és fél évre rá már kipróbáltak abban a munkában is, amelyet felajánlottak. Én a háttérben vezettem a statisztikát, a feleségem pedig író lett, és több világversenyre is kijutott, legutóbb pedig már bemondó is volt.
Az elnökség tagjai: Bata József, Kalmár Károly, Szőke Ákos, Bakota Béla és Boros Gyevi Rudolf (Kállai G. Nikoletta felvétele)
Mit jelent számodra a darts?
– A családom és a munkahelyem után a harmadik legfontosabb dolog. Ezt jól bizonyítja az is, hogy mennyit áldozok rá az időmből. A zentai mellett az egyik szegedi klubnak is a tagja vagyok, ott is játszom, ott is vannak kötelezettségeim. Nem egyszerű, főleg a jelenlegi helyzetben, amikor több órát kell várakozni a határon. Rengeteget áldozok a játéknak, és innentől kezdve rengeteget is jelent. Másik, hogy ebben érzem magamat otthon. Ez az a dolog, amiben le tudom vezetni a munkahelyi stresszt.
Az interjú készítésekor jelen volt a többi elnökségi tag, illetve néhány versenyző is. Számomra jókor voltak jó helyen, így kapva kaptam az alkalmon, hogy tőlük is megkérdezzem: mióta, és miért pont a darts?
Kalmár Károly elnökségi tag: Pár évvel ezelőtt megnéztem a világbajnokságot, és kedvet kaptam hozzá. Elejében egy alacsonyabb minőségű felszerelésem volt, majd folyamatosan fejlesztettem ezt is, ahogyan magamat is. Tetszik, mert egy igazán fejlesztő sportról van szó.
Boros Gyevi Rudolf elnökségi tag: A társaság miatt kezdtem el a dartsot, de jelenleg is ez a fő mozgatórugója annak, hogy itt vagyok. Persze megvan a kellő versenyszellem is, de még mindig úgy tekintek az egészre, mint egy jó hangulatú társasági összejövetelre.
Bakota Béla elnökségi tag: Még kamaszkoromban, szórakozásból kezdtük el a haverokkal Németországban. Két évvel ezelőtt kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Szerintem a dartsnál főként a mentális felkészültség a mérvadó, persze érzés is kell hozzá, de mint mondtam, sok minden a koncentráción múlik.
Szőke Ákos elnökségi tag: Csaknem 12 évvel ezelőtt puszta szórakozásból indult a darts szeretete. Azonban már elég régóta átcsapott ez az egész abba, hogy nem csupán szórakozás, hanem fejlődésre való törekvés is. Számomra is remek kikapcsolódást nyújt, emellett a barátkozás sem elhanyagolható tényező.
Ćirić Zoran versenyző: Én csatlakoztam legkésőbb a csapathoz. Mindig is érdekelt, évek óta követem a nagy versenyeket is. Otthon a családdal sokat játszunk, élesben azonban még nem volt lehetőségem kipróbálni. Számomra remek kikapcsolódás a sok munka mellett.
Nyitókép: Az elnökség tagjai: Bata József, Kalmár Károly, Szőke Ákos, Bakota Béla és Boros Gyevi Rudolf (Kállai G. Nikoletta felvétele)
