a létrán áll és jár
álmomban
gyakran
akárcsak
egykor
a nagytemplomban
nagyanyám
mintha csak
lábai hosszabbodnának meg
a létraszárnyban
úgy megy körbe
könnyedén
körbe-körbe
az egyik
majd másik szobán
kezében
méteres
vonalzólécének támasztva
húzza pemzlijét
végig
körös-körül
a kifeszített zsineg
kicsapásával megrajzolt
csíkon
és lentről
majd sohasem is láthatón
írja be
titkon
pirossal a boltív vörösébe:
béke a ház lakóira
s még fülemben
szüntelen
zúgva
hallom az orgonát
angyalok seregével
együtt
zengve
énekli
egész éjjelen át
– a halleluját