Kétszáz éve született Arany János, és az idei évet Arany-emlékévvé nyilvánították. Legnagyobb magyar balladaköltőnknek, avagy a ballada Shakespeare-jének is nevezett költő jelentőségéről Kovács Frigyes Jászai Mari-díjas színművészt kérdeztük, aki a nyolcvanas-kilencvenes években megközelítőleg háromszázszor adta elő Arany János Toldiját vajdasági iskolákban és Magyarországon is.
Izgalmas és nagyívű történet
– Rendkívül fontos megemlékezni ezekről az évfordulókról, mert nagyjainkkal, az alapértékeinkkel nem foglalkozunk érdemben. A szakmámból eredően sok mindent olvasok, de nehezen jut időm arra, hogy csak úgy kedvtelésből néhány percre elővegyek egy Arany-verset. Arany Jánost nem is lehet csak úgy elővenni. Arany olvasása időt, teret követel. Nem lehet úgy olvasni, mint, mondjuk, József Attilát, Ady Endrét vagy Szabó Lőrincet. Ha az embernek valami baja van saját magával vagy a világgal, akkor olvasgatja és a lelkét gyógyítgatja a verseikkel. Vigasztalódik, igazolást keres a bánatára a lírai költőktől. Arany János viszont egy nagy mesélő, egy hatalmas mesemondó. Azt gondolom, hogy a balladái a legidőtállóbbak. A balladák azok, amelyek a mai középiskolások lelkében is megszólalnak, amit megértenek. A kor jelensége, hogy a fiatalok nem olvasnak. A különböző divatoknak köszönhetően megváltozott a nyelvünk, szinte a grammatikája is. A szóhasználatunk nagyon leegyszerűsödött. Egyre egyszerűbben fejezzük ki magunkat, a mondataink egyre magyartalanabbak. A beszélt nyelvről nem is szólva: a hangsúlyai, hanglejtése, egész akusztikája erőteljesen változik, mindig új divatok jönnek, amelyek roncsolják a nyelvünket. Szegényedik, ugyanakkor gazdagodik, de leginkább angol jövevényszavakkal. Egyesek szerint ezen nem kell bosszankodni, de ha, mondjuk, Arany Jánost naponta olvasnánk, akkor tisztább maradna a nyelvünk. Nagyon jó, hogy az évforduló kapcsán újból elővesszük Arany Jánost. A balladái a saját súlyosságukkal, a mára vonatkozó áthallásaival teljesen korszerűek, nekünk íródtak, és rólunk szólnak. A Toldival is így van. A Toldi egy nagy, epikus költemény, és rengeteg drámai elemet tartalmaz. Csodálkozom azon, hogy Arany nem írt drámákat. Mégis annyira dramatikusak és drámaként is felfoghatók az epikus költeményei, hogy nagyon sok színházi előadás készült belőlük, és számos a színpadra fogalmazott változat. Költeményeit persze át kell igazítani, nem is a nyelvezetük miatt, hanem azért, mert nem színpadra szánta őket. Arany egy ideig színészkedett is, állítólag nagyon jól, de hamar otthagyta ezt a világot. Talán jól is tette, hiszen azzal tudott maradandót alkotni, hogy írt – fejtette ki Kovács Frigyes, akitől azt is megtudhattuk, hogy egyik legnagyobb színházi élménye is Aranyhoz kötődik.
– Maradandó hatást tett rám a budapesti színművészeti egyetem előadása, amelynek során az egész Toldit elmondták a színpadon. Horváth Csaba készítette az osztályával, és valójában egy mozgásszínházi előadás volt. Nem a szövegmondásukkal kápráztattak el, hanem a mozgással, ahogyan a testükkel eljátszották ezt az izgalmas és nagyívű történetet. Újvidéken a színművészeti akadémián beszédet tanítok, és gyakran adok fel Arany-balladákat feladatul. Aki ugyanis el tud mondani egy balladát, a drámai fordulópontjait, vonalvezetéseit, csúcspontjait akusztikailag megjelenítve, az el tud játszani egy szerepet is. Latinovits szerint az a színész, aki jól tud elmondani egy verset, egy szereppel is megbirkózik. Latinovitsban nem kételkedhetünk, ő az egyetlen előadó, aki maradandóan megörökítette a versmondással kapcsolatos gondolatait, a mai napig is érvényes mondatokat írt le – véli Kovács Frigyes.
Toldit mondani kifulladásig
A nyolcvanas évek elejétől a kilencvenes évek közepéig megközelítőleg háromszázszor adta elő Kovács Frigyes a Toldit. A műsor hiánypótlóként jött létre.
Művelődési életünk fehér foltjai mindig bántották a szememet. Erős indíttatást éreztem rá, hogy lehetőségeim szerint ezeket kitöltsem. Így született meg a Tanyaszínház és a Kosztolányi Dezső Színház megalapításának a gondolata is. A fiatalok kapcsán úgy éreztem, hogy az általános és a középiskolások nem olvasnak eleget, még ha foglalkoznak is irodalommal. Erre a tanárok is panaszkodtak. Azt gondoltam, hogy ha az irodalmat élő szóval eléjük tárjuk, akkor talán kedvet kapnak hozzá. Ebből kifolyólag született meg a Toldi-műsor gondolata. Először is körbetelefonáltam a vajdasági általános iskolákat. Kezdetben elég nehéz volt megértetni, hogy komoly szándék vezérel. A törekvés viszont sikerrel járt, talán nem is létezett vajdasági iskola, ahol ne jártam volna legalább egyszer. Sőt többször visszahívtak, úgyhogy legalább háromszor végigjártam az általános és a középiskolákat, amikor jött az új generáció, nekik is elmondtam a Toldit. A kilencvenes évek elején Magyarországon is turnéztunk, de az inkább pénzkereseti lehetőség volt, hiszen rosszul éltünk akkoriban. Minden hónap utolsó hetében utaztunk, és egy nap
többször is előadtuk a Toldit. Ez így ment fél éven keresztül. Akkortájt Bakos Árpád társult hozzám. Mindig egy zenésszel mentem, kezdetben Lakatos László játszott furulyán, kobzon és más hangszereken, több ízben pedig Hernyák György kísért. A Toldi hatvanperces előadás volt, és intenzív szövegmondást igényelt. A turné egy fárasztó hét után ért véget. Teljesen kimerültem, lélekben szinte már nem is voltam jelen az előadáson, és utána képtelen voltam az autót hazavezetni. Akkor megfogadtam, hogy soha többé nem mondom el a Toldit. Érdekes, hogy korábban itthon is több előadásom volt egy nap, de nem éreztem a terhét. Hajtott a jóérzés, hogy valamit adok a közönségnek, szolgálom a közösségemet. Magyarországon ezt nem éreztem. Ekkor tudatosult bennem, hogy nem tudok csak a pénzért dolgozni. Fontos a pénz, de ha nincs semmilyen más indíttatásom, általam nemesnek gondolt okom arra, hogy valamit megvalósítsak, akkor képtelen vagyok véghezvinni. Ez egy életre szóló tanulságot jelentett számomra – mondta Kovács Frigyes, aki arra is kitért, hogy a Toldi szövege a mai napig elevenen él benne, és szívesen foglalkozik Arany János műveivel.
– Az Újvidéki Rádió valamikor a kilencvenes években felvette a Toldit. Amikor meghallottam, elszörnyedtem, mert borzalmas. Szégyellem magamat, annyira bennem volt az élő előadás, hogy azt mondtam mikrofonba is, de ott hamisan hangzik, mert a rádiózás más műfaj. Óriási a különbség. A hangfelvétel rendezője Hernyák György volt, de mivel ő maga is részese volt több tíz előadásomnak, úgymond „elrontottam” a fülét. Jelenleg megbeszéléseket folytatok az Újvidéki Rádióval, hogy csináljuk meg még egyszer, és a régit többé ne engedjék adásba. A régi felvétel óta elmúlt megközelítőleg húsz év, jólesne újból foglalkozni a Toldival. Az Arany János-emlékévhez kapcsolódóan az újvidéki akadémia másodévesei egy komplett műsort készítenek Aranyról és Aranytól. A Szép Szó táborban is előhozzuk majd Arany munkásságát. Arannyal foglalkozhatok továbbra is, és ez nagy öröm számomra – mondta Kovács Frigyes.
