Bernat Klein még kamasz volt, amikor örökre elhagyta a zentai családi házat. Az akácfasoros Stevan Sremac utcából kanyargós út vezetett Skóciáig, ahol ma már Skócia Nemzeti Múzeumának négyezer kiállítási tárgya őrzi a skót textil- és divatipar megteremtőjének emlékét. A nyugati divattörténelem megkerülhetetlen művészéről, a világ talán leghíresebb zentaijáról Szerbiában szinte senki sem hallott – egészen a közelmúltig. Stefan Žarić divattörténész februárban, a belgrádi Ifjúsági Otthonban megtartott tribünön beszélt róla a közönségnek, és kiállította azt a Bernat Klein-ruhát is, amelyet ajándékba kapott a londoni The Victoria and Albert Museum egykori kurátorától. Stefan Žarić szerint Bernat Klein legnagyobb érdeme az, hogy a művészet és az ipar ötvözésével a skót divat- és textilipart felhelyezte a nemzetközi divattörténelem térképére, ami Szerbia számára óriási lehetőséget jelent a szerb divat népszerűsítésére.
Bernat Klein 1922. november 6-án született Zentán, egy textilkereskedelemmel foglalkozó zsidó családban, amelyben egyaránt beszéltek magyarul, szerbül, németül és héberül. A fiúnak, akit a barátok és családtagok Berinek hívtak, idillikus gyermekkora volt Zentán, és ennek 14 évesen lett vége, amikor édesapja, Lipót (Leopold) a cseszlovákiai Galántába küldte, egy jesivába tanulni. A fiút gyötörte a honvágy, de két évvel később még messzebbre, Jeruzsálembe küldte őt az apja. A Mea Shearim ultraorthodox negyedben nem érezte jól magát, végül a jeruzsálemi Bezalel Academy of Arts and Design nevű művészeti akadémia hallgatója lett. A háború után a leedsi egyetemen tanult textiltervezést. A családjától három év után 1945-ben kapott először levelet, ebben fivére, Moshe arról számolt be, hogy csak neki sikerült megszöknie a német deportálás elől. Egyes források szerint Auschwitzból csak az apa tért haza, viszont anyjukat, Zorit (Serenát), nem látták soha többé.
Bernat Klein, Martin Mandel fotója Klein imádta az édesanyját: visszaemlékezései szerint Zori sokat adott az öltözködésre, még arra is ügyelt, hogy a ruhája jól illeszkedjen a szeme és a haja színéhez – Klein legendás szépérzékét elsősorban neki köszönheti.
A textil nagymestere
Tanulmányai elvégzése után Klein kezdetben angliai és skóciai textilcégeknek dolgozott, majd 1952-ben a tweediparáról híres Scottish Borders dombos vidékére költözött, ahol Galashiels városában, baráti kölcsönből Colourcraft néven egy kis műhelyt alapított, amelyben kezdetben ágyneműket, kendőket és nyakkendőket gyártottak, többek között a Woolworthsnek és a Marks & Spencernek is. A kis műhelyből komoly szövőgyár lett, ahol egy időben csaknem 600 munkás dolgozott. A textilüzemben elsősorban színes tweedek és természet ihlette mohair anyagok készültek, az innovatív termékeket pedig Klein edinburghi üzletében és az ország áruházaiban lehetett megvásárolni. A Klein által tervezett színpompás szövetminták a hatvanas évek elején keltették fel a nagy divatházak figyelmét. Első komoly ügyfele Coco Chanel volt, aki Kleint bízta meg 1963-as tavaszi kollekciója textiljeinek a legyártásával. Coco Chanel példáját már az év júliusában Christian Dior, Balenciaga, Pierre Cardin és Yves Saint Laurent is követte – Kleinnek köszönhetően a tweed a párizsi és milánói kifutókat is meghódította.
A később a Bernat Klein Limited nevet felvett textilcég nagyrészvényese az Imperial Tobacco leányvállalata lett. 1966-ban Bernat kilépett a cégből és új, 250 személyt foglalkoztató szövő- és kötőipari vállalatot alapított Selkirkben. Itt található művészeti stúdiója mellett Klein High Sunderlandnek nevezett családi házát is Peter Womersley tervezte – az 1957-ben a modernizmus és a skandináv esztétika jegyében épített fa- és üvegház is világhírű építmény lett, amelyben gyakran tartottak divatbemutatókat, amikre a legnagyobb haute couture-tervezők is eljöttek.
A színek művésze
Bernat Klein szüleinek a textil a megélhetést biztosító ipari termék volt, fiuknak, Berinek viszont a textil kreatív művészetet jelentett. Mind a textiljeiben, mind a festészetében visszaköszön szülővárosának az emléke, a kanyargós Tisza kékje, de a gyakran látogatott Weiner nagyszülőknél magába szívott bánáti színek is megjelennek bennük.
Bernat Klein-kosztüm
A skóciai textilüzemben a hatvanas években készült anyagokat a merész szín- és textúrakombinációk jellemezték. A vajdasági rónaságra emlékeztető Scottish Borders burjánzó koloritja, a hideg türkiz, a harsány lila és a haragoszöld mellett a bácskai és bánáti táj pazar színeit is beleszőtte a textiljeibe – keze alatt a színekből költészet született. Klein emlékekből és élményekből szőtt textiljeiben a vajdasági táj meleg színvilága – a barna, a vörös, az okker, a sárga, az arany –, a felperzselt tarló látványa és a Tisza menti termőföldek geometriája is megjelenik. Klein nemcsak a színeket, de az anyagokat – a mohairt, a gyapjút vagy a tweedet – is szerette kombinálni, jellemzően bársonyszalaggal. Stefan Žarić szerint Klein kreációi lényegében a vajdasági tájkép érzelmi lenyomatai.
Klein egy interjújában úgy nyilatkozott: a színek iránti szenvedélyéből valóságos megszállottság lett. „Azt gondolom, hogy a színek épp olyan fontosak az életünkben, mint a szavak. (…) Azt akartam, hogy a pirosak pirosabbak és a kékek kékebbek legyenek bárminél, amit addig láttam” – vallotta a brilliáns kolorista és fantáziadús textiltervező.
Bernat Klein 1965-ben könyvet is kiadott Eye for Colour címmel. Az haute couture-kifutók meghódítása után a hetvenes és nyolcvanas években konfekcióruhákat tervezett, s ezáltal a szélesebb közönség számára is elérhetővé tette az általa megálmodott színes modelleket. Évekig dolgozott dizájn- és színtanácsadóként is, ügyfeleinek a színválasztást egy általa összeállított és a szemszínek elemzésén alapuló, személyes színkalauzzal segítette. Állami megrendelésre háztartási kelméket és standardizált szőnyeget is gyártott, élete alkonyán pedig mindent háttérbe szorítva elsősorban a festészetnek adta át magát.
Csirkepaprikás és uborkasaláta a High Sunderland asztalán
Bármily remekül is érvényesültek a színek a tweedben, az anyag lassan kiment a divatból. Bernat Klein textiljeit ma már nem gyártják, de gyakran állítják ki. A megépítésekor futuristának számító családi házat a mai napig tanulmányozzák az építészhallgatók, az egykori Klein-gyárban pedig dizájn- és textiliskola működik. A divatiparban eltöltött négy évtizedes munkájáért több elismerést is kapott, 1973-ben elnyerte a Brit Birodalom Rendjének CBE fokozatát. Skócia Nemzeti Múzeumában négyezer kiállítási tárgy őrzi a skót textil- és divatipar megteremtőjének emlékét.
Bernat Klein divatfotó, 1970Klein boldog házasságban élt kötöttáru-tervező feleségével, Margarettel (Peggyvel), akivel egy fiút és két lányt neveltek fel. Shelley Klein író The See –Through House című könyvében vallott édesapjáról és gyermekkoráról, ehhez Zentán is gyűjtött anyagot. „Amikor hazalátogattam, a szüleim mindig ugyanazzal az ebéddel, édesapám kedvencével vártak: csirkepaprikással és uborkasalátával” – vallotta egy interjúban.
Bernat Klein 2014. április 17-én hunyt el selkirki otthonában. Shelley elmondása szerint a fáradhatatlan művész élete végéig aktív volt, és festett – nemcsak a vásznai, de hosszú élete is színes volt. Bár mindig azt vallotta, hogy két hazája is van, Bernat Klein sosem tért vissza Zentára.
(Köszönet a közreműködésért Stefan Žarić divattörténésznek.)
