A jeles kupuszinai néprajzkutató, nyugalmazott egyetemi tanár, Silling István hetvenedik születésnapjára gyűjtötte egybe a Nyugat-Bácskáról és más vidékekről írt néprajzi és szociográfai jegyzeteit. Az olvasmányos és élvezetes munka négy tematikus egységbe tömöríti korábban, jobbára az elmúlt évtizedben közölt tanulmányait, amelyek most, immár kötetbe foglalva kerülnek az olvasó elé.
A kötet elé a szerző Pap József vajdasági költő hozzá írt költeményét, a Remény címűt választotta, amelyben a gazda a karácsonyi, az év végi számvetést végzi, mintegy önmagának tartott számadásul, és a jövőbeni termés reményébe vetett hitét, az új idő új, remélt hozadékát fogalmazza meg. Összegző és tervezgető kötete ez a korosodó Silling Istvánnak, aki tudja az idő múlását, fogyását, de látni véli a jövőbeni feladatokat is, s az ezekhez segítséget nyújtó felcsillanó reményt.
Kutatónk az első, talán a könyv legmarkánsabb fejezetében azokról a szerzőkről szóló szövegeit gyűjtötte egybe, s azon kutatókról értekezett, akik úgymond „rólunk írtak”. Többek között tanulmányt olvashatunk Bellosics Bálintról, vidékünk nemzetiségeinek első magyar néprajzkutatójáról; Kármán József verbászi református lelkészről, az első bácskai magyar nyelvű folklórkiadvány, „babonalexikon” (A babonárol Kardos tanító és Mihály gazda, Zombor, 1877) szerzőjéről; Mondavilágunk ismert kutatójáról, Kálmány Lajosról és az élet tragikumáról a vajdasági Krisztus-mondákban; Bálint Sándor vajdasági néprajzi vizsgálódásairól; Herceg János néprajzi jegyzeteiről, a gombosi, doroszlói és kupuszinai népéletről, hagyományokról; A bácskai búcsúról, azaz „kirvájról”; Bodor Anikó kupuszinai gyűjtéséről; valamint a drávaszögi népélet irodalmi tematizálásáról Neumayer Ujlaki Kornél Dezső elbeszéléseiben.
A második fejezetben Silling István szociográfiai jegyzeteit olvashatjuk a nyugat-bácskai magyarság múltjáról, jelenéről és jövőjéről, Nyugat-Bácska szórványmagyarságáról, egy kupuszinai szociográfiai helyzetjelentésről, egy nyugat-bácskai magyar család vándoréletéről és felbomlásáról, valamint a bácskai, Duna menti falvak életről.
A harmadik részben szülőfalujáról, Kupuszináról szóló írásait gyűjtötte csokorba. Azokban, többek között, néhány helyi néprajzi jellegzetességgel foglalkozik. Így a műrokonság és a házassági rokonság kupuszinai jellegzetességeiről, a komaság intézményéről és szerepéről az emberélet fordulópontjain, a koma birkájáról (diós cukorból készült grillázs) a kupuszinai lakodalomban, a gyermekágyi vendégelés mozzanatairól és helyi specifikumairól stb.
Végezetül, a kötet negyedik tematikus egysége a népi vallásossággal, azaz vallási népéletünkkel kapcsolatos újabb tanulmányait foglalja egybe. Azokban tudományos vizsgálódás tárgyává tette a szakrális és profán textíliákat Nyugat-Bácska templomaiban, az ottani közösségi fogadalmi szokásokat és búcsúkat, mindemellett pedig egy ritka bánsági (németcsernyei) Szentháromság-keresztről is értekezik.
A munkát a tematikus egységek után közölt tetszetős illusztrációk teszik szemléletessé.
Silling István jelen kötete szervesen illeszkedik néprajzkutatónk korábbi munkái sorába, hiszen ez is értékőrző és értékmentő tartalmakban gazdag, amiért is fontos hozadéka néprajzi és szociográfiai irodalmunknak. Kiérződik belőle a felfedezés öröme és a kutató sikerélménye, aki egy életen át folyamatosan, tudatosan és kitartóan tárja fel és teszi közkinccsé néprajzi és egyéb értékeinket – mindannyiunk hasznára és örömére.
