Varga Emília, Turkály Emma, Monyov Glória, Rác Gyöngyike, Szabados Zsófi és Törteli Réka az Újvidéki Egyetem Művészeti Akadémiáján tanulnak. Azok, akik a székvárosi Európa Kollégiumban laknak, az intézmény világos műtermében is szívesen dolgoznak. A föld témájú alkotásaikat, amelyek a témavezető dr. Palásti Andrea és mgr. Kapitány Attila docensek vezetésével készültek, sok látogató megtekintette a 18. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián (VMTDK). A legjobb alkotások az Újvidéki Egyetem Rektorátusán, az üvegpavilonban, a közös tárlaton kaptak helyet.
Hogyan születtek meg az érdekes munkák, és mit üzennek a mai embernek? – kérdeztük a tehetséges fiatal alkotóktól.
– A kiállított munkám a bomlás témája köré épül. E kémiai reakció szimbolikája messzebbre nyúlik. Körülöttünk rohamosan haldoklik az, amiből teremtve lettünk. A folyamat esztétikája foglalkoztat leginkább, az állandóan változó textúrák, színek – mondta a zentai Törteli Réka (2000), aki elsőéves az Újvidéki Művészeti Akadémián. Festészetet tanul, de az irodalom is fontos szerepet tölt be az életében. – A fogyasztói társadalom által kreált tragédiát járom körbe, fogyasztói társadalomban a pazarlás, halmozás mindennapi, elfogadott jelenség. Fotódokumentációkat, festményeket készítek, melyekben felhasználom egy-egy általam rothasztott anyag részét. Kinyílik a kapu a szintetikus-organikus matériák között. A legfontosabb benne talán az idő. Nem kímél, napról napra változik minden, és ez visszafordíthatatlan. Ha nem lassítunk, az életterünk is erre a sorsra jut. Fordított symposion. Rágódhatunk rajta. A pusztítás bacchanáliája. A túlzott bőség, ami majd megbosszulja magát. Vajon mi a hús? Mi vagyunk. Mi, akik felőröljük a bolygót (a fejletlen szemfogainkkal). A felsőbb hatalmak pedig ugyanígy őrölnek minket. A bomlás erkölcsi folyamat is. A bűnbak felhajtása, „az előre vaknyugatnak” mentalitás. Kivonjuk magunkat a felelősség alól, és továbbra is támogatjuk, ami szükségtelen, de szükségesnek tartjuk a kényelmünkhöz. Az óriásplakátok által butított ember abban a hitben él, hogy ő irányít mindent. A döntéseink kellemetlen következményeit ábrázolom. Munkám posztapokaliptikus vízió.
– A 4 elem c., négy munkából álló festménysorozatom vizuális-absztrakt káoszban mutatja be a világot alkotó négy elemet: a földet (terra), a tüzet (ignis), a vizet (aqua) és a levegőt (aer) – magyarázta Varga Emília (1998). A nagybecskereki lány az újvidéki Bogdan Šuput formatervezői szakiskola befejezése után sikerrel felvételizett a Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tanszék illusztráció szakára. Jelenleg harmadéves – Az ókorban még úgy hitték, hogy minden, ami körülvesz minket, a négy alapelemből tevődik össze. A világot felépítő őselemek kulcsfontosságú szerepet játszottak az ember életében, továbbá a környezet iránti tisztelet, valamint az a tudat, hogy az ember csupán parányi része egy nagy körforgásnak. Bár a kortárs tudomány nem tulajdonít különösebb jelentőséget a négy alapelemnek, spirituális és ezoterikus jelentősége egyfajta érdekességé vált a tudománytörténetben és a művészetekben is. A hinduizmus szerint a földet az összes többi elem segítségével hozták létre, ami miatt az összes érzékszervvel (hallás, érintés, látás, szaglás, ízérzékelés) észlelhető. Ennek megfelelően a festménysorozatom is sok különböző textúrából épült fel. Helyenként megjelennek realisztikus papagájtoll-motívumok is, melyek ellensúlyozzák a festmények kétdimenziós színvilágát. A festménysorozatban konkrétan használtam az alapelemeket például a földet mint texturát több rétegben, festék fújással és égetéssel. A 4 elem munkám négy szubjektív színvilágot ábrázol, melyekkel mindenki azonosulni tud, attól függően ki hogyan „látja”, „hallja”, „érzi”, „érinti” a természetet és a világot – mondta Varga Emília, aki szereti vegyíteni a digitális és tradicionális technikákat. Olajjal is fest, ezenkívül kedveli az akvarell- és a gouachetechnikát. Táborokba jár, más művészek munkáival ismerkedik.
Létünk ritmusai
A föld témájára két munkát készített a doroszlói Turkály Emma, aki harmadéves az akadémia tervező grafika szakán.
– Az egyik munkámnak a Föld előttem, föld utánam címet adtam. „Porból lettünk, porrá leszünk” („Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isá, por es homou vogymuk”) – tartja a Halotti beszéd és könyörgés. A jelenleg ismert legrégibb magyar nyelvű szövegemlék (1192–1195) szerint, amely a Pray-kódexben maradt fenn, emberi létünk, fizikai mivoltunk ugyanis mulandó. De vajon tényleg porrá leszünk? Van határ? Milyen az? Ki szabja meg? A Föld előttem, föld utánam négy darabból álló mixed-media festménysorozat, mely absztrakt módon mutatja be a létezés, elmúlás, élet és halál fogalmait. Majd pedig a végén, legutoljára a kezdetleges elmúlást, amit megakadályoz a mai világ.
A másik kiállított munkám címe Az én világom, az én földem. A létünk ritmusai mindazok a dolgok, amelyek mindennaposak, de nem fordítunk rájuk elég figyelmet. De néztél már körbe? Hány fajta ritmus vesz körbe? Miféle ritmusokkal találkozol nap mint nap? Amikor kilépsz a rohanó világba, kevés idő marad arra, hogy figyelj az apró részletekre is. Én most a saját környezetem, akár monoton, akár izgalmas részleteit festettem, van ritmus, akár a színekben, akár a formákban. Négyzetalakú falapokra festettem a környezetem ritmusait. Az első sorozat festett, majd a folytatása lassan kevert technikába folyt át – magyarázta Turkály Emma.
@kc = Eltart a föld, csak legyen, aki művelje
A székelykevei Monyov Glória (1996) a Bogdan Šuput Formatervezői Szakközépiskolában szerezte meg az első képzőművészeti tapasztalatait. Az alapfokú akadémiai tanulmányait az Újvidéki Művészeti Akadémián, a Szobrászati Tanszéken, Slavko Živanović egyetemi tanár mentorálásával végezte 2019-ben. Tanulmányait mesterfokú hallgatóként folytatja szobrászati szakon Ranko Dragić mentorálásával.
Több mint 25 csoportos kiállításon vett részt Újvidéken, Belgrádban és Nagybecskereken. 2018-ban elnyerte az életnagyságú aktért a legjobb eredmények díját (az Újvidéki Művészeti Akadémia elismerése). 2018-ban a szekció első helyezettje a 17. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián. Továbbá előadott a VIII. Országos Művészeti Diákköri Konferencián. Néhány műhelymunka résztvevője, köztük a szlovákiai vasöntő műhelyben, Besztercebányán (2018) és Eszéken a horvátországi I. Nemzetközi képzőművészeti Kerámiatáborban (2019).
– Munkásságomnak közvetlenül a migráció adott irányt, amivel az ország a jelenben szembesül. Azon belül a bukovinai magyarok, székelység helyzete foglalkoztat. A hirtelen megfogyatkozott létszám miatt különösen kötődöm a szülőfalumhoz. Kutatom a székelyek eredetét, nyelvezetét, történelmét és hagyományait. Munkáimat fából készítem („Porból lettünk, de fából élünk”). A „nyersen” faragott darabok és a szövés-fonás kombinációval az elfelejtett vagy a kihaló mesterségeket idézem. Az elvándorlás problémáiból eredendően az alkotásaim hangsúlyozzák a tradíció megőrzésének fontosságát. Eltart a föld, csak legyen, aki művelje című munkámat a kivándorlás problémája, ezen belül a magyarok kisebbség helyzete ihlette. Alkalmazom a régi kézművesség néhány anyagának feldolgozási módját, amelyek már eltűntek vagy elvesznek a közeljövőben. A kiállított munka tizenkét darab hímzés. Vásznon cérnával megrajzolt, szántóföldek láthatóak, amik a felülnézet okából elsőre talán absztrakt képet alkotnak. A tradicionális és a kortárs ötvözése érdekessé tenné a hagyományt a fiatalabb generációk számára, és ezzel egyidejűleg sugallja a kultúra és a történelem fontosságát a hagyományos értékek megőrzése érdekében.
Több interpretációlehetőség
A szabadkai Rác Gyöngyike mester hallgató a Képzőművészeti Tanszék grafikai szakán. Archívum címmel jelölte alkotásait.
– Organikus absztrakciónak nevezzük az absztrakt festményeket és szobrokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül organikus (biológiai) alakzatokra hasonlítanak. Munkáim önkutató jellegűek, a mindennapjaimat veszik alapul. A sorozat különböző elemekből szövődik össze, így alkot egységet. A vésett plexi lapok, rajzok, kartonok, grafikai nyomatok kombinációjával és a művészeti kifejezési módok ötvözésével olyan munkasorozatot kapunk, aminek asszociatív karaktere több interpretáció lehetőséget nyújt a megfigyelőnek. A munkán megjelenő és azokat összekötő elemek, például a hullámok, vonalak, irányok és a folyamok, a mozgás és az organikus absztrakció érzését keltik.
A 10 080 c. munkám 10 080 percet (7 napot) mutat be az életemből, infográfok felhasználásával. A munka lineáris feljegyzések formájában kezdődött a személyes könyvemben, ahová a napi eseményeket és hangulatomat jegyzeteltem. A lineáris feljegyzések egy 1x2 m plexi lapra lettek felvésve, a hullámokkal együtt egy egységes munkát alkotnak, és az idő folyamát jelképezik. A plexi lapról lenyomtatott grafikai nyomat és maga a plexi lap együtt kiállítva olyan kombináció, ami rétegezett és mélységes hatást ad. A munka jellegzetes motívumai a reflexió, rekollekció, az idő folyamata és a hangulatok. A megjelenő elemek – hullámok, vonalak és a különböző irányok – a mozgás, a dinamika és az organikus absztrakció érzését keltik.
A szenttamási Szabados Zsófia Zentán tanult a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium képzőművészeti szakán. Jelenleg másodéves az Újvidéki Művészeti Akadémián, a tervező grafika szakon. Kiállított Zentán, Újvidéken, Belgrádban és Nagybecskereken, önálló tárlattal Szenttamáson mutatkozott be.
– A 18. VMTDK-ra a GEW–The Way c. munkámat küldtem. Témája az egyre jobban érezhető a globális felmelegedés, amely miatt sok ember elgondolkozik azon, hogy mit lehetne tenni a klímaváltozás lassítása érdekében. Egyszerű a válasz: Sokat! Ennek érdekében létrejött a GEW (Global Environmental Way), a globális felmelegedés veszélyeire figyelmeztető művészi projekt. Kortárs technológiát használva, a GEW egy Android/ IOS alkalmazás, mely praktikus klímamentő ötletekkel és tanácsokkal próbál segíteni a közösségeknek, hogy megértse az éghajlatváltozás kihívásait, és felkészüljön a jövőre. A GEW valójában fiktív, interdiszciplináris design projekt, amely egy síkra hozza a művészetet (plakát, logó, élő háttérkép, videó) és a környezetvédelmi kampányt mint kulturális rendezvénysorozatot, ösztönözve egymást, hogy közös jövőnket megvédjük – magyarázta Szabados Zsófia. Ő illusztrálta a Gion novellapályázat utóbbi könyvét, amely tavaly a Legszebb Könyvsorozat Díját kapta.
A fiatal művészek alkotásai nyomtatott lapszámunkban tekinthetők meg.
