Vidékünkön nem sűrűn fordul elő az, hogy magyarországi élvonalbeli focista látogasson ki egy itteni labdarúgó-mérkőzésre. Március 17-én Adorjánon azonban épp ez történt, a helyi Tisza stadionjában megrendezett TSC Magyarkanizsa–Spartacus női szuperligás bajnokin ugyanis tiszteletét tette Vágó Levente, a magyar NB I.-ben szereplő Kecskemét védekező középpályása, aki szüleivel együtt a helyszínen tekintette meg testvére, a Spartacus csapatát erősítő Vágó Fanni játékát. A mérkőzés előtti gyors bemutatkozás után a rendkívül szerény fiatalemberrel abban maradtunk, hogy a lefújást követően válaszol majd néhány kérdésünkre, és nagy örömünkre ez így is történt.
Igazi labdarúgócsaládból származol, így gondolom, számodra nem volt kérdés, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”.
– Igen, ez egészen egyértelmű volt, hiszen édesapám, Vágó Attila labdarúgóedző, aki jelenleg a romániai másodosztályban szereplő székelyudvarhelyi női csapatot irányítja, testvérem, Fanni pedig a Fradiban eltöltött évek után most itt játszik Szerbiában, nyár óta ugyanis a szabadkai Spartacus tagja. Szegedi gyerek lévén egy helyi klubban, a Tisza Volánban kezdtem el futballozni, majd Veszprémben mutatkoztam be a másodosztályban, később pedig játszottam Szigetszentmiklóson, Zalaegerszegen és Mosonmagyaróváron is.
Már öt éve viseled a kecskeméti klub mezét, így aktív részese lehettél a KTE legújabb sikereinek. Mesélnél erről egy kicsit, hogyan élted meg ezt az időszakot?
– Valóban, öt évvel ezelőtt, 2019 nyarán igazoltam át Mosonmagyaróvárról Kecskemétre, és az azt követő időszak igazi tündérmese volt a számomra, hiszen az érkezésemkor a kecskeméti klub még a harmadosztályban szerepelt. A következő idénytől viszont megkezdtük nagy menetelésünket: előbb feljutottunk az NB II.-be, majd a másodosztályban is a feljutóhelyek egyikén végeztünk, így a 2022/2023-as szezont már az élvonalban kezdhettük el, ahol egy ország szimpátiáját kiváltva a második helyig meneteltünk úgy, hogy a mezőnyben nekünk volt a legkisebb költségvetésünk.
Tavaly valóban szárnyaltatok az NB I.-ben, a semleges nézők, szurkolók csodálatát kiváltva. A tavalyi második hely után törvényszerűnek látod a mostani visszaesést?
– Magyarországon mi kis klubnak számítunk, jól behatárolt lehetőségekkel, így számomra nem meglepő, hogy most nem tudunk olyan eredményeket produkálni, mint a tavalyi pontvadászatban, amikor az ellenfelek még nem igazán ismertek bennünket, amit mi alaposan ki is használtunk. A klub vezetősége, reálisan felmérve a lehetőségeket, azt a célt tűzte ki a csapat elé, hogy legyen meg a biztos bennmaradás, amivel szerintem nem is lesz gond. Emellett a magyar kupában is szeretnénk eredményesek lenni, és a Nyíregyháza testén keresztül bejutni a legjobb négy közé.
A tv képernyőjén keresztül is jól kivehető, hogy a kecskeméti stadion talaja nincs tökéletes állapotban, az őszi-téli időszakban többször is sártengerré vált a pályátok. Ezen a téren várható-e változás a közeljövőben?
– Igen, mindenképpen lesz változás pálya ügyben, hiszen jelenleg mi rendelkezünk a legrosszabb minőségű gyepszőnyeggel az egész NB I.-ben, amit az MLSZ már nem tolerál tovább. A nyári szünetben ennek megfelelően kicserélik majd a Széktói Stadion talaját, így a következő bajnokságban már teljesen új gyepszőnyegen fogadjuk majd ellenfeleinket.
