December közepén Michelisz Norbert a magyar autósport történetének eddigi legnagyobb eredményét elérve bajnoki címet szerzett a túraautó-világkupában (WTCR). Temérdek szereplése miatt a téli szünetben sem volt túl sok ideje pihenni, hamarosan pedig már indul a felkészülés az új szezonra, amelyben célja, hogy teljesítményében szintet lépjen, és megvédje a címét.
Hogyan alakult az életed a malajziai hétvége óta eltelt egy hónap alatt? Tudatosult már benned, hogy bajnok lettél, vagy néha még felébredsz éjszakánként, hogy talán csak egy álom volt?
– Éjszakánként nem szoktam emiatt felébredni. Összességében nagyon sűrű volt az időbeosztásom karácsonyig, onnantól január első hetéig próbáltam otthon sok időt eltölteni. Ebben az időszakban azért már felfogtam, hogy mi történt. És a történtek pozitív hatása a mai napig kitart. Minden reggel nagyon jó kedvem van, és nagyon várom már, hogy az új szezon elkezdődjön.
Mennyire maradtak meg az emlékezetedben a szepangi versenyek?
– Belülről is hullámvasútszerű volt. Nagyon jól kezdődött a hétvége két pole-pozícióval és az első futam megnyerésével, de aztán a második futam első körében éreztem, hogy némi porszem került a gépezetbe. Szerencsére kitartott a pontelőnyöm a végéig, és összejött az első hely, de volt néhány pillanat a harmadik versenyen, amikor éreztem, hogy alakulhattak volna máshogy is a dolgok. Néhányszor alakult úgy az állás, hogy nem én álltam nyerésre a bajnoki harcban, de legbelül végig azt éreztem, hogy ez meglesz.
Egy éve azt mondtad, hogy nem fogsz kiszállni ebből a sorozatból, amíg bajnok nem leszel. Érzel valami megkönnyebbülést, hogy ez most már megvan, és nem kell még ötvenéves korodban is itt lenni, és harcolni azért az első bajnoki címért?
– Természetesen. Amikor 2010-ben megnyertem az első futamomat a túraautó-világbajnokságban, akkor tűztem ki magam elé azt a célt, hogy nyerjek egyszer egy bajnoki címet is. 2017 végén már nagyon közel kerültem ehhez, és eléggé csalódott voltam, amiért az nem jött össze. Most hihetetlen megkönnyebbülés és pozitív energia öntött el, de talán ennél is fontosabb, hogy úgy érzem, ezzel az eredménnyel a hátam mögött versenyzőként képes leszek egy újabb szintet fejlődni. Nem véletlenül mondtam, hogy már nagyon várom a szezonkezdetet, hogy immár bajnokként mérettessem meg magam a többiekkel.
Másképp látod a világot bajnokként? Megváltozott a motivációd?
– Biztosan minden más lesz egy kicsit, de pontosan nem tudom megfogalmazni, hogy miért. Azért várom a bajnokság kezdetét, hogy lássam, tényleg képes leszek-e a pályán megtenni azt a lépést, amelyről érzem, hogy bennem van. Rengeteg energiát érzek magamban, szomjazom az újabb ilyen élményekre. A malajziai hétvége nagyon nehéz volt mentális szempontból, a harmadik futam leintésének pillanatában elképesztő érzelmek és indulatok szabadultak fel bennem, de ezek olyan érzések, amelyeket bizonyos idő elteltével az ember szeretne újra átélni.
Volt valami, amit máshogy csináltál 2017-hez képest, vagy egyszerűen csak a szerencsére volt szükség?
– Éreztem magamon a fejlődést. Magabiztosabb voltam 2019-ben, és azt gondolom, hogy jobb versenyzővé is váltam 2017-hez képest. A megelőző két év is tartogatott sok jó pillanatot, de rengeteg nehézséget is, és úgy gondolom, hogy vannak olyan történések, amelyeket az ember az adott pillanatban balszerencsének vagy sorscsapásnak él meg, de ha annak a tapasztalatait idővel jól tudja használni, akkor jobb versenyző válik belőle. Hiszek abban, hogy ez a rengeteg élmény, emlék és balszerencse is kellett ahhoz, hogy a 2019-es bajnoki címet megnyerjem. Így visszatekintve már átlátom ezt a teljes képet, és ha választhatnék, akkor sem kívánnám, hogy bármi másképp történjen az elmúlt évekből.
Mennyire tartod a bajnoki címszerzésben kulcsszereplőnek csapattársadat, Gabriele Tarquinit? Kezdve azzal, hogy ő volt, aki két éve meggyőzött arról, hogy a Hyundaihoz igazolj, és úgy tűnik, hogy az együttműködés is tökéletes köztetek: 2018-ban te segítettél neki a pályán a címszerzésben, most pedig ő viszonozta ezt.
– Ez mind igaz, Tarquininek kulcsszerepe volt abban, hogy már két éve a Hyundaijal versenyzek. Örülök neki, hogy ilyen sportszerű és kölcsönös tisztelettel jellemezhető viszonyt sikerült kialakítanom vele, mert mindkét évben számos olyan szituáció alakult ki a pályán, amikor segíteni tudtuk egymást. Mindenképpen fontos tényező volt abban, hogy sikerült megnyernem a bajnoki címet, és ez nemcsak a pályán nyújtott segítségben testesül meg, hanem abban is, hogy ennyi tapasztalattal a háta mögött sok olyan tanácsot is tud adni, ami nem feltétlenül a versenyzésről szól. Ugyanez a tisztelet és segítségnyújtás megvan köztünk a másik két csapattársammal, Augusto Farfusszal és Nicky Catsburggal is.
Számít az neked bármit, hogy nem világbajnokságot nyernél, hanem a megváltozott szabályrendszer miatt „csak” világkupát? A médiában sokan össze is mossák ezt a két fogalmat, mintha szinonima lenne a két szó.
– Az a helyzet, hogy még az FIA állásfoglalása szerint is világbajnoki címként lehet erre tekinteni. Annak, hogy világkupa megnevezéssel fut a bajnokság, csupán az az egyetlen oka, hogy a közvetlen gyártói jelenlét hivatalosan nem megengedett a WTCR-ben, és ugyebár gyári csapatokra van szükség ahhoz, hogy egy sorozatot világbajnokságnak nevezhessenek.
Elkezdődött-e már a felkészülés az új szezonra, mi a program a csapattal a következő hónapokra?
– Úgy tűnik, hogy január vége felé már tesztelni fogunk, ami azért nagyon jó hír, mert sok újdonság vár ránk a 2020-as évadban, ezek közül talán a legfontosabb, hogy új gumigyártó érkezik, a Yokohamát a Goodyear váltja fel. Nagy jelentősége lesz annak, hogy ki mennyire gyorsan ismeri ki ezt az új abroncsot, így elég intenzív tesztidőszaknak néz elébe az összes olyan csapat, amely a bajnoki címért szeretne harcolni. Aztán március végén pedig szokás szerint megrendezik a szezonnyitó előtti kollektív tesztet, amelyre ezúttal az aragóni pályára utazunk.
Tavaly év elején vezetéstechnikailag gondot okoztak számodra a gumik. Mire számítasz a Goodyear érkezésétől, előnyös lehet ez számodra?
– Még nem tudok róla véleményt nyilvánítani, hiszen még nem vezettem velük az autót, és soha korábban nem versenyeztem még Goodyear gumikon a pályafutásom során. Remélem, hogy gyorsan fogok tudni alkalmazkodni, így most még nehéz megítélni, hogy ez jó vagy rossz döntés volt-e a bajnokság szempontjából.
Van következő lépés a túraautós csúcskategória bajnoka számára? Érzed a szükségét, hogy valahova továbblépj, valami mást is kipróbálj?
– Őszintén szólva nem, most csak az az egy dolog jár a fejemben, hogy megvédjem ezt a bajnoki címet. Továbbra is rengeteg energiát érzek magamban, de ezt a célt akarom megvalósítani általa.
Oláh Gyárfás, a Magyar Nemzeti Autósport-szövetség elnöke egy interjúban eljátszott a gondolattal, hogy innen akár egy DTM-tesztig is vezethet az út számodra. Mennyire merült fel reális lehetőségként a német túraautó-bajnokság?
– Nem feltétlenül gondolkodom ilyesmiben. A WTCR is komoly szakmai kihívást jelent és színvonalat képvisel, így nem kell annak járnia a fejemben, hogy egy DTM milyen formában jelenthetne továbblépési lehetőséget. Az igaz, hogy az ottani autók gyorsabbak, és magasabb technikai szintet képviselnek, de a versenyzők szintje, a bajnokság színvonala, a gyártók jelenléte a két sorozat összevetésében nem feltétlenül indokolja számomra, hogy a DTM-ben vagy bármilyen más szériában akarjak szerepelni. Szóval tényleg nem foglalkozom ilyen gondolatokkal.
Köztudott, hogy jó viszonyban vagytok a szerb Dušan Borkovićtyal, akivel korábban versenyeztetek is együtt, majd a csapatkeresésben is segítettél neki. Mostanság viszont agresszív magatartása miatt került be a hírekbe, tavaly ki is zárták a TCR Európa-kupából. Tartjátok-e még a kapcsolatot, és mit szólsz a balhéihoz?
– Igen, követem az életét, figyelgetem a közösségi csatornákon, hogyan telnek a mindennapjai. Tudom, hogy legutóbb a Szerb Ralin vett részt egy magyar csapattal. Viszont ezeket a vitás ügyeit kívülről nézve nagyon nehéz megítélni. A média gyakran pozitív vagy negatív fényben tüntet fel egy versenyzőt, de nem igazán lehet állást foglalni az esetben, ha az ember nem látta személyesen, hogy mi történt. Én jól ismerem őt, alapvetően nagyon jó ember és szerethető figura. Tudom róla, hogy minden körülmények között nyerni akar, és azt is, hogy ezért néha, hogy is mondjam, áldozatot is vállal. Azért nem foglalnék állást, mert egyrészt nem voltam ott a vitás ügyeinél, másrészt pedig a barátomnak tartom, ezért talán nem is tudnék róla objektíven nyilatkozni.