Nem a Taxi című filmről fogok írni, habár a város és a film 1998. óta elválaszthatatlanok. Marseille utcáit és az itteni alvilági életet talán ekkor ismerte meg a világ, de Amerika minden bizonnyal. A városkép 25 év alatt sokat változott, és már a taxik sem fehér Peugeot 406-osok.
Marseille Párizs után Franciaország második legjelentősebb városa, a Côte d’Azuron és a Mediterránon pedig a legfontosabb. Két és fél évezredes hajózási múlttal rendelkezik. Ez alatt az idő alatt a Földközi-tenger központi kikötővárosává nőtte ki magát. Híd lett Afrika és Európa között, később pedig a kereszténység és az arab világ között.
Ilyen kozmopolita városként számos nemzet matrózai, kereskedői, életművészei és rabszolgái fordultak meg benne. Összekeveredett kultúra, építészet, filozófia, kulinária és vallás. A város máig őrzi e különleges történelmi egyvelegét. Az elmúlt évtizedekben tízezerszám érkeztek a bevándorlók Afrikából – főleg a valamikori francia gyarmatokról. A legnagyobb bevándorlóközösség az algériai, akik saját írott törvényei és íratlan szabályai szerint élnek és tevékenykednek Marseille utcáin és a kikötőben. A város északi negyedeibe, ahol ők vannak többségben, a franciák számára nem ajánlott a bemenetel. Ezek a város no-go zónái. Amikor leszáll az est, a turisták által kedvelt sétálóutcákat, a központot és a tengerpartot is inkább elkerülik a konzervatívabb sétálók, mert ezek a környékek egy hatalmas nyáresti szabadtéri kocsmára hasonlítanak.
Marseille-ben két és fél ezer év alatt számos csodás épület és szökőkút épült. A város talán legöregebb épülete a Szent Viktor bazilika. Amikor a kereszténység megérkezett erre a vidékre, üldözték a híveket, akik a közeli Viktor-barlangban tartották szertartásaikat, majd katakombákat vájtak. Idővel felmerészkedtek a földfelszín fölé, és erődöt építettek maguknak, amelyet a békésebb évszázadok folyamán átalakították templommá, majd bazilika rangra emelkedett. Körülbelül ezer éve nem építettek hozzá semmit, nem bontottak el belőle semmit. A városnak még két jelentős, sőt monumentális katedrálisa van. Magasan a város fölé emelkedik a Basilique Notre-Dame de la Garde.
A 150 m magas dombon valamikor világítótorony és megfigyelőállomás működött, innen ellenőrizték az öbölbe érkező hajókat. Ma az első momentum amit a városba vízen, szárazföldön vagy levegőben érkezők megpillantanak az Őrző Szűzanya, vagy ahogy a helyiek emlegetik, a Jó anya bazilika. Nevét onnan kapta, hogy a harangtorony kupolája helyén egy 11 méter magas aranyozott Madonna szobor áll, őrizvén a bazilikát, a várost és a tengeren levőket. A szobor alatt a több mint nyolc tonna súlyú Marie Joséphine harang jelzi a delet. A Jó anya a hajósok és a halászok védőszentje. A templom mennyezetéről félszáz ismert és fontos Marseille-i vitorlás makettje lóg, de a falakon is több a tengerhez köthető festmény, mint a vallási relikvia. A bazilika és környéke a város kilátópontja. A harmadik Marseille-i főbazilika a La Major.
A Le Panier negyedben (óváros a régi kikötő körül) álló 125 éves bazilika díszítése jóval szerényebb. A 142 m hosszú épület 3000 fő befogadására alkalmas. Legmagasabb kupolája 70 m magas. A 19. században nem épült tőle nagyobb szakrális épület a világon. Altemploma a város egyházi elöljáróinak tradicionális temetkezési helye. A bazilika környéke a város legrégebbi negyede. Emberemlékezet óta multietnikus. Kezdetben főleg görögök népesítették be, ma úton-útfélen az algériai és az arab konyha szakácsaival futunk össze.
Végül a végére a kezdet kezdete: a kikötő. A Vieux Port-ban, azaz a Régi kikötőben született meg Marseille. Anno ide futottak be a görög és afrikai hajók, itt kezdték szorgalmas kétkezi munkával lecsapolni a mocsarat és kiépíteni a mára milliósra duzzadt települést. Itt cserélt gazdát sok ezer rabszolga, itt adtak-vettek mindenféle fűszert, ékszert. Itt találták ki a halászok a bouillabaisse-t, Provance máig jellegzetes halpaprikását.
Itt itta el havi bérét szinte minden matróz és zsoldját a katona. Itt voltak a város ivói és kuplerájai. Mindezek ma is jelen vannak a Vieux Port-ban, csak jóval diszkrétebb formában: rabszolga helyett bevándorló, matróz helyett óceánjáró, prostituált helyett vízipipabár, fűszer helyett kábítószer. Egyedül a bouillabaisse-n nem fogott a Marseille-i idő…
