A mélyben gyökerező múlt

A topolyai Mendei Adrián szabadidős tevékenysége cseppet sem átlagos: családfakutatással foglalkozik, amely egy egészen régről eredeztethető mesterség, és célja egyebek között egy személy rokoni kapcsolatainak feltárása. A múlt homályában tengődő élettörténetek megismerése talán magyarázattal is szolgálhat a jelen kérdéseire. A fiatal kutatóval a genealógiáról beszélgettünk, s az interjú során betekintést nyertünk egy-egy családfa elkészítésének a hátterébe, valamint érdekességekről is hallottunk.

Hogyan és mikor kezdtél el családfakutatással foglalkozni?
– Az egész úgy kezdődött, hogy nem ismertem az apai ágon lévő nagyszüleimet. Mindig is érdekelt, hogy kik voltak ők, és mivel foglalkoztak, édesapám mindig mesélt róluk, régi képeket mutatott. Öt évvel ezelőtt november elsején, halottak napján családosan jártuk a temetőt. Akkor megkértem a mamám és a tatám, hogy vezessenek oda a szüleik és nagyszüleik sírjához, és mondjanak el mindent, amit csak tudnak róluk. Összeírtam minden adatot, letöltöttem egy családfakutatáshoz szükséges programot, összeraktam mindent, amit tudtam, és elkezdtem a neten kutatni. Megtaláltam a Szabadkai Levéltár oldalát, amely alapján megtudtam adatokat, de ez nem volt elég, kerestem egy másik oldalt is, amelyre rengeteg feljegyzés volt feltöltve. Mivel nem tudtam összekötni az információkat, elmentem a topolyai plébániára. Ott Faragó Ilonka néni mondta, hogy csak 1900-ig vannak meg az adatok, így azt tanácsolta, hogy folytassam a kutatást a Kalocsai Levéltárban, hiszen ott előbbről is találhatók feljegyzések. Így kezdtem el családfakutatással foglalkozni. Később jöttek az ismerőseim, a barátaim, akik mondták, milyen jó dolog ez, és megkértek, hogy nekik is készítsem el a családfájukat. Megcsináltam az elsőt, a másodikat, és így berobbant a köztudatba, hogy ez mennyire jó és szép dolog, mindig tetszik a végeredmény a megrendelőimnek, hiszen egy rajzos sémát is adok nekik a családfájukról. Folyamatosak a felkérések, és amikor elkezdek izgalmas történeteket mesélni a megrendelőknek a családjukról, onnantól kezdve mindenki lelkesebb.

A genealógia a történelemtudomány segédtudománya. A családfakutatás során mennyire fontos a történelem, helytörténet ismerete?
– Nagy történelmi tudást igényel, mivel Vajdaság az elmúlt száz év során körülbelül öt vagy hat állam, királyság, ország része volt, amelyek az idők folyamán más néven léteztek. Először is tudnunk kell, hogy a valamikori Magyar Királyság ideje alatt ez a térség Bács-Bodrog vármegye, továbbá ez a terület a Kalocsai Egyházmegye volt. Ezeket mind illik tudni, de különösen a településneveket, hiszen azok is változtak az idők során. Egyrészt engem is érdekel a történelem, mindig is szerettem, és ez egy kihagyhatatlan része, ha valaki családfakutatással foglalkozik.

Az emberek mióta fektetnek nagyobb hangsúlyt a felmenőik megismerésére?
– Szerintem, főleg Vajdaságban, az elmúlt ötven-hatvan évben kezdtek érdeklődni az emberek a felmenőik iránt. Ez a háborúk utáni csend időszaka volt, amikor nem volt szabad semmiről beszélni. Nagyszüleimtől is mindig azt kérdeztem, hogy az ő nagyszüleik mit meséltek, és mindig mondták, hogy semmit, mert akkoriban semmiről nem volt szabad beszélni. Féltek attól, ha bármit mondanak, bajba kerülnek. Nagyrészt az idősek kezdenek el először foglalkozni ezzel a témával, nekik vannak még adataik, tudnak információkat. Régen, például száz évvel ezelőtt, sokkal jobban ismerték a családokat, tisztában voltak azzal, hogy kivel melyik ágról rokonok. Ma viszont kevésbé vagyunk tisztában a rokonsággal. Ez az elhanyagolás, illetve a családon belüli – föld vagy vagyon miatti – viszályok hozadéka.

Azok, akik felkeresnek családfakutatás céljából, milyen kérésekkel, kérdésekkel fordulnak hozzád?
– A leggyakoribb kérdés az: honnan jött a család? Az ügyfelek ugyan tudják valamilyen szinten, hogy pár száz évvel ezelőtt lett betelepítve családjuk Topolyára vagy más településre, azt viszont nem, hogy pontosan mikor és hogy. Szerencsére megvannak azok a megyék és vármegyék, ahonnan érkeztek családok Topolyára, mind a magyarok, mind a szlovák családok esetében. Nagyrészt az érdekli az embereket, hogy kik voltak a felmenőik, és mivel foglalkoztak.

Az ügyfeleknek milyen információkkal kell rendelkezniük felmenőikről, hogy el tudd kezdeni a kutatást?
– Minden információ fontos: hol éltek, hol születtek, hol házasodtak, hol haltak meg, valamint a gyermekeik neve. Nemrég kezdtem bele a bérmálkozási dokumentumok kutatásába, azokban is sok fontos információt ír. Minden információ fontos, mert nem minden gyereket anyakönyveztettek ugyanúgy, tehát más információt írhat a dokumentumokban, főleg ha öt vagy hat gyerek is volt a családban. Ha az édesanya nem helybéli volt – általában ott házasodtak, ahonnan a nő származott –, és ha nem találom meg a házassági bizonylatot, akkor már nehezebb dolgom van, mert a házassági levélben írja a szülők nevét és a házasságkötés helyszínét. Azért is fontos minél több adatot tudni, mert ha nagyon elterjedt nevű valamelyik családtag, mint amilyen a Szabó István, amely azokban az időkben rendkívül gyakori volt – akár ezer ilyen nevű ember is élhetett a környéken –, akkor nehezebb a kutatás. Ezért kell a pontos születési dátum és település megadása.

Hogyan zajlik egy-egy família feltérképezése?
– Először a FamilySearch weboldalon beírom a megadott adatokat, és onnan kezdem el kutatni. Sok esetben, amikor beírom a nevet, egyezéseket találok, hogy valaki már kikutatta az adott személyt, vagy fel vannak töltve bizonyos adatok. Ezen az oldalon könnyen kiderül, ha valakinek nemesi ősei vannak, mivel szinte az egész világból vannak ott följegyzések. Ezután a Kalocsai Főegyházmegye Levéltárában kezdem a konkrét kutatást a szülők házasságlevelének megtalálásával. A Szabadkai Levéltárban is vannak bizonyos indexek feltöltve, ezeket is sűrűn használom. Rengeteg könyvem van az első világháborúban elhunytakról, valamint a háborúban résztvevőkről. Nagyon sok régi könyvem van településekről, helytörténetekről, ezek nagyon fontos adatokat tartogatnak, főleg topolyai családokról derülnek ki történetek. A kutatás ideje változó, attól is függ, milyen régre lehet visszavezetni egy-egy családot. Egyszer lemértem egy nyolcgenerációs család kutatásának az idejét, ami körülbelül kilencven órát vett igénybe, megközelítőleg ötszáz nevet sikerült kikutatnom.

Milyen különleges információk derülhetnek ki egy-egy iratból?
– A foglalkozás, vagy hogy miben hunytak el. Azokban az időkben nagyon sokféle érdekes haláleset volt, például alkoholmegvonás – az illető valószínűleg alkoholista volt, és megbetegedett, amiből kifolyólag nem ihatott alkoholt, így ez okozta a halálát. A tüdőbetegségek voltak a legelterjedtebbek. A családomon belül történt olyan, hogy az ősmama kútba ugrott, oda volt írva megjegyzésként: az orvos megállapította, hogy agylágyulása volt – ez egyfajta magas láz, valószínűleg nagy fájdalmakkal jár együtt, és ez miatt öngyilkos lett. De voltak olyan esetek is, hogy a kisfiú beleivott a pálinkásüvegbe, és alkoholmérgezést kapott.

Mit várnak a megbízók: családfarajzot vagy inkább érdekességeket, történeteket?
– A lényeg a történet, valamint az, hogy minél többet megtudjanak a felmenőikről. Ám azt is fontosnak tartom, hogy a végén legyen egy rajzuk a családról, hogy lássák, mennyi különböző nevű és nemzetiségű tagja volt a családjuknak. Gyakorlatilag minden fontos, de elsősorban a történet, emellett a családfáról készült rajz is, hogy megértsék, hogyan is néz ki mindez vizuálisan.

Megesett, hogy az ügyfeled elvárása más volt, mint a kikutatott anyag?
– Olyan még nem esett meg, hogy valaki valamit gondolt, és ne úgy lett volna, viszont az volt, hogy kiderült, nemesi családból származik az illető, pedig fogalma sem volt róla. A családnak az egyik ága nemesi származású volt, s ez a nemesi ág az Árpád-házzal állt összeköttetésben. Beszéltem a megbízóm egyik idős női családtagjával, aki a nagyszüleitől tudta, hogy ők nemesi család sarjai. A kutatás során a nemesi ágon grófok is voltak, egészen 1100-ig, Aba Sámuel magyar királyig visszamenőleg.

Hogyan fejleszted magad?
– Könyvekkel. Az rendben van, hogy van internet, azonban a régi könyvek kilencven százaléka oda nincs feltöltve. Az interneten kétszáz évet visszamenőleg nem tudunk kutatni, ilyenkor a könyvek hatalmas segítséget jelentenek, mivel rengeteg adat le van jegyezve. Sokat kutattak a történészek mind a foglalkozásokról, mind az életmódokról, legyen szó akár Topolyáról, akár a környező településekről. A világháborús helytörténeti könyvek mellett sokat támaszkodom az idősek történeteire, legyen szó idős történészekről vagy idős személyekről, hiszen ők nagyon sok mindent tudnak a településről vagy a saját, illetve más családokról.

Amióta családfakutatással foglalkozol, azóta átértékelődött-e benned a család jelentősége?
– Maga a magyarság az, ami még fontosabb lett. Őseink megannyi nehézségen mentek keresztül ebben a térségben, és mégis megőrizték a magyarságukat, a hitüket. Szerintem nekünk ezeket és a család iránti szeretetet továbbra is meg kell őriznünk. Tehát ha semmi más nem maradt meg nekik – sem a föld, sem a vagyon, sem más –, a haza, a család és a hit iránti hűség megmaradt.