A 24 éves péterrévei Csasznyi Zsófiának születése óta a zene a „szeretetnyelve”. Nemrégiben Huzsedáré címmel meg is jelent az első, gyerekeknek szánt CD-je.
Mi a Huzsedáré?
– A Huzsedáré a Sárga csikó kezdetű népi gyermekdal refrénje – valószínű, hogy ez egykoron jelentett valami, de mára eltűnt az eredete. A gyerekek nagyon szeretik az olyan halandzsa mondókákat, mint a Cukota pé vagy az Ingyom-bingyom tá, mert jó hangulatuk van. A Huzsedáré címválasztással csupán annyi volt a célunk, hogy ezzel a szóval átadjuk azt a pozitív hangulatot, amit mi is éreztünk a dalok elkészítésekor.
Kicsi korod óta része a zene az életednek. Hogyan vált azzá?
– A családunkban mindenki szereti a zenét, anyukám első dolga, hogy bekapcsolja reggel a rádiót, és édesapám műhelyében is a jó hangulat alapja a zene. A nagymamám is nótás kedvű volt, ő is tanítgatott énekelni, és kicsi koromban anyukám is énekelt, amikor lefektetett aludni – ha ma ezeket a dalokat hallom, elöntenek az emlékek. A szüleim néptánccsoportot vezetnek, így gyermekként kezdetben csak figyeltem az idősebb táncosokat, és otthon utánoztam őket, majd én is elkezdtem táncolni. Az adai zeneiskolába is jártam, zongora szakon Rózsa Ildikó tanárnő egyengette a sorsomat. Az általános iskola alatt tamburazenekarban is muzsikáltam – a népzene ösztönösen érthető volt a számomra, átéreztem, hogy mennyi szomorúság van egy széki lassúban vagy egy kalotaszegi hajnaliban. Számomra is furcsa, hogy már gyermekként mennyire érzékeny az ember lelke a zenére. Ez nem azért van, mert én különösen tehetséges lennék, hanem azért, mert ha az embert zenei ingerek érik, akkor egy idő után kinyílik a lelke. Egyértelmű volt, hogy a Szabadkai Zeneiskolában szeretnék továbbtanulni, ahova klasszikus zongora szakra jártam Bacslia Tompa Brigitta tanárnő növendékeként. A tanárnő több volt számomra egy zongoratanárnál, hiszen zenét nem lehet úgy tanítani, hogy ne találkozzon a tanár és a tanítvány lelke. A középiskolában Székely Mária zongoratanárnő is foglalkozott velem, aki híresen jó zongoristákat nevelt ki az osztályából. E három tanár volt az, aki megnyitotta előttem a komolyzene világát, akik miatt ma szeretem és értem a klasszikus zenét. Ma én már tanárként és emberként is próbálom ezt az utat követni. Tudom, hogy nemcsak a billentyűkön kell megtanítani zenélni a gyerekeket, hanem a lelküket kell kinyitni a művészet felé. A gyerekkoncertek is ezt a célt szolgálják. Egyetemistaként igyekszem ehhez minél többféle tudást megszerezni.
A Bartók Béla Konzervatórium szakképző éve után két évig voltál a hallgatója a Vienna Konservatoriumnak, majd az ELTE Bölcsészettudományi Kara Zenekultúra Tanszékére iratkoztál, ahol elmondásod szerint korszerű zenepedagógiai módszereket tanítanak a zenepedagógusoknak. Ez mit jelent?
– Az ELTE különböző karai együttműködnek egymással, például a pszichológia és pedagógia szakos hallgatók és tanárok kutatásokat végeznek a zenepedagógia terén is. Az egyik kedvenc órám az egyetemen a kreatív szolfézs. Itt arról tanulunk, hogy hogyan lehet a szolfézst a legkorszerűbben tanítani, hogy a gyerekek megszeressék. Az ELTE hallgatójaként az elsők között ismerkedhetek meg a legújabb (zene)pedagógiai módszerekkel.
Már tanítasz is, az így szerzett tapasztalatokból jött a CD ötlete. Milyen dalok szerepelnek rajta, és mi volt a zenekar célja ezzel az anyaggal?
– Ismert és kevésbé ismert gyermekdalok feldolgozása hallható a CD-n, népi mondókákat, gyerekdalokat, versek feldolgozásait gondoltuk újra. A célunk az volt, hogy egy értékes zenei hagyatékot a gyerekek számára könnyebben fogyaszthatóvá, vonzóbbá tegyünk, hiszen ezek a gyerekdalok prozódiailag és zeneileg is tökéletes egységet alkotnak, szövegük fejleszti a beszédkészséget, a dallamviláguk pedig megtanítja a gyerekeknek a zenei törvényszerűségeket. Bár a dalok hangzásvilága közel áll a mai populáris zenéhez, a feldolgozások megkomponálásánál igyekeztünk klasszikus zenei motívumokat csempészni a dallamkörnyezetbe. A hallgató azonban észre sem veszi, hogy a feldolgozás például egy barokkos motívummal indul, mert ezeket a zeneszerző olyan esztétikai érzékkel csempészte bele a gyerekdalba, hogy végül egy homogén zenei anyag jött létre.
Kikből áll a zenekar?
– A zenekar állandó tagja Maráth Viktor zeneszerző, a komponálás és a hangszerelés az ő érdeme. A dalok elkészítésénél igény szerint hívtunk zenészeket, és a koncertek tekintetében is így van. Intimebb környezetben, például óvodában Viktorral ketten is elmegyünk zenélni, de ha igény van rá, akkor trombitás, gitáros, basszusgitáros, dobos, csellós barátainkat hívjuk el koncertjeinkre.
Milyenek a visszajelzések?
– Az első dalokat az internetre is feltöltöttük, és nagyon meglepődtem, hogy olyan ismerőseim is gratuláltak a dalokhoz, akikkel régóta nem beszéltem. A karantén ideje alatt volt olyan pedagógus, aki azt az otthoni zenei feladatot adta fel a diákoknak, hogy az egyik dalunkat tanulják meg. Ennek nagyon örülünk.
Meghirdettetek egy rajzpályázatot is, ez miről szól?
– A rajpályázatra augusztus 28-áig várjuk az alkotásokat. A Zsófi gyerekdalai Facebook-oldalon megtalálható két videó, ahol mesét mondok a gyerekeknek, és nekik annyi a feladatuk, hogy a hallottakról egy rajzot készítenek, amivel megnyerhetik a Huzsedáré CD-t, melyen olyan dalok is szerepelnek, amiket nem tettünk közzé az interneten.
A diploma megszerzése után zeneterapeuta képzésen is részt szeretnél venni. Miért?
– Ahogyan azt Kodály mondja: „A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.” Hiszem azt, hogy nekünk, zenészeknek kötelességünk az, hogy minél több tudást megszerezzünk ahhoz, hogy a többi ember lelkét is megnyissuk a zene felé. A zene terápiás alkalmazásával sikerülhet feldolgoznunk a gyászt, a magányt vagy valamilyen pszichés zavart. Úgy érzem, hogy amit meg tudunk tenni egy szebb, jobb világért, azt meg kell tennünk, és én hálás vagyok azért, hogy én ezt a zene által kísérelhetem meg.
