A vadregényes Skót-felföld leginkább Kanada érintetlen tájaira emlékeztet. Kristálytiszta vizű patakjait és tavait 1000 m magas sziklagerincek őrzik. Szarvasok bárhol felbukkanhatnak, de a farmok körül legelésző kövér birkák jellemzik a csapadékban mindig gazdag észak-skót tájat. Szinte nincs olyan birtok, melynek karámjában ne fehérednének a híres fekete fejű skóciai gombócok.
Ezen a távoli vidéken kevesebb mint nyolc ember él egy négyzetkilométeren. Ez 7-8-szor kevesebb Skócia egészében mért népsűrűségétől. Valamikor sokkal többen éltek errefelé, de az ipari forradalom miatt a lakosság legalább fele elvándorolt a délebbre fekvő iparvárosokba. Manapság körülbelül annyian élnek itt, mint Szibéria vagy Mongólia sűrűn lakott vidékein, ezzel pedig Európa egyik leggyérebben lakott területének számít. De talán pont attól ilyen szép a vidék, hogy a civilizáció már elment, illetve még nem tért vissza. Itt-ott feltűnik azért egy fehérre meszelt ranch. A birtokok lényegében önellátók. A legközelebbi bolt nemritkán több tíz mérföld távolságra van, az iskola és az orvosi rendelő pedig még messzebb. Szinte mindig füstöl a farmok kéménye, mivel a melegítés mellett a főzést sem elektromos áramon végzik.
A felföldet két országút kapcsolja össze a délebben fekvő nagyobb városokkal. Lényegében ezek a szakaszok mentén van élet. Edinburghból az A9-es országút indul északnak Perth-en keresztül és a sziget közepén átszeli a vidéket 150 mérföldön (240 km) keresztül. Inverness az utolsó nagyobb lakott település, majd folytatja útját az északabbra fekvő birtokokig. Tőle nyugatra a 82-es út köti össze Glasgow-t Fort William-en keresztül Inverness-el. A 170 mérföld (270 km) hosszú út még festőibb tájakat érint, mint az A9-es. Számos felkapott és kevésbé ismert természeti kincs mellett halad el. A Skót-felföld legismertebb hegyei, túraösvényei és síterepei ezen a környéken találhatók. Skóciában nagy múltja van a hegyi túrázásnak, a mountainbike-zésnek és a cross motorozásnak. A 82-esen mindig össze lehet futni egy 5-6 lakókocsiból álló karavánnal, akik valamely hegycsúcsot igyekeznek meghódítani. Óvatosan kell azért nekiindulni a mászásnak, mert az időjárás kiszámíthatatlan. Skócia időjárása engem is többször megtréfált: birkaáztató eső után szép idő, hidegre meleg, szelet szélcsend követ, ködre napsütés, vihar után szivárvány, borúra derű. Minden nap szinte minden. Pillanatok alatt megváltozhat az időjárás, és általában nem múlik úgy el nap Skóciában, hogy ne esne.
A Brit szigetvilág egyik legszebb tája is ezen a környéken van. A több tucat nemzeti természetvédelmi terület egyike a Glencoe-völgy. Bármerre indul a turista, patakok és vízfolyások bukkannak elő a buja fűből, de szarvasokkal is úton-útfélen lehet találkozni. A hegyek csúcsa szinte egész nyáron felhőbe burkolózik, télen pedig hó fedi. A 16 km hosszú völgyön végigcsordogál a Coe folyó, de átszeli az A82-es országút is. A kétoldalt magasodó hegyek miatt a völgynek speciális klímája van. Nyugatról közel van a tenger, ahonnan egy lágy nyári szellő is rövid idő alatt rengeteg csapadékot zúdíthat a völgyre. Télen megszorul itt a hideg levegő, és ez a bőséges csapadékkal párosulva több hónapra fehérbe borítja a vidéket. A Glencoe az angolok kedvenc síparadicsoma.
Az érintetlen felföld legnagyobb attrakciója mégsem természeti szépség, hanem a Loch Ness-i szörny. Több mint száz éve valaki lefényképezett a skót naplementében valamit, amit ma is kalandorok, kincskeresők, kutatók, helyiek, turisták, vadászok és halászok ezrei keresnek a több száz hektáros tóban. De mindenki tudja, hogy Nessie nem is létezik. Vagy mégis?
