Egy húros, egy billentyűs és egy ütőshangszer, amelyek játéka lazán áramlik egyik műfajból a másikba. Hol egy régi francia sanzont hallhatunk, macedón népdal egy kis Besame muchóval fűszerezve. A szabadkai ContraBayando zenekar három évvel ezelőtt alakult meg. Kezdetben Miroslav Idić (harmonika) és Szűcs Dávid (nagybőgő), a Szabadkai Zeneiskola tanárai álltak össze egy formációba. A duót később Sánta Zoltán (dob) egészítette ki, akit olvasóink a Pannon Rádió és a Szabadkai Magyar Rádió műsorvezetőjeként is ismerhetnek. A zenekarnak egyre több fellépése van. Sokszor találkozhatunk velük a helyi kávézók, sörözők fellépőiként. Zenéjükben nemcsak a műfajok keverése a különleges, hanem az is, hogy instrumentális, laza, könnyed és megunhatatlan. A ContraBayando tagjaival a többi között kezdetekről, a feldolgozásaikról és terveikről beszélgettünk.
Szűcs Dávid, Sánta Zoltán és Miroslav Idić (Szalma Brigitta felvétele)
A zenekar duóként kezdte, majd trióvá bővült. Hogyan alakult ki ez a formáció?
Sánta Zoltán: – Dáviddal gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Az első zenekarunkban is közösen játszottunk, aztán nagyon sokáig nem, és most ismét együtt zenélünk. Úgy emlékszem, elhívtam őt egy rádióműsorba vendégnek, és erről a duóról is beszélgettünk. Aztán jött az ötlet, hogy én is csatlakozzak, mivel egy hullámhosszon mozgunk zeneileg és emberileg is.
Szűcs Dávid: – Két éve működünk trióként. Miroslavval akkor kezdtünk el együtt játszani, amikor részt vettünk az első tanári koncertünkön a zeneiskolában. Aztán úgy gondoltuk, csináljunk valami közöset. Akkor még nem ezen a repertoáron gondolkodtunk, hanem inkább komolyzenei műveket próbáltunk feldolgozni, hangszerelni. Elég kevés dal van harmonika-nagybőgő duóra írva. Csináltunk egy-két átiratot zongoráról és bőgőről. A zongora szólamát átvettük harmonikára. Feldolgoztunk olyan műveket is, amelyek harmonikára voltak írva. Ezekbe beleraktunk nagybőgőszólamokat. Nem volt konkrét elképzelésünk. Csináltunk egy-két koncertet, így indult. Amikor vendégként elmentem Zolihoz a műsorba, erről a duóról is beszéltünk. A műsor után megbeszéltük, hogy ő is játszhatna a zenekarban.
S. Z. – Szerintem a hangzás is megváltozott, hiszen a koncepcióba került egy dob is, amely akármilyen finoman is szól, akkor is teljesen más jelleget ad az egésznek. Akkor, azon a ponton kezdtünk elmozdulni a könnyűzene irányába, és akkor alakult ki a mostani repertoárunk is. Nyilván adott volt a lehetőség arra, hogy megszólaltassunk régies hangzásban dzsesszdalokat, dzsessz-sztenderdeket. Egy kicsit a sanzonok világába is belenyúlunk, különböző latinos zenei formákat is kezdünk beépíteni. Azóta is ezt bővítjük. Szívesen visszanyúlnék a klasszikus koncepcióhoz. Erről már beszéltünk a többiekkel is, mert ők klasszikus zenei végzettségűek, én meg könnyűzenei. Nagyon érdekesnek találnánk azt, hogy ezt a két, látszólag távol álló műfajt, ötvözzük. Ez még a jövő titka, hogy mikor történik meg.
A klasszikus zenén belül milyen stílust vagy mely zeneszerző műveit választanátok?
Sz. D.: – Múltkor megpróbáltunk egy Bach-művet átvinni a dzsessz világába. Egészen jól szólt, csak még nem került kidolgozásra.
S. Z.: – Ezek viszonylag dallamosabb, ismertebb barokk-szerzemények. Ezt is fontos szem előtt tartani, és azt is, hogy nem nevelni szeretnénk a közönséget. A nevelés valamilyen szinten megtörténik azáltal, hogy egy különleges hangzásvilágot tárunk eléjük. Ezen felül már nem szeretnénk szűkíteni a kört és rétegesíteni a közönséget, hanem mindenkihez eljuttatnánk a zenénket, csak egy kicsit nem annyira szokványos formában.
Miért ContraBayando a zenekar neve?
SZ. D.: – Ez egy szójáték. A bayan a gombos harmonikát jelenti, a contrabajo pedig nagybőgőt. A kettő ötvözetéből lett a ContraBayando. Viccesnek és érdekesnek találtuk. Kellett egy név, és úgy gondoltuk, hogy ne az legyen benne, hogy duó, hanem valami jobbat szerettünk volna kitalálni.
Miroslav Idić: – Már a harmonika és a nagybőgő kombinációja is az, mert nem sok zenekart tudunk megnevezni, amelyek ezeken a hangszereken játszanak. Az, hogy Zoli csatlakozott a dobokkal, csak hab a tortán.
A zenétek egy igazi kavalkád, hiszen a balkán dallamok, a dzsessz, a sanzonok, a gypsy és a latin hangzás is keveredik benne.
M. I.: – Több műfajt egyesítünk, és egy kompozícióba ötvözzük. Megpróbálunk valami egyedit, különlegeset létrehozni. Ez az egész még újdonságnak számít a térségünkben, legalábbis eddig nem volt jelen. Az itteni zenekarok általában nem szoktak ebben a felállásban játszani.
S. Z.: – Nemcsak olyan dalokban tudunk gondolkodni, amelyek erre a felállásra jók, hanem sokszor olyan zenékhez is hozzányúlunk, amelyeket nem ezeken a hangszereken játszottak, és meglepően jól működik ebben a formában. A dalok egy teljesen más ízt kapnak. Sokszor érzem azt, hogy nem is mi állapítjuk meg, hogy miként fogunk lejátszani egy dalt, hanem ez a hangzás, ami megszólal nálunk, az irányít egy kicsit bennünket, azt követjük, és kialakul ez a hangzásvilág, amit ez a felállás ad.
SZ. D.: – Az, amit külön-külön összehozunk, valahogy egyszerűen az összekovácsolódik. Nincs meg pontosan, hogy valamit így vagy úgy akarunk játszani. Hozunk egy témát egy ismert dalból, és megnézzük, hogy szólhat jól erre a felállásra. Nem gondoljuk túl a dalokat. Lazán vesszük az egészet, és nem követjük görcsösen azt, hogy itt most egy A-résznek kell jönnie.
S. Z.: – A kezdő zenekaroknál vagy azoknál, akik nem olyan régóta foglalkoznak zenével, muszáj valamilyen fogódzókat, előre megbeszélt struktúrákat követni. Úgy gondoljuk, az évek során elég rutint szereztünk, hogy merjük szabadabban hagyni az egész koncepciót. Sokszor egymásra figyelve áll össze a dal. Sokat improvizálunk a közönség előtt is. Nálunk ez igazán működik. Amikor egy koncerten játszunk, mások a szabályok, és követni kell, hogy mit és hogyan adunk elő. Amikor egy kávézóban vagy egy sörözőben játszunk, szeretjük egy kicsit lazábbra hagyni a koncepciót, mert úgy mi is és a zene is rugalmasabban tud működni. Olyankor tudjuk figyelni a közönség reakcióit.
Nem gondolkodtatok azon, hogy legyen egy énekes is a zenekarban?
SZ. D.: – Igen, gondolkodtunk énekesen is, és tervben is van. Szerintem ez megvalósítható, csak kérdés, hogy mikor.
S. Z.: – Úgy érzem, hogy nagyon sok felé el tudna indulni a zenekar. Egyrészt a klasszikus vonal felé, a régies, dusesszes, latinos vonal felé. Ott is elbírna a zenekar egy énekest, és lehetne hangszerekkel bővíteni. Van az alapfelállás, a trió, amely állandó, és ezt néha szeretnénk bővíteni valamilyen irányba. Egy kicsit az az érzésem, hogy ha beteszünk egy énekest, akkor beállunk abba a sorba, amelyben a többi zenekar is van.
M. I.: – Terveztük, csak a körülmények miatt nem valósult meg. Inkább amellett voltunk, hogy egyelőre maradunk az eredeti felállásnál, és trióként fogunk instrumentális zenét játszani. Persze nem zárjuk ki azt sem, hogy valaki a jövőben énekeljen néha.
Terveztek a jövőben albumot vagy stúdiófelvételt?
SZ. D.: – Tervben van, és fennáll annak is a lehetősége, hogy új dalokat vegyünk fel. Elég sok népdalt is játszunk, például makedón népdalokat. Ezeket a saját stílusunkra dolgoztuk át. A közeljövőben még nem tervezünk cédét kiadni, hanem várunk.
S. Z.: – Már most is vannak saját dalötleteink. Elég nehezen tudjuk összehozni a próbákat. Nyilván sok ilyen alkalom kellene, amikor összeülünk, gondolkodunk, megbeszéljük a dolgokat. Egy kicsit az idő szűke miatt még nem tartunk ott, hogy belevágjunk. Ha saját dalokat adunk ki, ahhoz nagy igényességgel szeretnénk hozzáállni.
SZ. D.: – Lehet, hogy megcsinálunk egy-két dalt, amelyeket feltöltünk a YouTube-ra. Nem érzünk késztetést arra, hogy nekünk most gyorsan össze kell hoznunk egy albumot.
M. I.: – Azért működik jól ez a zenekar, mert önmagunkat adjuk. Az zenekarban pozitív energia adja a sikert. Ha nem így fognánk fel, nem ilyen lenne a hangulat a koncertjeinken. Jól érezzük magunkat zenélés közben, és ezt a közönség is észreveszi.
Több zenekarban is játszotok, és a munkahelyeteken is helyt kell állnotok. Hogyan tudjátok mindezt összehozni?
M. I.: – Szerintem az a titok, hogy gyorsan felfogjuk, mit kellene csinálnunk, és nem kell sok időt fektetnünk arra, hogy úgy dolgozzunk fel egy-egy dalt, ahogy szeretnénk. Azért tudjuk ezt véghez vinni ilyen gyorsan, mert van rutinunk.
SZ. D.: – Ha folyamatos próbáink vannak, akkor új dalokat is el tudunk játszani, tehát gyorsan tudjuk gazdagítani a repertoárunkat. Nekünk is felfrissülést jelent az, ha a következő koncertünkre tudunk néhány úgy dalt hozni.
S. Z.: – Volt rá példa, hogy csatlakoztak hozzánk zenészek. Van annyira nyitott a koncepciónk, hogy ez abszolút befogadható. Arra is volt példa, hogy valaki hallott minket egy kávézóban játszani egy beugró zenésszel. Aztán meghívtak minket egy másik koncertre, ahova ezt a beugró tagot is várták. Annyira jó volt a hangulata az egésznek, és annyira jól hatott, hogy szerintem működőképes volt. Megint csak abban kereshető a megoldás, hogy vagyunk annyira lazák, hogy tudunk nyitni ilyen irányba is. Persze a beugró zenésznek is lazának kell lennie. Azt hiszem ez a kulcsa a zenekarnak.
