Hol volt, hol nem volt, hol itt, hol ott, de valahol mindig volt egy hatalmas hőség.
2025. január 15., szerda
Üveggolyó
Nyár. Akác és ármány.
Egy héttel ezelőtt az Almási-nagybara (másképpen Jegricska, Egreske) partja hatalmas ecetfáinak árnyékában megbúvó Hevér-tanyán az idén is megkezdte munkáját a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor (TAKT) nyári találkozója, immár a harminckilencedik. Valójában azonban a TAKT ennél idősebb: a temerini fiatal képzőművészek több más vajdasági társuk meghívásával 1976-ban szervezték meg az első, többnapos nyári művésztalálkozót, nem utolsósorban azért, hogy az addigra már kifulladó hasonló muzslyai kezdeményezés helyére lépjenek.
Úgy hiszem, felesleges hangsúlyoznom, a vajdasági magyar képzőművészet micsoda pazar tradícióval rendelkezik. Az 1990-es évekig valósággal burjánzott itt a művészeti élet, csodálatosabbnál csodálatosabb alkotások születtek úgy az alkotók magánműhelyében, mint az alkotótáborokban.
Tanácstalanul topogtam az egészségügyi intézmény megfelelő részlegében, és nem tudtam eldönteni, hová kérjem az elkészült laboratóriumi leletet. Tudom, hogy a helyben elfogadott, általános megnevezés szerint „saltert” kellene mondanom, de sehogy se állt rá a szám erre.
A 9+1 Nemzetközi Művésztelep mesterműhelyében készült alkotások tárlatával zárult Bácskossuthfalván a hagyományos júliusi tábor, amelynek az idén Butterer Kiss Márta volt a házigazdája, a résztvevő...