Huzavonák
„Hirdesse az emelendő hajlék magasan, hogy amely nemzet vallásos, a legkedvezőtlenebb viszonyok között is megmenti életét.”
(Bornemissza Ádám al-dunai telepítési kormánybiztos Székelykeve falu megépítendő templomáról 1886-ban)
Gyurgyova a volt határőrvidék igazgatása alatt létesült 1869. évben, s oda elsőre Ürményházáról, Újfaluról és Sándorfaiváról való magyarokat, Baracházáról, Ó-Besenyőről és Rogendorfról pedig odaszármazott bolgárokat telepítettek. E község ekkoriban még Torontál megyéhez tartozott. Eléggé ki volt szolgáltatva a folyam szeszélyeinek, és viszonylagos gyarapodását inkább csak az 1883-as székelytelepítéseknek köszönhette. Akkor jelezte Jakobobovics Auguszt pancsovai ferences plébános is a nagyméltóságú püspök úrnak, hogy az első hullámmal, frissiben érkező 2400 csángó telepes csupán kétharmada katolikus, egyharmada pedig helvéta, vagyis református:
„Jó lenne őket külön kezelni, mert még megeszik egymást…”
Így látta jónak a királyi tanácsos Nagy György kormánybiztos úr is. Ezért Naggyörgyfalva-Ivánovára a hadiki katolikusokat, Hertelendyfalvára pedig az andrásfalvi reformátusokat küldte. A tömegtorlódások megelőzésére a maradékot – andrásfalvi, istensegítsi, fogadjisteni s józseffalvi katolikusokat vegyesen – immár Gyurgyovára/Rádayfalvára szánta. Ekkortájt vetődött fel első ízben a még mélységesen vallásos nép nagy gondja: mi lesz velük Naggyörgyfalván s Gyurgyován templom nélkül! Ugyanis nem a végeláthatatlan hiábavaló gürcölés viselte meg a lelküket. Hanem, hogy a vasárnapi misékre vagy Beresztóc/Bresztováczra, vagy Kevepallos/Plosiczra kellene gyalogolniok! Templomért és papért esedeztek, és Nagy György kormánybiztos igencsak megilletődött a katolikus székelység nyakasságától. 1883. június 14-én a belügyminiszterhez intézett táviratában a gyurgyovaiak óhaját továbbította:
„A beresztóczi plébános, Reinlein Ádám egyrészt ódzkodik a sártengertől, másrészt a csángókról alkotott véleménye sem valami hízelgő. Mert mint megítélőleg mondja: »mindennap szaporodik azok száma, kik gyermekeiket küldik adományok gyűjtésére koldulni«. Koldulások, lopások miatt: ezért nem akar némelykor misét mondani Gyorgyevón, hol jelenleg több mint kétezer katolikus lélek él! Felkérem hát Nagyméltóságodat a kevepallosi papnak megengedni, hogy ideiglenesen, vasárnaponként ott szentmisét mondhasson. S hogy ez már a jövő vasárnap megtörténhessen, kérem Nagyméltóságodtól, gondolatáról ez ügyben értesítsen engem sürgősen…”
A válasz még aznap megérkezett! „Gyorgyevót illetőleg részünkről a misézésre felhatalmazás megadatott! Levélben történik további intézkedés…”
Továbbá más fontos fórumokon is nőtt a lelkesedés. A belügyminiszter már június 16-án megfuttatta a hírt: a misézés ügyről értesítette a vallás- és közoktatási minisztert. Ez pedig újfent Bonnaz Sándor Csanád megyei püspököt. S vice versa… Körbejárt a hír, s a Csanád egyházmegyei püspöki hatóság 1630/1883. sz. alatti, 1883. június 20-án kelt iratából is kiderül a sürgőssége: „Mert a Nagygyörgyfalván és Gyurgyevón elhelyezett római katholikus székelyek visszatelepülésük óta képtelenek nélkülözni az egyházi, illetőleg a vallási ellátást, azonnali hathatós intézkedéseket szorgalmazunk…”
1883. július 6-án Bonnaz Sándor püspök dr. Eissinger Ferenc fehértemplomi esperest máris utasította, hogy a két lelkészi telepítvény lelkészi ellátásáról a helyszínen győződjék meg, és a tényleges állapotokról referáljon. A főpásztornak 1883. július 30-án Fehértemplomról feladott táviratában kiderül, utánajárt a dolognak ő is: „Visitatio alkalmával a helyszínen szereztem magamnak teljes információt a csángók helyzetéről…”
Vallásügyi gondok halasztást nem tűrnek. Mise ügyben sikerült is egyeztetniök. De templomépítések ügyében voltak huzavonák, s mert: főként Gyurgyovának nagy jövőt nem jósoltak. Hiszen még Mikovinyi Pál telepítési mérnök is megmondta: rajzol pontos tervrajzot s térképet Gyurgyova/Rádayfalváról, de annak vázlat mellékletében is csak azt tudja javasolni, hogy árvízveszély miatt a helységet telepítsék ki a rétről egy alkalmasabb részre, északkeletebbre…
Valahogy megtekinthette a tervezetet az ördög is, mert rögtön cseles vérszemet kapott! Amikor 1886-ban új al-dunai telepítési kormánybiztost neveztek ki
Bornemissza Ádám személyében, ő már jegyzőként, titkárként szegődött mellé. Fénnya nevű, apró termetű, lőcslábú, kinézetre nem éppen megnyerő, de igen lelkes hivatalnok képében. Az újdonsült kormánybiztos tapasztalatlanságát kikémlelte, s a székely telepesekről szóló, 1886. április 29-én kelt hivatalos levelét máris ügyesen meghamisította! A diktált levél eredeti tartalma:
„A lelkészek a telepeken csak egyszer tartanak istentiszteletet. Ennek következtében (azonban) a lakosságnak vallása és így erkölcsi érzülete… mindinkább csökken… Máris szomorúan lehet tapasztalni, hogy a kezdetben bigottságig vallásos székelyek most már akkor sem járnak istentiszteletre… Mert hol ez, hol az a vendéglelkész tart helyben misét, s nekik ez sehogy se tetszik… Ezt mi sem tartjuk megoldásnak. Továbbá, úgy hírlik, hogy mostanra a telepesek sűrűn lépnek be a nazarénus vallásfelekezet közé. Most már szép számban csángók is akadnak, kik belépni készülnek. Feltétlen szükséges… hogy a tervezett új telepen templom építtessék! És hogy végre kitűnő lelkész küldessen ide!”
Pancsovai iktatószám: 628/1886.
A meghamisított levél:
„A lakosságnak vallása és erkölcsi érzülete itt mindinkább csökken. A csángó székelyek most már akkor sem járnának istentiszteletre, ha a lelkész helyben tartana misét! Gyurgyevón a telepesek sűrűn lépnek be a nazarénus vallásfelekezet közé: s a csángók már mind átpártoltak! Mára tehát szükségtelen a templomépítés tervét egyáltalában felvetni… Telepeseink most már azt szeretnék, hogy velük a katolikus egyház tovább ne foglalkozzon… S lelkészek a továbbiakban (egyáltalában) ne is küldessenek többé ide… mert úgymond, nemkívánatosak…”
Pancsovai iktatószám: 666…
Véletlenül fedezte fel valamelyik postai alkalmazott, hogy e hivatalos levél feltört pecséttel érkezett be hozzájuk, s szokatlan módon 666-os iktatószámmal kezdődik a levél! S a hamisítót hamar kézre kerítették. Karcerbe is zárták, ám az a pancsovai fogdából rejtélyes módon még az éjen megszökött! Rossz álma volt-e a kormánybiztosnak, vagy régi mendemonda a hamis levél? Mára nyoma veszett. De ha igaz lett volna, a gaztette olyképpen befolyásolta a telepítési kormánybiztost, hogy az egy május 30-án keltezett, Bonnaz püspök úrhoz írt véleményező levelében megerősítette eltökélt szándékát, hogy segít e nincstelen, megalázott népcsoporton:
„…Mi csak felnézhetünk rájuk! A nemzetiségi eszmék és áradatok századában majdnem megfoghatatlannak tűnik, miképp tarthatta meg több mint 10 000 magyar másfél évszázadon keresztül a vallását és nemzetiségét idegen országban… elszigetelten, szétszórva és beékelve, óriási túlsúlyban levő más vallású és nemzetiségű nemzetek között. Hogy ezt megőrizték, rendkívül kifejlett vallási érzületüknek köszönhető. Visszatelepülésük óta közöttük büntető törvénybe ütköző cselekmény alig fordult elő. Templomot kell nekik adnunk. Hirdesse az emelendő hajlék magasan, hogy amely nemzet vallásos, a legkedvezőtlenebb viszonyok között is megmenti életét.”
Pancsovai iktatószám: 809/1886, a Csanád egyházmegyei hivatal iktatója: 1312/1886.
Lelkesítő véleménye nyomán tovább gyűrűzött a templomépítés terve. Az ördög nehezen vette tudomásul, hogy itt nincs szükség rá, megbántódva s dühödten vonult vissza Bukovinába. Csak Orsovánál, a Duna partján volt kénytelen megszusszanni. Ott, ahol Szemere Bertalan 1849-ben elásatta a Szent Koronát, akkorát botlott, hogy meghasadt a patája. Azon helyre épült valamivel később ama híres koronás kápolna is… Az ördög sántikálva és szitkozódva továbbállt, miközben rettenetesen átkozódott. Távoli mennydörgésnek és a nagy esőzések előjelének vélték a székelyek:
„Verekëdjetëk s kárinkodjatok! Sok zabigyerëkët hozzatok a világra!”
Régebben a rosszmájúak gyakran mondták is, hogy csupán három dolgot lehetett a falu szemére vetni: az ifjúság gyakori verekedéseit, a sok törvénytelen gyereket és a káromkodást…
* A szerző ezúttal is elveti a sulykot, kissé önkényesen bánik a forrásanyagait képező levéldokumentációval, és értelmét ugyan megtartva, némileg megváltoztatja azok szövegét. A meghamisított levél valójában sosem létezett, csupán a szerző agyszüleménye…
