Olyat tett az USA elnöke, amire senki nem számított: minden örökre megváltozhat ezzel a döntéssel.
Izgatottan kattint az olvasó az online újságcímre: a derűs világlátással megáldottak örömteli döntésre gondolnak, mások néhány pillanatra megrettennek. Mert világraszóló tettről lehet szó, ha már olyan óriási hatása van, aminek következtében vagy eredményeként minden és örökre új irányt vesz. Az is nagy dolog lehet, ha csak Amerikában. A szövegből pedig az derül ki, hogy az elnök kegyelmet adott a marihuána birtoklása és fogyasztása miatt elítélt állampolgároknak. Kiolvasható belőle, hogy ez a döntés egy lépést jelenthet a marihuána legalizálása felé. Tehát a cím túloz, elsősorban pedig nem felel meg azoknak a szempontoknak, amelyek a klasszikus újságírás szabályai szerint elvárhatóak lennének a címadásban. Nevezhetjük clickbait vagy kattintásvadász címnek is. Az ilyenek azért születnek, hogy minél többen megnyissák az írást, ha pedig nagy a kattintásszám (a föltételezett olvasó), több reklám jön be, tehát nagyobb a weblap bevétele.
A címadás a nyomtatott sajtó esetében is jelentős változásokon esett át az évtizedek során, az internet meg számos tekintetben szinte „forradalmasította” a címadást. Itt a kíváncsiságot „kattintásig kell fokozni”, míg a nyomtatott újság megköveteli a korrekt címadást, például így: Az amerikai elnök kegyelmet adott a marihuána fogyasztása miatt elítélteknek. Vagy frappánsabban: Az amerikai elnök legalizálta a marihuánát?
A jó bornak állítólag nem kell cégér, viszont minden újságcikknek szüksége van jó címre, amely „eladja” az írást, mert fölkelti az olvasó érdeklődését, mert legelőször a címmel „kommunikál”. Annyit ér, mint a reklám: ha jó, akkor esetleg a silányabb áru (meg a döcögő cikk) is elkel, ha pedig érdektelen a reklám, illetve a cím, akkor a szakmailag értékes szöveget is mellőzi az olvasó. Az újságírónak alapvető célja, hogy elolvassák az írását, a kiadónak meg persze jó, ha anyagi javak is származnak belőle.
No de milyen a jó cím? Általános vélemény szerint akkor jó, ha figyelemfelkeltő, de nem csapja be az olvasót, tehát nem ütközik a tartalommal, nem ígér többet vagy mást, mint amit a cikk valóban tartalmaz. Egyes szövegtípusok javarészt tárgyilagos címet igényelnek. A hírcikk esetében például nem kell különösebben frappáns, az érdeklődés felcsigázására törekvő címadás, igazán csak a kötelező hírelemekből ajánlatos minél többet belevenni: kivel (mivel), hol, mikor, milyen esemény történt: Álarcos rabló vitte el a bevételt Szenttamáson, majd elmenekült; Mától három dinárral drágább a gázolaj és a benzin; A repülőgép mindkét pilótája elaludt a levegőben.
Gyakori címadási eljárásnak tekinthető, ha tárgyilagos mondat alkotja a címet, de hiányzik belőle egy fontos információs elem. Például: Meglepő fordulat juttatta Đokovićot a döntőbe. A cím tartalmazza a legfontosabb információt, aki pedig kíváncsi a „meglepő fordulat”-ra is, az a szövegből megtudhatja. Az alábbi címadás azonban sokszor inkább már ellenszenvet kelt, mintsem kíváncsiságot, mert annyira ötletszegény, sablonos, erőltetett, hogy szinte kiabál: „Kattints már, és lépj le!” Íme néhány közülük: Ömlik a veszélyes zöldség és gyümölcs Európába: ki nem találnád, honnan jönnek; Ömlik az import tojás az EU-ba: ki nem találnád, honnan jön a java; Lassan befellegzik az adriai nyaralásoknak: ez lehet a magyarok új kedvenc tengerpartja. Pedig ez utóbbi esetben érthető és érdeklődésre számot tartó lett volna az írás akkor is, ha a cím így szól: A forróság miatt az Adria helyett a német tengerparton nyaralunk? Igaz, hogy a kérdőjellel ellátott cím rendszerint kattintásvadász. Az ilyenek közül is egy példa: Támad a rezsidémon: szűkített nyitvatartás, fiókbezárás jöhet a bankoknál a válság miatt 2022-ben? (Nyilatkoztak a nagy bankok képviselői, és a szövegből az derült ki, hogy ilyesmit nem terveznek.)
Más sajtóműfajok esetében jobbat tesz a címnek (és az olvasottságnak), ha a szerző (vagy a szerkesztő) nem kíméli a fantáziáját. A figyelemfelkeltés mellett a szellemes cím persze az egész írás értékét növeli, hiszen együtt alkotnak egészet. Sohasem távolodhat el azonban a tartalomtól. A szenzációhajhász címek sem elvetendőek (a bulvár alkalmazza is őket), de ha hiányzik a szövegből a várt szenzáció, az olvasó átlát a szitán, s ha úgy érzi, hogy átverik, akkor hiteltelenné válik az újság, és másik lapot keres magának.
Az ingerküszöb folyamatos emelése miatt a szélsőségek kifejezésére szolgáló szavak tartalma is kopik, néha módosul, de mindenképp közömbössé kezd válni. Ilyenek a brutális és a szörnyű szavaink, legfőképp pedig ezek párosítása. Amikor a brutális (durva, állatias, kíméletlen…) kifejezés és a szörnyű (iszonyatos, irtózatot keltő) szó egy kismacska eltaposására, több emberhalállal járó tömegbalesetre, egy futballmeccs jeleneteire és a női (látványos) mellekre is „ráillik”, az nem jelent csúcsteljesítményt a címadásban. A korlátlan mennyiségből csupán néhányat ragadtam ki: Brutális Vasas-durvaság és szörnyű kapushiba; Szörnyű vírusra bukkantak Magyarországon: brutális károkat okozhat… (madárinfluenza); Ilyen kevés textil régen nem volt Baukó Éva brutális keblein.
Befejezésül – a nagyon ismert közhelyes címek kihagyásával – álljon itt néhány ötletes, szellemes, szójátékos – persze műfajhoz is kötődő – példa: Uniós béraláfutás (a minimálbérről); A lejtőn is nyomjuk a gázt? (a földgázról); Le a falakról Mladićtyal!; Nyugavér, csigalom; Szőrtelenítés, avagy mire jók még a férfiak?…
