A téli és a nyári szünidő sokféle lehetőséget kínál arra, hogy a gyerekek ne unatkozva, a négy fal között töltsék a vakáció napjait. A különféle kézműveskedéstől kezdve a tanuláson keresztül a szórakozásig széles palettája van a lehetőségeknek, és a korosztály is változatos.
A szakszerű gyerekprogram-szervezésnek irodalma van. Gyerekprogramot szervezni egyáltalán nem gyerekjáték, és ma már sok helyen tanítják, mert a legkisebbeket is megilleti a minőségi, professzionális törődés a kikapcsolódásuk során.
Egy halomnyi színes ceruza, zacskónyi keménycukor és néhány tucatnyi kiskorú nem elég egy gyerekprogram megszervezéséhez. Szó sincs róla, hogy a színes ceruzát unalmasnak gondolnám, egy igazán jó, gyerekeknek való szórakozás megszervezéséhez azonban ennél sokkal-sokkal többre van szükség. Először is időre. Időt kell ugyanis szánnunk arra, hogy átgondoljuk, kiknek, hány főnek, milyen céllal szeretnénk programot szervezni. Továbbá az időtartamát is meg kell határoznunk, és kijelölni az időpontot. Megfelelő helyszínt kell keresnünk. Gondolni és figyelni a biztonságra, a résztvevők komfortérzésére, a higiéniára, a szükségleteikre. Természetesen annak függvényében, hány évesek lesznek a programban részt vevő gyerekek.
Sajnos előfordult, hogy a gyerekeknek szánt téli délutánon hóban-fagyban bukdácsolva sikerült csak eljutni a csöppségekkel a fűtetlen, higiénikusnak egyáltalán nem nevezhető mellékhelyiségig, ami nagyon kellemetlenné tette az egyébként kellemesnek ígérkező pár órát.
Sok mindenre kell tehát gondot viselni, ha gyerekekkel szeretnénk dolgozni. A kabátok és egyéb személyes holmik elhelyezésére megfelelő mennyiségű fogas biztosításától kezdve egészen addig, hogy hozzáférhető legyen a szülők elérhetősége, mert bármikor adódhat olyan eset, hogy értesíteni kell a szülőt. Nem kell a legrosszabbra gondolni, elég, ha ráun az egyik résztvevőnk a programunkra, és haza szeretne menni. Nem minden gyerek tudja fejből a szülei telefonszámát, és ez a nagyobbakra is vonatkozik. A program több része közötti szünet a gyerekek java számára csodálatos esemény, sokaknak a programon való részvétel csúcspontja; igen, sok gyerek azért vesz részt valamilyen programon, mert van szünet, amikor is kötetlenül barátkozhat a kortársaival. Kisebb gyerekek esetében a szünet percei a mellékhelyiség meglátogatása után könnyen válhatnak rohanásőrületté. Egyik teremből ki, másikba be. Nyilván nem sajnálja ezt az ember a gyerekektől, de szervezőként tudni kell, hogy az ilyen pillanatok sok veszélyt hordoznak magukkal, mert a megcsúszás, összeütközés, ajtószárnynak vágódás, elesés komoly sérülések lehetőségeit hordozza magában. Az izzadtan hideg folyosóra vagy esetleg utcára kirohanás miatt pedig könnyű összeszedni a betegségeket.
Ezért a szünetet is meg kell szervezni, bizonyos szabályrendszert bevezetni, amely elősegíti, hogy a gyerekek biztonságos körülmények között pihenjék ki az előző időszak elfoglaltságát, és újult erővel kezdhessenek újra bele.
A szünet a gyereknek szünet, nem a szervezőnek. Ha a szervezőnek beiktatott szünetre van szüksége (amit egyébként szintén be kell kalkulálni), akkor több szervezőre van szükség a program lebonyolítása során, akik váltják egymást. Mindig kell lennie valakinek, aki a részt vevő gyerekekre ügyel, velük foglalkozik, érkezéskor, szünetben, hazamenetelkor is.
Ha odafigyelünk ezekre a dolgokra a gyerekeknek szóló programok szervezése során, akkor sokkal több esélyünk van rá, hogy programunk népszerű lesz nemcsak a gyerekek, hanem a szülők körében is, nem utolsósorban pedig kisebb a valószínűsége, hogy egy kellemetlen baleset miatt rossz szájízzel távoznak a résztvevők.
Nyitókép: Illusztráció
