Amikor 2015. szeptember 1-jétől érvényessé vált A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása, jó néhány korábbi helyesírási gond megoldódott azáltal, hogy a szabályzat egyes esetekben figyelembe vette az írásgyakorlatot, és immár annak megfelelően ad ajánlást egy-egy szóval kapcsolatban. Ilyen például a boldog új évet kíván rövidítésének írásmódja, amely a korábbi szabályos, ám nehézkes B. ú. é. k.-ról BÚÉK-ra változott; vagy a korábbi árboc, bura szavak helyesírásának megváltoztatása a kiejtés szerinti árbóc, búra formára. Az eszencia (sűrített ízesítő) és az esszencia (a lényege valaminek) közötti különbség is megszűnt, sűrítményre, lényegre egyaránt az esszencia szóval utalunk. Sok tekintetben tehát „fellélegezhettünk” az új szabályzat megjelenésével, mert az megszüntetett egyes helyesírási dilemmákat, akad azonban olyan kérdés, amely nemhogy egyszerűsödött volna, hanem még bonyolultabbá vált. Ilyen például a video- és a videó írásmódja.
A helyesírási gondunk abból ered, hogy a szó rövid o-val és hosszú ó-val is írható, attól függően, hogy előtagként vagy önálló főnévként használatos. A szabályzat előző, 1984-ben megjelent kiadásában mindez egyértelműen elkülönült, alig akadt olyan videós példa, amely bizonytalanságot okozhatott volna, hiszen az összetételekben csak a rövid o-s változatot találhattuk meg: videokazetta, videomagnó, videotechnika, videodiszkó, videofelvétel, videofilm, videogenerátor, videojel, videoklub, videoprocesszor, videoprogram, videoreklám, videotéka, videotelefon; ám: videó (főnévként): videója, videói. A példák a 2005-ös Magyar helyesírási szótárból származnak, amely még a 11. kiadás szerinti. Az ugyanezen alapuló Osiris-féle Helyesírás ezek mellett még néhány példát felsorol: videoajánló, videoanyag, videoinstalláció, videokamera, videokártya, videokimenet, videokonferencia, videokölcsönző, videolejátszás, videoszerkesztő stb. Egyértelműnek tűnt tehát a szabály, hogy ha összetételben szerepel a video-, akkor megrövidül (azaz „visszarövidül”) az o, ha viszont önálló főnévként, akkor megnyúlik.
Talán a videotechnika fejlődése és maguknak a videóknak a szélesebb körű terjedése hozta magával azt, hogy az írásgyakorlatban korábban egyértelműen elkülönült két írásmód kezdett összemosódni, és megjelent a hosszú ó az összetételekben is. A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda honlapján (e-nyelv) olyan véleményt is olvashatunk még a 12. kiadás megjelenése előttről, hogy egységesen a hosszú ó-s változatot kellene elfogadni, a továbbiakban nem téve különbséget aközött, hogy előtagként, avagy összetételi tagként szerepel-e, ugyanis „mivel a helyesírás elemi érdeke az egységesítés, várható, hogy előbb-utóbb a videó a metró mintájára minden formájában hosszú ó-val lesz írható”. Valóban szerencsés lett volna ez a megoldás, csakhogy nem így történt. A 12. kiadás figyelembe vette ugyan, hogy az utóbbi években a hosszú ó-s forma felé mozdult el az írásgyakorlat, az egységesítés azonban elmaradt, így a mai helyesírásban önálló videó szóval, valamint video- és videó- előtaggal egyaránt számolnunk kell.
A legtöbb esetben ez nem okoz zavart, ám előfordulhat, hogy nem tudjuk eldönteni, mely típussal állunk szemben. Szerencsére a Magyar helyesírási szótár 2017-es kiadása elegendő példát sorol fel ahhoz, hogy azok között megtalálhassuk a mintául szolgálót: videóblog, videófelvétel, videómegosztó, videófeltöltés, videófilm, videójáték, videókazetta, videóklip, videómagnó, videóreklám, videószerkesztő, videótelefon, videóvágás. Amint látjuk, jó néhány olyan szó sorakozik, amely a korábbi kiadásban még rövid o-val szerepelt. A szótár szerint most rövid o-val írandók a következők: videogenerátor, videojel, videoprocesszor, videotechnika, videotéka. Azt a szabályszerűséget szűrhetjük le tehát, hogy ha a videotechnikához kapcsolódó eljárásról, eszközről van szó, akkor inkább a rövid o érvényesül, ha pedig magával a videóval függ össze az összetétel, akkor megmarad a hosszú ó: a videószerkesztő videót szerkeszt, a videóblog videókból álló blog stb. A videotéka valószínűleg a hagyomány miatt maradt a korábbi írásmódban.
Mindezen végigrágva magunkat, azt gondolhatnánk, hogy nem okozhat kellemetlenséget annak az eljárásnak a helyes megnevezése, amely labdarúgó-mérkőzéseken a játékvezető döntéseit hivatott segíteni vitás esetekben. Videobíró vagy videóbíró? Mindkét megoldás helytálló lehet, hiszen videófelvételek révén segíti a bírót (videóbíró?), ugyanakkor a videók puszta elbírálásánál valamivel bonyolultabb, összehangolt kommunikációt is magában foglaló műveletről van szó, minthogy a kérdéses szituációt visszanézik több felvétel alapján egy erre kialakított videószobában, és ha szabálytalanságot találnak, akkor kapcsolatba lépnek a játékvezetővel – a videotechnikát felhasználva (videobíró?). Az írásmód ingadozik, és a magyarázat nyomán inkább a videobíró változat a helytálló.
Ahelyett, hogy az egységesítéssel eltörlődtek volna a helyesírási gondjaink (legalábbis a videókhoz fűződőek), a video- előtag „megtartásával” fokozódott a bizonytalanság. Ezt támasztja alá az a sok kérdés, amely az e-nyelv honlapon olvasható videós témákban az új szabályzat megjelenése óta is. Meglehet, hogy csupán (még) egy kis időre van szükségünk a változás elfogadásához, rögzüléséhez. Addig is „akadozó videó” esetén bújhatjuk a szótárt analóg példák után kutatva, és reménykedhetünk, hogy a következő helyesírási szabályzat (várhatóan nagyjából huszonöt év múlva) valóban kiegyenlíti a videó és a video-/videó- közötti különbséget a videó javára – ha addigra nem válik elavulttá ez a technológia…
