Visszavethette a gyerekek beszéd- és nyelvi fejlődését a pandémia egy brit kutatás szerint. Csuvik Zsófia adai logopédussal többek között a kutatás megállapításáról és a pandémia esetleges káros beszédfejlődési hatásairól, valamint a kisgyerekkori beszéd- és nyelvfejlődés elősegítéséről és nehézségeiről beszélgettünk.
Egy friss brit kutatás szerint visszavethette a gyerekek beszéd- és nyelvi fejlődését a pandémia. Logopédusként hogyan látja ezt, mennyire kell komolyan vennünk az említett kutatást és a megállapításait?
– Nem kizárólagosan a világjárvány miatt maradhat el az elvárttól a gyermekek beszédpercepciója, beszédértése, beszédprodukciója és nem utolsósorban a nyelvi képességeik, ebben legalább akkora szerepe lehet a képi világ felé fordulásnak, a technika fejlődésének és a nem megfelelő szülő-gyermek interakciónak. Manapság már nem divat mondókázni, mesélni, énekelni a gyermekkel. Egyszerűbb odaadni neki a zenélő játékokat, mobiltelefonokat, tableteket, vagy a tévé elé beültetni. Valóban rohanó világban élünk, és igen, dolgoznak az édesanyák is. Egy felmérés szerint átlagosan napi hét perc jut egy családon belül a gyermekkel való kommunikációra, pedig pont ez lenne legnagyobb hatással a kisgyermekek korai nyelv- és beszédfejlődésére.
Mi minden lehet hatással a kisgyerekkori beszédfejlődésre?
– Az első és legfontosabb, mint már említettem, a beszélő környezet, amibe beletartozik a gondozóval való kommunikáció, elsősorban az édesanyával történő interakció. Emellett fontos a megfelelő beszédminta adása, beszédkedvet felkeltő és támogató környezet, valamint a nyelvi és kommunikációs környezet minősége is. Fontos a kora gyermekkori szülő-gyermek közös figyelmi helyzetek időtartama, a dajkanyelv, az anyának a gyerek felé mutatott érzékenysége, az otthoni-családi környezet kognitív stimuláló hatása, vagyis a képeskönyvek lapozgatása és a mondókázás. A csecsemő- és a kisgyermekkorban az utóbbi kettő szinte kivétel nélkül a felnőtt-gyermek interakcióban valósul meg, s mindkettőnek nagy szerepe van a gyermeki szókincs kialakulásában, illetve bővülésében. Egy másik szakcikk arról számol be, hogy a szülők, elsősorban az édesanya iskolai végzettsége korrelál legjobban a gyermekek nyelv- és beszédfejlődésével. Ezekben a családokban nem maradnak el a mondókák, mesék, énekek, és teljesülnek mindazon feltételek, amelyek elősegítik a megfelelő nyelvi struktúra kialakulását. Az iskolázott szülőknek gazdagabb a szókincsük, hosszabb mondatokban beszélnek. Ez ismerős lehet a gyermeknek az iskolába lépéskor, ahol hasonló minőségű kommunikációval, nyelvezettel találkozik. Azok a gyermekek hátránnyal indulnak, akik számára nem voltak adottak ezek az ingerek. A tévéről és a kütyük hatásairól is szólnék pár szót, amit szintén tanulmányok támasztanak alá. Kimutatták, hogy hároméves kor előtt nemhogy bővíti a gyermekek szókincsét a tévénézés és kütyükről mesék nézése, hanem sajnos hátrányosan befolyásolja a nyelv- és beszédfejlődésüket, ugyanis egy mesterséges, gépi hangot hallanak, ahol nincs visszacsatolás, nincs párbeszéd és kommunikációs helyzet. A gyermeket lefoglalni máshogy is lehet! Úgy tűnhet a mai, modern szülőnek, hogy ez lehetetlen, és nem tud megfőzni, kivasalni, kávézni az édesanya, ha nem adja a gyermek kezébe a tabletet, a mobilt. A megoldás mégis az, hogy egyáltalán nem kell megismertetni vele. Az, hogy a szülők kezében látja a mobilt, a mai világban elkerülhetetlen, nem is erről beszélek. De nagyon sok más, érdekes dolgot lehet mutatni a gyermeknek, kiváltva ezzel a képernyőt. Vida Ágnest idézve azt javaslom, hogy énekeljünk, mondókázzunk, meséljünk sokat gyermekünknek, játsszunk szóláncot, utánozzunk állathangokat, süssünk sütit, gyurmázzunk, építsünk lepedőbunkert, aszfaltkrétázzunk, kisautózzunk, kergetőzzünk, menjünk kirándulni, látogassunk el könyvtárba és a múzeumba, nézzünk csillagokat, hallgassunk tücsökzenét, találjunk ki mókás szavakat, társasjátékozzunk, bábozzunk, építsünk tornyot, pancsoljunk a kádban, szedjünk virágot és kössünk koszorút, nézzük meg nagyítóval, mi van a fű között! Nem szeretnék bort inni és vizet prédikálni, csak szeretném megjegyezni, hogy ez nem lehetetlen vállalkozás még a mai világban sem. Nálunk például nincs tévé a házban, sem tablet, valamint zenét egy hangszórón keresztül hallgatunk a kisfiunkkal. Hozzátartozik a mindennapi rutinunkhoz az éneklés, a mondókázás, a versek és a mesék olvasása. Nincsenek zenélős, villogós játékok, hiszen azokkal úgymond ingyen jut ingerekhez. Igyekszünk nem megmutatni neki a képernyők világát, ameddig csak tudjuk.
Milyen nehézségek jelentkezhetnek a beszédfejlődésben? A szülőknek milyen jelekre érdemes odafigyelniük?
– Elsősorban meg kell bizonyosodni az érzékszervek épségéről, és bármilyen, a háttérben meghúzódó anatómiai okokról. Ilyen a hallás épségének tisztázása, a lenőtt nyelvfék vizsgálata, és a mandulák megnagyobbodása is tud beszédbeli eltéréseket mutatni. A hallás épsége elsődleges, hiszen ha a hallott nyelvet nem tudja feldolgozni, akkor sérül a beszédpercepció, beszédmegértés, így a beszédfeldolgozás is. Az ép érzékszerveken túl érintett lehet még a beszéd folyamatossága, ritmuszavara, ami a dadogásban mutatkozhat meg, illetve jelentkezhetnek rezonanciazavarok, a hangképzés zavarai, mint az orrhangzósság, valamint az artikulációs zavarok, régebbi nevén a pöszeség. Késhet a beszéd indulása is, nyelvi struktúrák is sérülhetnek, ami nyelvfejlődési zavart mutathat.
A pandémia okozta bezártság és korlátozottság véleménye szerint hogyan befolyásolhatja a kisgyerekkori nyelv- és beszédfejlődést?
– Felelős szülőként én inkább pozitívnak ítélem meg, hogy több időt lehet a gyermek a családi környezetben, többet van az elsődleges nevelőivel, akik a fő mintái, úgy a kommunikációs készségek elsajátítása terén, mint minden más területen. Akkor befolyásolhatja negatívan, ha az előbb említett technikai eszközöket veszik segítségül a szülők, így nem hall a gyermek annyi természetes emberi hangot. A bezártság egyébként érinti a társas kapcsolatok kialakulásának hiányát, szocializációs készségek kialakulását. Nem találkoznak kortársakkal, nem alakul ki a társas viszony.
A kisgyerekkori beszédfejlődés elősegítésével kapcsolatosan mire hívnál fel leginkább a szülők figyelmét?
– Az első és legfontosabb, hogy figyelni kell a gyermek hallását, ami nem csak annyiban merül ki, hogy megállapítjuk: „Hall a gyerek!” A különböző frekvenciákat is vizsgálni kell timpanogramos eljárással. Bármilyen gyanú, rendellenesség esetén keressenek fel szakembert, fül-orr-gégész szakorvost vagy logopédust! Egy másik beszélgetés során szívesen mesélek a gyanújelekről is. Például, ha nem fordul a hangok irányába, nem reagál a nevére még 9 hónaposan sem, nem figyel fel arra, ha valaki belép a szobába és köszön. Későbbi életkorban az is intő jel, ha csak a felnőtt száját nézi, amikor az beszél. Ilyen jelekre kell figyelni. A jó beszédminta elengedhetetlen: lassan, tagoltan, érthetően beszéljünk a gyermekhez. De fontos megjegyezni, hogy ne beszéljünk pöszén, gagyogva, mert ez nem segíti semmilyen formában a nyelvi és beszédfejlődését! Nézzenek a gyermek szemébe, ha hozzá beszélnek, próbáljanak meg egyszerű kifejezéseket, rövid mondatokat használni!
Minden egyes tevékenységet érdemes szavakkal kísérni. Itt fontosnak tartom kiemelni, hogy nem úgy kell fogalmazni, hogy „anya most kicseréli a pelenkád”, helyette inkább így: „most kicserélem a pelenkát”. Ide tartozik az is, hogy mindent nevezzenek a nevén! Például: „Ez itt a zoknid. Most ráadom a zoknit a lábadra.” Meséljenek sokat a gyermeküknek, tanítsanak neki verseket és dalokat az életkorának megfelelően válogatva! Az énekléssel egyébként automatikusan lassabb lesz a tempó, és artikuláltabban is énekelünk, mint beszélünk. A mondókázásra is ugyanez vonatkozik, nem mellesleg sokat hallja az anyanyelvre jellemző hangokat, dallamokat, hangsúlyokat. Ráadásul együtt töltött minőségi időnek is kiváló. Mivel először a főneveket kezdik mondani a gyermekek, ezért elejében a tárgyak nevét és a környezetében élő személyek nevét érdemes hangsúlyozni. Ha a kisgyermek mutogat, akkor is beszéddel reagáljanak és válaszoljanak! Ha hibát vét a gyermek, akkor ne a hibát ismételjék meg, hanem helyesen ismételjék meg, majd folytassák a beszélgetést! Ne kritizálják a gyermekük hibás beszédét! Olyan következetes napirendet érdemes biztosítani, amelyben a rendszeresen ismétlődő tevékenységek segítik az eligazodását szűkebb környezetében.
Milyen későbbi következményei lehetnek az elégtelen beszédfejlődésnek, és hogyan lehet megelőzni a problémákat?
– Az iskolába lépve kerülnek előtérbe ezek a következmények, amelyek néha magatartás-, beilleszkedési, tanulási és érzelmi zavarokkal hozhatóak összefüggésbe. Kialakulhat a társas helyzetekben is korlátozottság, amelynek személyiségformáló hatása van, hiszen nem tudják gondolataikat kifejezni, és mások mondanivalójának megértése is nehezített lehet. A hibásan ejtett hangok miatt a hang-betű kapcsolat megértése, megjegyzése nehezített. Nemcsak olvasásban, hanem írásban is véthetnek hibákat. Az is előfordul, hogy tud olvasni hangosan, de az olvasottakat nem érti meg. Ezeket a nehézségeket hívjuk részképességzavaroknak, ami lehet diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia és diszortográfia.
Mikor forduljanak a szülők a logopédushoz?
– Amennyiben a csecsemőkori gőgicsélést nem váltja fel gagyogás, vagy a gyermek gagyogása néhány hét alatt leépül, kifejezéstelenné válik. Ha a gyermek beszéde két, két és fél éves koráig nem indul meg, és szókincse nem éri el az ebben az életkorban elvárható körülbelül ötven szót vagy a kétszavas mondatokat. Az anya fel, apa el, baba hopp is annak számít. Ha a későn megindult beszéd lassan fejlődik, és a beszédfejlődés megtorpan. Ha az artikuláció, a beszéd érthetősége négy-öt éves korra nem javul jelentősen, nyolc–tíz hangot a gyermek még mindig hibásan ejt. Ha a gyermek sokszor hurutos, és nem figyel a beszédre, torzítja a hangokat. Ha a környezet ingereire nem vagy nem adekvátan reagál.
