Tarka rétről hazaértem, állok a fal mellett
Bámulok az új kapura, s csendben vegetálok
Mi mászik a kerítésen, azon meditálok
Tán csak nem a csigabiga prikulicsot ellett
Lemenőben már a nap is, az időm letellett
Esti csillag s hold az égen veszik át a strázsát
Tudom, rajtam kívül más is féli a varázsát
Prikulicsos éjszakákból mára elegem lett
Mestergerendáról hull rám bús pokoli kéjjel
Vérem szíjja, fülem rágja most már minden éjjel
De ma végre félreugrok, határozok gyorsan
Zuhanjon csak egyenesen bűzalmomba bele
Ne romoljon tőle eztán mútehénnek teje
Bibi-baba ápolgassa, de csak ne túl hosszan
2020 júniusa
