A díjazottak (Nagy Magdolna és Buzás Mihály felvételei)
A jóval vagy a rosszal kezdjük? Legyünk túl a rosszon! Gyermeklapunk tavalyi sakkversenyén mindössze egyszer fordult elő, idén háromszor, ezért szólunk, mielőtt elhatalmasodna. Talán valahol máshol, mert itt nem fog. Arról van szó, amikor a reménytelenül vesztésre álló sakkozó mormol valamit, megállítja az órát, kezet nyújt, majd fennhangon jelenti a bírónak, hogy ellenfele elfogadta döntetlenajánlatát. Egyikük még a táblát is felborította, nehogy látható legyen az a kétségbeejtő állás, amelyért a sakk történetében még sohasem járt fél pont. Azonnal kimondjuk, hogy sem a főbíró feladatát ellátó Brindza István, sem segítőtársai nem díjazták az ilyen alakításokat, és még az elkövetők csapattársai sem rokonszenveztek a próbálkozókkal. A harcedzett csapatvezetők is rosszallóan tekintettek a jelenségre, ők ugyanis nem erre tanítják neveltjeinket. Az ilyen hozzáállás minden bizonnyal annak az elharapózott szemléletnek a szülöttje, mely szerint még az első millió kétes eredete sem szégyen. Erről ennyit, jöhet a java!
A verseny házigazdája a tiszaszentmiklósi Dr. Tihomir Ostojić iskola volt, amely első ránézésre azt a benyomást kelti, hogy ilyen nincs! Mindenütt Rend! (Így, nagybetűsen és felkiáltva.) Erről máskor bővebben. Bevezetőül annyit, hogy az iskola személyzete – a mindenre odafigyelő Antonije Cicmil igazgatótól a tanárokig, a takarítókig és az ezermester gondnokokig – a sakkverseny gördülékeny lebonyolításán dolgozott. A tanulók rövid, tartalmas, látványos és élvezetes programja után az igazgató rövid iskolabemutatója és köszöntője következett, majd Nagy Magdolnának, a Jó Pajtás főszerkesztőjének üdvözlőszavai után az iskolaigazgató megtette a kezdő lépést, és elkezdődött a verseny.
Marijana Bilić
A hatvan-egynéhány fiú és a harminc-egynéhány lány hétfordulós svájci rendszerben versenyzett, minden játékos húszperces gondolkodási idővel rendelkezett játszmánként. Már régóta így megy ez a verseny, azzal a kikötéssel, hogy a csapattagok egymás között nem játszhatnak. A csapaton belüli rivalizálás meg a bunda tehát eleve kizárt. Ahogy a csapatok a helyszínre szállingóztak, egyre világosabbá vált, hogy nemzedékváltás történt, a tavalyról ismert arcok megfogyatkoztak, sok volt az új és igen fiatal versenyző. Amikor azonban elkezdődött a verseny, hamar kiderült, hogy ezek a kis gyerekek nagyon jól játszanak. És történt még valami.
A nagykikindai Marijana Bilić, akit sakkberkekben őstehetségként tartanak számon, a fiúk versenyében ült asztalhoz. Feltételezzük, hogy a lányok mezőnyét gyengének tartotta, ezért erős ellenfelek után kutatva a fiúk között kötött ki. Azonnal lelőjük a poént, és eláruljuk, Marijana valamennyi ellenfelét simán legyőzte. Versenyünk történetében – legalábbis amióta a vázolt szabályok szerint zajlik – ritkán fordult elő, hogy bármelyik fiú hét győzelemből álló sorozatot hozzon tető alá. Ez most egy ifjú hölgynek sikerült.
Bilić kimaradása miatt a lányok versenyében rendkívül kiegyensúlyozott verseny alakult ki, amely az utolsó fordulóig izgalmas maradt. Ekkor még úgy tűnt, hogy a hagyományosan fő esélyes csúrogiak ez alkalommal is diadalmaskodnak, hiszen mindhárom versenyzőjük az első öt táblán játszott. A csapatelsőséghez győzniük is kellett volna, csakhogy a bánáti lányok ezt nem engedték meg. Az egy év kihagyás után ismét versenybe szálló magyarcsernyei Nagy Anita, valamint a törökbecsei Bojana Radivojević is győzni tudott ellenük. Egyéni bajnok Nagy Anita, második Bojana Radivojević, a harmadik a csúrogi Marijana Krminac. A csapatversenyt a törökbecsei Miloje Čipić iskola nyerte meg, második a csúrogi Đura Jakšić, harmadik az újvidéki Kosta Trifković, míg a negyedik a házigazda iskola csapata.
Kincses Kristóf
A fiúk versenye Marijana Bilić pazar játékának árnyékában zajlott, ezért a szurkolók nem figyeltek fel a surranósávra. Történt ugyanis, hogy az újvidéki Kosta Trifković iskola Ljubiša Kuzmanović által vezetett, jócskán felfiatalított csapata – immár olyan sztárok nélkül, mint amilyen Dejan Omorjan – az 1. fordulóban még százszázalékos volt, majd fordulóról fordulóra adott le pontokat, de folyamatosan sokkal többet gyűjtött, mint amennyit leadott. Látványos győzelmek és nagy bukások nélkül csendesen araszoltak a győzelem felé, legsikeresebb versenyzőjük 5 pontot gyűjtött, a többiek egyaránt 4,5-et. Fél ponttal előzték meg a zentai Stevan Sremac iskola első csapatát, amely mögött ugyancsak félpontos lemaradással a csúrogiak következtek. Ide kívánkozik, hogy a zentaiak második csapata az ötödik helyet szerezte meg. Itt és emiatt tegyünk egy rövid kitérőt. A Jó Pajtás sakkversenyén rendszerint felbukkannak kirobbanó tehetségek, néha már aprócska gyerekek bizonyítják rátermettségüket. A torna dokumentációjában felbukkan egy hatéves kislány neve, akit annak idején a verseny történetének legfiatalabbjaként jegyeztek meg, játékeredménye azonban nem érdemel említést. A hétvégén Tiszaszentmiklóson a zentaiak második csapatában játszó Kincses Kristóf még csak hat és fél éves, de öt pontot gyűjtve az alsósok versenyében a negyedik helyet szerezte meg. A fiatalságról szól, hogy a fiúk mezőnyében hat pontot gyűjtő hódsági Mihajlo Dombrovski még csak tízéves, Ljubiša Kuzmanović nyolc tanítványa közül pedig hatan alsósok… A jövő sakknemzedékének tornája volt a tiszaszentmiklósi.
