Ivana Španović lassan vetélytárs nélkül marad (Fotó: Beta/AP)
A szerbiai és a magyar atlétika számára a birminghami fedett pályás vb óriási sikerrel zárult. Egy-egy atlétanőjük ugyanis folytatni tudta a nagy versenyeken évek óta tartó sorozatát, és felül is múlta a korábbi eredményeket, hisz Ivana Španović és Márton Anita is először állt világversenyen – ha csak az olimpiát és a vb-ket számítjuk – a dobogó legfelsőbb fokán.
Figyelembe véve a két versenyszám, a távolugrás és a súlylökés sokéves statisztikáját, mindketten erejük csúcsán járnak, és joggal számíthatnak arra, hogy legalább az elkövetkező két évben, tehát a 2020-as tokiói olimpiával bezárólag, ott is maradhatnak. Ivanának és Anitának is voltaképpen még csak két nagy kívánsága van a sportban. Az egyiket jövőre, a dohai szabadtéri vb-n, a másikat pedig két év múlva a japán fővárosban valósíthatják meg. Ivana lassan vetélytárs nélkül marad a régiek közül, hisz Brittney Reese és Tianna Bartoletta már jóval 30 feletti veteránok, ami növeli az esélyt a még hiányzó két arany megkaparintására, Anitának pedig a vele csaknem napra egyidős kínai Gong Ligyiaóval következhetnének a döntő csaták.
Az sem meglepetés, hogy a két ország atlétikájának zászlaját éppen egy ugró- és egy dobóatléta tartja magason. Hagyomány ez, amelyet itt például Gere Olga, Nenad Stekić, Milos Srejović, Tamara Malešev és Dragutin Topić éltettek évtizedeken át, a magyarföldi dobósikerek kivívóinak névsorához pedig hosszú szöveg kellene, hisz időnként világszám volt a gerelyhajítás, a kalapácsvetés, a diszkoszvetés és a súlylökés is.
Birmingham azonban rámutatott a két ország atlétikájának egy másik oldalára is. Španovićon és Mártonon kívül – tisztelet és elismerés Asmir Kolašinacnak és Baji Balázsnak – a világszínvonalnak nincs más képviselője, és ha a korosztályos bajnokságok eredményeit nézzük, egy ideig nem is lesz. Nem vitás, hogy a magyar atlétika mind anyagi, mind egyéb feltételek szempontjából jobb helyzetben van, de annak sem nagy a látszata. Szerbiában sem kell a kihalástól félteni a sportágat, viszont ez csak néhány klub és az egy kéz ujjain megszámlálható megszállott edző érdeme. Arról, hogy Szerbiában milyen alacsony szinten működik a szövetség, a szervezet elnökének birminghami észrevételei is tanúskodnak. A vb-re elutazott tisztségviselő ugyanis olyasmivel foglalkozott, amire semmi szükség nem mutatkozott. Ő volt az egyetlen, aki rendkívül rossznak ítélte meg a szervezést, szükségtelenül kifogásolta a vendéglátók viszonyulását a távolugrás leendő aranyérmese iránt, és ócsárolta az elszállásolást is, amin a bulvársajtó kapva kapott. Másutt is van bulvármédia, nagyon is érdekelte volna őket minden hiba, de más forrásból hosszú keresgélés után sem lehetett a fentieket megerősítő híreket olvasni. Úgy tűnt, mintha Ivana sikertelenségének esetére előre elkészítették volna a magyarázatot. A sportolónőnek szerencsére volt rá gondja, hogy ne érje olyan kellemetlen meglepetés, mint a tavalyi vb-n, amikor a hamis kimagyarázkodással sok szurkolót veszített.
