Nemrég a vendéglátó ország sikerével ért véget a férfiröplabda-világbajnokság, miután a lengyelek a döntőben 65 ezer néző előtt legyőzték Brazíliát. Szerbia a kilencedik helyet szerezte meg a tornán. A világbajnokságon történtekről a szabadkai Mester Gyulát kérdeztük, aki a jugoszláv válogatottal 2000-ben olimpiai aranyérmet nyert.
• Szerbia helyezése reális, vagy ezzel a csapattal illett volna előrébb végezni a rangsorban?
– Én mindenképpen elvártam a csapattól, hogy a legjobb hatba bejusson. Egészen különleges volt a lebonyolítási rendszer, de nem ezen múlott. A hangulat sem volt túl jó a csapatban, legalábbis úgy tűnt az időkérések során. Arról is szó lehet, hogy Kolaković már nyolc éve vezeti ezt az együttest, s már korábban is a válogatott segédedzője volt, amikor még én is játszottam. A minőség megvan a csapatban, habár biztosan lesznek játékosok, akiket már nem látunk többször válogatottmezben. Minden változás jót tesz, egy új edzővel új lendület és új elképzelés jöhet. Nincs sok idő, két év múlva olimpia Rióban. Feltételezem, hogy külföldi edző veszi át a válogatott irányítását, mert nem látok olyan hazai szakembert, aki átvehetné ezt a nehéz és felelősségteljes feladatot. De jól dolgoznak a szövetségben, amit jól mutat, hogy az utánpótláskorúak remek eredményeket érnek el.
• Milyen lehetőségek vannak a szerbiai röplabdában, milyenek a jövő generációi?
– Fantasztikusak, a mi időnkben nem voltak ilyen jók az ifjúsági válogatottak. Egyedül talán abban hibáznak a fiatal játékosok, hogy nagyon korán elmennek külföldre. Ez nem mindig jó, mert sokan csak a pénzt nézik, aztán jó páran olyan klubokba kerülnek, ahol nem is kapnak játéklehetőséget, és egy fiatal játékosnak az a legrosszabb, ha a kispadot melegíti. Nekem is az volt az egyik legnagyobb szerencsém, hogy már 16-17 évesen kezdőjátékos voltam, először a Spartacusban, majd a Vojvodinában is.
• Mit szólt a lengyelek megoldásához, hogy a vb nyitómeccsét és a döntőt is egy 65 ezres stadionban rendezték meg?
– Én maximum 25 ezer néző előtt játszottam, a brazíliai Belo Horizontéban. Ez mind fantasztikusan néz ki, rendkívül attraktívnak tűnik, de az, aki fönt ül valahol a legmagasabban lévő sorokban, a legolcsóbb jeggyel, aligha lát bármit is a mérkőzésből. Már a futballban is megvan ez, a legfelsőbb karéjokban elhelyezkedők számára a játékosok csak hangyáknak tűnnek, felismerhetetlenül apró mindenki. A röplabdában ez még hatványozottabb lehet, mert gyorsabb a játék, kisebb a pálya is. Szép elképzelés volt, a szurkolók által teremtett hangulat felejthetetlen, megismételhetetlen, én még soha nem láttam hasonlót sem röplabdameccsen. De ezekhez a körülményekhez a játékosoknak is hozzá kell szokniuk, két-három nap is kell, hogy átszokjanak a sportcsarnokból a stadionba.
• Hogyan látja a röplabda jövőjét, melyek azok az országok, amelyek bekerülnek az élvonalba, melyek tűnnek el onnan?
– Örülök neki, hogy a lengyelek nyerték meg a vb-t, mert rengeteg pénzt fordítanak a röplabdára. Nemcsak erre a világbajnokságra, hanem a nemzeti bajnokságra, a csapatokra sem sajnálják a pénzeszközöket, a férfi- és a női röplabdát egyaránt támogatják. A világ élmezőnye csaknem állandó, az oroszok pl. mindig ott vannak, náluk több mint egymillió igazolt játékos van. Itt vannak a brazilok is, ahol a foci mellett ez a legfontosabb sportág. Szerbia is a világ élvonalába tartozik, attól függetlenül, hogy most nem jött ki legjobban a lépés – a játékosaink megvannak a remek eredményekhez, csak össze kell rázni a csapatot. Az amerikaiakat sem szabad kifelejteni, habár ők általában az olimpiára koncentrálnak. A lengyelek is itt vannak, bár velük kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ez a vb-sikerük nagyban köszönhető a közönség támogatásának is, máshol nem hiszem, hogy ők lettek volna a világbajnokok. Az olaszok már nem olyan jók, mint régebben, a kiemelkedő generációjuk után nem volt hasonló kvalitású nemzedék. A kubaiaknak is volt egy remek csapatuk, de közülük sokan elszöktek az országból, ami miatt a válogatottjuk sose játszhat a legerősebb összeállításban. A németek is egyre erősebbek, habár a bronzérmüket inkább annak köszönhetik, hogy könnyebb csoportban kezdtek, aztán kihasználták, hogy a nehéz meccsek sorát játszó irániak már elfáradtak, sőt az elődöntőben akár a lengyeleket is megfoghatták volna, ha jobban koncentrálnak néhány sorsdöntő pontnál.
• Úgy tűnik, hogy egyre jobban csökken a szerbiai bajnokság élmezőnyéhez tartozó klubok száma. Mi a véleménye a férfibajnokság erőviszonyairól?
– A belgrádi Crvena zvezda remek csapatot épített fel erre az idényre, és remélem, hogy az egykori klubom, az újvidéki Vojvodina is egy lépéssel közelebb lesz a bajnoki címhez. Hosszú a bajnokság, utána még jön a rájátszás, de nem hiszem, hogy ezen a két csapaton kívül bármelyik másik klub beleszólhat az aranyérem sorsába. Vannak rossz hírek is, mert a kragujevaci Radnički esetében is kérdés, hogy egyáltalán játszik-e majd, a Kladovo tudtommal ki is lépett a ligából. A Spartacus tavaly elég szerencsétlen körülmények között esett ki az élvonalból a rájátszásban, azóta a csapat nagy része elment, most a fiatalok kapják meg a lehetőséget, és szerintem vissza is kerülnek, mert minden feltétel adott ahhoz, hogy Szabadkán élvonalbeli röplabda legyen. Ráadásul szerintem olcsóbb is lenne az élvonalban játszani, mert a másodosztályban sokat kell utazni.
