Szalma Gáspár talán az egyetlen vajdasági magyar, aki a szerbiai labdarúgásban fontos és felelős funkciót tölt be. Játékosként is bizonyított: vitathatatlan érdemei voltak abban, hogy szülőfalujának, Udvarnoknak első ligás csapata legyen. Most azon munkálkodik, hogy a bánáti foci újra bekerüljön a legjobbak társaságába.
Udvarnokon kezdte pályafutását, de a Budućnoston kívül focizott más csapatokban is. A gyors lábú balszélső szinte mindenhol gólkirály volt. Pályafutásának a koronája a 2002/2003-as idény, amikor az 1200 lelket számláló bánáti falu csapata bejutott az első ligába. A sorozatos sérülések azonban nem hagyták, hogy teljes mértékben érvényesüljön a vidék egyik legnagyobb tehetsége – 2005-ben, hét műtét után, felhagyott az aktív sportolással. Most, negyvenévesen a nagybecskereki Banat Labdarúgóklub főtitkáraként kamatoztatja a labdarúgásban szerzett tapasztalatait. Játékosként és vezetőként már tizenháromszor juttatta csapatát felsőbb fokozatba. A nagybecskereki Banattal is a Szuperliga küszöbén várja a bajnokság folytatását.
„Gáspi” (jobbról) játékosként is bizonyított
– Az udvarnoki focicsapat mindig a legutolsó ligában játszott, a helybeli fiúk többsége mégis arról álmodott, hogy bekerüljön a csapatba. Nagyapám ráadásul lelkes szurkolója volt az együttesnek. Így aztán számomra is adva volt az ábra. Jártam a mérkőzésekre, majd az edzésekre, aztán, 12-13 éves koromban egy barátságos mérkőzésen lejátszottam első meccsemet. Kis termetem ellenére gyorsan kiharcoltam a helyemet a csapatban. 17 éves koromig Udvarnokon játszottam, aztán átkerültem a bégaszentgyörgyi Begej csapatába. Fél évig az ifikkel rúgtam a bőrt, majd átvezényeltek az első csapatba. 19 évesen kerültem Donji Milanovac-i Porečbe. A IV. ligában versenyeztek, a következő évben eggyel feljebb kerültünk, én pedig a Timok–Morava menti régió gólkirálya és az év játékosa lettem. A csapat kapitánya is voltam. Onnan kerültem a nagybecskereki Proleterbe. Két hónap után jött a térdínszakadás és a nyolc hónapos kényszerpihenő. Aztán egy idényt Óécska (Stajićevo) csapatában töltöttem, ahol 28 gólt lőttem. Ennek ellenére nem hívtak vissza a Proleterbe, hanem fél évre kölcsönadtak a helybeli Radničkinak, ahol 15 gólt lőttem. Mirko Vučurević 1996-ban megvette a Budućnostot, és hazahívtak szülőfalumba.
• Ekkor egy igazi sikertörténet kezdődött.
– Az elsőből a hetedik rangfokozatba kerültem. Aztán a 2002/2003-as idényben bejutottunk az első ligába. Akkoriban a falu igazi futballmámorban élt. A mérkőzésre hintón, hegedűszó mellett vittek. 2004-ben kupadöntőt játszottunk a Crvena zvezdával, amit ugyan elveszítettünk, de mivel a belgrádi csapat bajnokságot is nyert, kijutottunk a nemzetközi porondra (az UEFA-kupába), ahol a Maribor állta utunkat (a gólarány döntött). Hét évig voltam csapatkapitány, négyszer pedig gólkirály. Közben, 1998-ban a belgrádi Partizan meghívott a spanyolországi felkészülésére. Aztán jöttek a sérülések, egy idényt még játszottam a Vojvoda Stepa-i csapatban, 2005-ben pedig befejeztem a pályafutásomat.
Az udvarnoki labdarúgás legsikeresebb csapata
Ebben az időben maradt focicsapat nélkül Nagybecskerek, és 2006-ban a Proleter helyére a Budućnost került. Bánát legnagyobb városában könnyebb volt az érvényesülés, a mérkőzések szervezése is zökkenőmentesebb lett. Mert igazi rémálom volt a belgrádi szurkolók „vendégszereplése” a faluban. Az udvarnokiak nagybecskereki csapatként két évig voltak az első ligában. Aztán Banatra változtatták a csapat nevét. Ebben az időben indult Szalma Gáspár vezetőségi munkája. A klub titkáraként kezdte, aztán 2006-ban a tulajdonos kinevezte főtitkárnak, ami magában foglalja a sportigazgatói tisztséget is. Nyilván nem könnyű, hiszen sok mindenre oda kell figyelni, amikor az embereket egzisztenciális gondok gyötörik.
– Nem titok, hogy a játékosok eladásából tartjuk fenn a klubot. A legismertebb nevek: Zoran Tošić (játszott a Manchesterben, jelenleg a moszkvai CSZKA játékosa), Srđan Baljak (jelenleg a német Duisburg csapatkapitánya), Darko Dunjić (Bastia), Nenad Kovačević (Lens), Vladimir Mićović (az azerbajdzsáni Neftchi csapatkapitánya volt), Nikola Drinčić (FK Moszkva, montenegrói válogatott) és mások. Manapság már ezen a téren nincs zsákbamacska. Minden játékos adatai, videofelvételei fenn vannak az interneten. A felbecsült ára is. Jelenleg 8-9 játékosunk iránt érdeklődnek nagyobb csapatok. A jelenlegi pénztelenségben persze igyekszünk a legésszerűbben gazdálkodni a játékosállománnyal, hiszen sok család egzisztenciája függ a klubtól. 2006-ban 150 ezer eurót fektettünk a nagybecskereki stadion felújításába. Új kerítés, új páholy, felújított irodák, öltözők, zuhanyozók, 25 telefonvezeték. A felszereltség és szervezettség szempontjából a Banat ott van az első öt klub között.
• A legjobb játékosok távozása nem veszélyezteti annak a klubnak a jövőjét, amely a Szuperligába szeretne jutni?
– Igyekszünk ellensúlyozni, és folyamatosan fiatalítunk. Csapatunk átlagéletkora 22,5 év. Nyolc győzelemmel, ugyanannyi döntetlennel és egy vereséggel a második helyen osztozunk a kragujevaci Radničkival. Első a belgrádi BASK, amely öt ponttal előzött meg bennünket. Az első ligából két csapat kerül a Szuperligába, és reális esélyünk van arra, hogy az egyik a miénk legyen. Hét korosztályban sok tehetséges fiatal játékosunk van, és minden feltételük megvan a fejlődésre. A 18 évesek korosztálya megverte a Partizant Belgrádban, a Zvezdával döntetlent játszottak. Az országban negyedikek, holott két évvel fiatalabbak a vetélytársaiknál (80 százalékuk ugyanis kadét korosztályból való). A 16 és a 14 éves korosztály az első, illetve a harmadik helyen van. Szeretném, ha minél több nagybecskereki és környékbeli játékosunk lenne, hogy bekerüljünk a legjobbak közé, a klub pedig önfenntartó legyen. Célom, hogy a csapatban harmónia uralkodjon, ezért mindig megnézem azt is, hogy milyen ember is a leendő játékosunk.
• Magyarként milyenek a tapasztalataid?
– Soha nem tagadtam a magyarságomat, de ebből nem akadt problémám. Donji Milanovacon sem. Persze mindenhol vannak forrófejűek. Tagja vagyok számos labdarúgó-testületnek. Talán az sem mellékes, hogy a klubtulajdonos testvérének a fiát váltottam fel a mostani tisztségemben.
• Egy ilyen munkahely nyilván nagy munkabírást és jó idegeket igényel.
– Naponta több száz telefonhívásom van a két vezetékes és a két mobilszámon. Korábban szinte 24 órán keresztül elérhető voltam. Újabban igyekszem megőrizni a család nyugalmát. Amikor a munkahelyemen vagyok, akkor teszem a dolgomat, de amikor hazatérek a muzslyai otthonomba, akkor a szabadidőmet a gyerekeimnek, Emilnek és Zitának, valamint a feleségemnek, Annamáriának szentelem.
