A zentai Fehér Gabriella, a szerbiai női asztalitenisz-válogatott tagja két és fél éve játszik a spanyol bajnokságban, vagyis a harmadik idényét tölti a Pireneusi-félszigeten. A Zentán „leszolgált” tizenegy év után a világranglista 154. helyén álló játékos 2007-ben a Foment Deportiu Cassanenc együttesébe igazolt, amely Fehér érkezésekor a harmadik, a második szezon végén pedig a hetedik helyet szerezte meg. A gironai klub a tavaszi idény hat fordulója után, három fordulóval az idény vége előtt, a harmadik helyen áll a bajnokságban. A zentai asztaliteniszező azonban a következő idényben, amikor a spanyol első ligában a jelenlegi 10 csapat helyett 12 szerepel majd, már nem a gironai együttest erősíti majd.
– Pár napja aláírtam egy másik spanyol klubnak, a Suris Calellának, amely a táblázat negyedik helyét foglalja el a spanyol első ligában. Azért döntöttem így, mert náluk jobbak az edzésfeltételek és anyagilag is jobban járok. Ami még fontos, hogy a Calella által biztosított lakásban egyedül leszek, s nem kell senkivel sem osztoznom a szobákon. A csapatban, amelyben én leszek az első vagy a második számú játékos, attól függ, hogy az edző engem vagy orosz klubtársamat, a korábbi orosz válogatott Szvetlana Majorovát jelöli a meccs előtt a legerősebb pozícióra. Így biztos, hogy sokkal több lehetőséghez jutok, mint a Cassanencben, ahol a kínai játékosnőé az egyes szám. Rajtam és az orosz asztaliteniszezőn kívül lesz még három spanyol játékos a csapatban. Nagy előnye az új klubomnak, hogy van fiúcsapat is, akik minden bizonnyal őszre a spanyol szuperligában szerepelnek majd. Edzés szempontjából ez nagyon fontos, hiszen a női versenyzőknek sokkal jobb, ha erősebb játékosokkal tréningeznek.
• Mi játszott még fontos szerepet abban, hogy klubot válts?
– Az említetteken kívül Calella mellett szólt, hogy van tengerpartja és a kedvenc katalán városomtól, Barcelonától mindössze 50 kilométerre van.
• Mit szóltak Gironában a távozásodhoz?
– Beszéltem velük, tudtak róla, nem érte őket meglepetésként a hír. Sőt, még tanácsot is kértem az elnöktől, akivel nagyon jóban vagyok. Ő azt mondta, nagyon sajnálja, hogy elmegyek, de az én szempontomból jó döntést hoztam. A Calellán kívül volt még két érdeklődő, de nem akartam másik országba menni, s Katalóniát se szívesen hagytam volna el.
• Tervek az elkövetkező időszakra?
– A három meccsből kettőt meg kellene nyernünk, de ehhez az kell, hogy valamennyien nagyon jól játsszunk. Április végén lesz a fehérorosz nemzetközi verseny, azon örülnék egy jó szereplésnek, utána pedig edzőtáborok, valamint májusban a csapat-világbajnokság következik, amelynek idén Moszkva ad otthont. Az utóbbira nagyon készülök, hiszen nagyon szeretném, ha sikerülne feljutnunk az I. divízióba, de ehhez mindenkinek a 100 százalékot kell nyújtania.
