Király Ilona 1960. január 14-én született, s mind játékosként, mind edzőként nagy sikereket ért el. Újonc, serdülő és ifi válogatott is volt, országos csapatbajnoki címet nyert a Csókával, s tagja volt annak a bánáti együttesnek, amely bajnokok Európa-kupa-döntőt játszott a budapesti Statisztikával, és nagy küzdelemben alulmaradt a pár éve megszűnt magyarországi klubban szemben.
1981-ben, amikor Szabó István Németországba távozott, a csókai klub edzője Király Ilona lett. Több kiváló generációt nevelt ki, s elég csak néhány nevet említenünk a teljesség igénye nélkül (Harcsa Elizabetta, Vesna és Nataša Brojčin, Katarina és Biljana Golić, Barlog Brigitta, Sanja Bečejski, Slađana Dragoljević, Erdélyi Annamária, Tápai Éva és Tímea), akik valamennyien az ő keze munkája alatt tanulták meg az asztalitenisz alapjait, és az utánpótlás-versenyeken sorra szállítottak a vajdasági és az országos bajnoki címeket, később pedig a nemzetközi porondon is megállták a helyüket. Hasonló volt a helyzet az új generációval is, amelynek tagjai a Kormányos testvérek, Zsanett és Kitti, Hajnal Dorottya, Nikolić Nikoleta és Lengyel Boglárka voltak, hiszen nem volt olyan serdülőbajnokság, amelyen ne került volna csókai játékos nyakába legalább egy érem. Egy időben, amíg egészsége engedte, a szerbiai ifjúsági női válogatott szövetségi edzője volt.
Fiát, Saša Dumnićot is a sport szeretetére nevelte, ami nem volt nehéz, hiszen Király Ilonának mindene volt az asztalitenisz. Imádta a pingpongot, órákon át tudott egy-egy mérkőzésről mesélni, vitázni, taktikát készíteni a következő találkozóra. A csendes természetű Király Ilona neve az elmúlt évtizedben egyet jelentett a csókai asztalitenisszel. A pingponggal való kapcsolatom miatt sűrűn beszéltünk, és sose felejtem el, hogy bármikor hívtam az eredmény megszerzése miatt, ő még akkor is, ha mozgó járműben tartózkodott, mindig előbányászta a jegyzőkönyvet és lediktálta az egyéni mérkőzések végeredményeit. Aki pedig csak messziről látta őt szurkolni, annak minden bizonnyal a mai napig talány, hogyan tudott Király Ilike a vékonyka ujjaival olyan hangosan tapsolni. A titka az volt, hogy széthúzta az ujjait, s kicsit hátrafelé feszítve ütötte egymáshoz a tenyerét, így a teremben a tőle legmesszebb ülő egyén is hallhatta, ha a csókai játékos pontot nyert.
Három évvel ezelőtt az edzőnél veserákot diagnosztizáltak, amit akkor meg is operáltak. Tavaly májusban azonban az orvosok áttéteket fedeztek fel, s a novemberig tartó terápia sem használt. Temetése hétfőn, március 1-jén 16 órakor lesz a csókai katolikus temetőben.
