Azt, hogy senki nem lehet próféta a saját hazájában a 2005-ben elhunyt Nyers István is megtapasztalhatta. Mintegy 25 évet élt kis szabadkai házában annyira visszahúzódottan, csendben, hogy alig tudott róla valaki.
Az emigráns magyar családban született Nyers az Újpest futballistájaként vált ismertté, a lila-fehérekkel kétszer – 1945-ben és 1946-ban – bajnok lett, majd Franciaországba, később pedig Olaszországba, az Inter csapatához szerződött. A balszélső a milánói gárdánál eltöltött hat idény alatt élte fénykorát: kétszer nyert bajnokságot és 1949-ben a Serie A gólkirálya volt 26 találattal. A következő két évben második lett a góllövőlistán 30, illetve 31 találattal. Mindkétszer a svéd Gunnar Nordahl, a Milan játékosa előzte meg, aki 35, illetve 34 gólt lőtt. A folytatásban két idényen át a Romát is erősítette. Olaszországban 236 bajnokin 153-szor volt eredményes. Helenio Hererra, a Nagy Mágus azt nyilatkozta róla a korabeli sportsajtónak: – Amikor ennél a Nyersnél van a labda, semmit sem látni a meccsből, mert a közönség egy emberként talpra ugrik és tombol.
1961-ben fejezte be pályafutását, néhány évet még Olaszországban töltött, s csak később, a '80-es évek körül telepedett le Szabadkán. Az utolsó interjút Dudás Károly, a Hét Nap főszerkesztője készítette Nyers Istvánnal, ebből közlünk részteleteket:
„Pályafutását befejezve Bolognába költözött, itt élt békességben szabadkai feleségével. Időközben Újvidéken megszerezte az edzői képesítést, de nem lehetett edző, mert szívinfarktus érte. Le kellett volna szoknia a dohányzásról, mondja, de ehhez sokkal erősebb akaratra lett volna szükség. Valahogy azért rendbe jött. Felesége betegsége miatt 1980 körül költöztek haza Szabadkára. Sok évtizedes hontalan státus után végre megkapta a jugoszláv állampolgárságot. Felesége halála után teljesen magára maradt, majd néhány évvel ezelőtt Szabó Júlia személyében áldozatkész, hű társra talált. ,„Az én Dzsúliám, ő az én mindenem”, mondta róla sok szeretettel a hangjában.
– Negyvennyolctól ötvennégyig játszottam az Interben, ezek voltak pályafutásom legszebb, legeredményesebb évei. Úristen, hányszor voltam a transzban levő szurkolók vállán ott a San Siróban! Hányszor volt, hogy örömükben nemcsak a dresszet, hanem a gatyát is letépték rólam! Ha száz évig él az ember, ilyesmit akkor sem tud elfelejteni. Ilyesmiért valóban érdemes élni. 1953-ban és 1954-ben góljaimmal sikerült bajnoki címhez juttatnom a kék-feketéket. Az Interben töltött évek 182 mérkőzésén összesen 133 gólt rúgtam. Mit mond erre: ugye, nem akármilyen teljesítmény?
– A legemlékezetesebb mérkőzésem 1952-ben volt az örök rivális Milan ellen játszottunk. 6:5-re győztünk, én rúgtam a győztes gólt. El lehet képzelni, mit tettek velem a szurkolók. De felejthetetlen volt a Bari elleni bajnoki mérkőzés is ötvenből, amikor hajszál híján megdöntöttem a nagy Piola egy meccsen rúgott 7 gólos rekordját. A kiesés ellen foggal-körömmel küzdő Barinak már az első félidőben sikerült ötöt berámolnom, de ezután mintha beszögezték volna a kaput. Három vagy négy kapufát rúgtam, de gólt többet már nem.
• Milyen érzés volt, hogy 1954-ben nem lehetett ott a berni világbajnokságon: az Aranycsapat legnagyobb sikere és legnagyobb leégése színhelyén?
– Hiszi vagy nem, meghívtak, tán még az állampolgárságot is visszaadták volna, csakhogy játszhassak. Az Inter nem engedett el. Nagyon akarták, hogy vegyem fel az olasz állampolgárságot, Stefano Nyersinek neveztek volna, de én már inkább megmaradtam magyarnak, illetve hontalannak. Többször meghívtak az Európa-válogatottba is, de ott sem játszhattam, mert nem volt állampolgárságom. Pelé hívására meg azért nem mehettem Dél-Amerikába, mert nem engedett a feleségem...”
Nyers István temetésén mindössze 15-en jelentek meg, pedig sokkal többet érdemelt volna. Amikor Massimo Moratti, az Inter elnökének fülébe eljutott a hír, a milánói fekete-kékek első embere azonnal intézkedett. A klub új sírhelyet vásárolt egykori csillagának, s Nyers István teljesítményének méltó síremléket kapott, amelyet ma 10 órakor a szabadkai sportszövetség szervezésében a Bajai úti temetőben város egykori kiváló labdarúgói és sportmunkásai koszorúznak meg.
Névjegy
Születési idő: 1924. május 25.
Születési hely: Freyming-Merlebach (Franciaország)
Elhunyt: 2005. március 9., Szabadka
Klubok: Szabadkai Vasutas AC (1941–1944), Zuglói Ganz (magyar, 1944), Kispest AC (magyar, 1945), Újpest (magyar, 1945–1946), Viktoria Žižkov (csehszlovák, 1946), Stade Francais (francia, 1946–1948), Inter (olasz, 1948–1954), Servette (svájci, 1954), Roma (olasz, 1954–1956), Barcelona (spanyol, 1956–1957), Terrassa (spanyol, 1957), Sabadell (spanyol, 1958), Lecco (olasz, 1958–1960), Marzotto Valdagno (olasz, 1960–1961)
Válogatottság: magyar (2 mérkőzés/2 gól)
Gólok száma: 218 gól 370 mérkőzésen
Nyers István a milánói szurkolók előtt
