Slobodan Grujić, Szerbia férfi asztalitenisz-válogatottjának szövetségi kapitánya
Az előző héten, csütörtökön egy teljes oldalt szenteltünk a Pető-ügynek, amelyben az érintett Pető Zsolton kívül a Szerbiai Asztalitenisz-szövetség elnöke, Zoran Kalinić is megszólalt. Mivel azonban a temerini játékos többször is említette a jelenlegi szövetségi kapitány, Slobodan Grujić nevét, így neki is megadtuk a lehetőséget, hogy válaszoljon a személyét és munkáját érintő kritikákra.
– Számomra a Pető Zsolt által adott interjúban az volt a legtragikusabb, legelszomorítóbb, hogy kijelentette: ha lenne Európa-bajnoki érme, vagyis bebiztosította volna magának az életjáradékot, lemondaná a válogatottságot. Ha továbbra is kitart ez az álláspont mellett, akkor véleményem szerint nem kell, hogy magára öltse a címeres mezt. Ezt vele is szeretném majd letisztázni, de ha megismétli ezt a kijelentését, akkor nem látom értelmét, hogy tagja legyen a válogatottnak.
• Pető – saját állítása szerint – sérülés miatt nem utazott el Splitbe, ami után következett az eltiltása a német és a fehérorosz versenyről.
– Ami Pető és Kalinić nyilatkozatát illeti, vagyis ami megjelent az újságban, az mind állja, de egy apró részletet senki nem mondott el: egy héttel a horvátországi út előtt Pető Zsolt édesapja, aki egyben a menedzsere is, azt mondta Boris Vukelićnek, a válogatott edzőjének, a spliti mérkőzésen ne számítsunk a fiára. Szombaton Pető jelentette, hogy bokasérülést szenvedett, ezért nem utazhat Splitbe, aztán vasárnap kiderült, hogy a térde fáj. Ezek az események miatt arra kértük Petőt, hogy vizsgáltassa meg magát a válogatott hivatalos szakorvosánál. Ez nem történt meg, s ezért tiltottuk el az említett két tornáról.
• Hivatalosan tavaly februárban nevezték ki szövetségi kapitánynak, s ez a rövid idő alatt ez a második eset, amikor Pető-ügyről beszélhetünk.
– 2009 márciusában, Belgrádban Európa Nemzetek Ligája-mérkőzést játszottunk a franciákkal, ami egyben az én debütálásom is volt a válogatott szövetségi kapitányaként. A találkozó előtt kétnapos közös előkészületet szerveztünk, amit az idő rövidsége miatt edzőtábornak nem neveznék, inkább arra szolgált, hogy a válogatott tagjai együtt legyenek. Pető édesapja és menedzsere azt mondta, a fia nem vesz részt a közös előkészületen, mivel azoknak az edzéseknek a minősége nem megfelelő, hanem inkább Nagybecskereken edzett. Hozzátenném, azok a tréningek semmivel se voltak jobbak a belgrádiaktól, de még ha jobbak is lettek volna, neki akkor is a válogatottbeli társaival kellett volna lennie. Akkor nagyon sokan rossz néven vették Pető döntését, s megbüntetését követelték. Nekem azt sikerült elérnem, hogy a mérkőzésen nem játszhatott, de ott ült a kispadon, s semmilyen súlyos büntetést nem kapott. Ennek ellenére Pető Zsolt édesapja lassan egy éve olyan hangnemben beszél velem telefonon keresztül, és olyan szavakat használ, amelyeket a nyomdafesték nem tűr.
• Pető azt is kifogásolta, hogy Németországban él és Törökországban játszik, s klubkötelezettségei miatt nem volt jelen az országos bajnokságon.
– Mint már említettem: ha ő úgy gondolja, hogy nem tudok neki hasznos tanácsokat adni a mérkőzéseken, s nem akar velem együtt dolgozni, akkor nem kell, hogy tagja legyen a válogatottnak, s nem fogom meghívni a nemzeti együttesbe. Petőnek joga van elmondani a meglátásait, a gondolatait, de nekem sokkal fontosabb Kalinić, Kurteš és Roßkopf véleménye. Az utóbbit azért említettem, mert nemrég hívott a német szövetségbe dolgozni, hogy legyek a segítője, ami nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, de nem fogadtam el. Való igaz, hogy nem voltam az országos bajnokságon, de Vukelić ott tartózkodott, s pontosan beszámolt arról, ki hogyan játszott, viselkedett. Sajnos Szerbiában nem olyan az anyagi helyzet, hogy valamennyi versenyen jelen lehessek. A szövetség engem választott meg szövetségi kapitánynak, de ha úgy gondolják, hogy van tőlem jobb, akkor én természetesen félreállok.
• Pető megemlítette, hogy talán azért büntették meg, mert valaki(ke)t zavar, hogy ő nem a többségi nemzethez tartozik, hanem magyar a nemzetisége.
– Én erre csak egy mondattal kívánnék reagálni: az én feleségem magyar, a gyerekeim pedig beszélnek magyarul.
• Múlt héten elkezdődött és ezzel az interjúval – újságunk hasábjain – be is fejeződött egy adok-kapok Pető Zsolt és a szövetség tagjai között. Egyetlenegy kérdésre szeretnék még csak választ kapni: Ön szerint, és most úgy kérdezem, mint szövetségi kapitányt, kik azok a játékosok, akik ott lehetnek a 2012-es londoni olimpián?
– Ez attól is függ, hogy milyen rendszer szerint rendezik meg az asztalitenisztornát. Állandóan változik a lebonyolítás: az előző olimpián nem volt páros-, csak csapatverseny, s most is így lesz, csak még azt nem tudni, hogy hány tagból állhat majd egy együttes. A mostani eredményeket és formát, valamint a világranglistát figyelembe véve, szerintem Aleksandar Karakaševićnek, Marko Jevtovićnak és Pető Zsoltnak van esélye arra, hogy ott legyen a két év múlva megrendezésre kerülő ötkarikás játékokon.
Elveszhet az életjáradék
A szerb állam 2006-ban hozott rendelete alapján azok a szerbiai sportolók, akik olimpián, illetve felnőtt világ- vagy Európa-bajnokságon érmet szereznek, 40 éves koruktól életjáradékban, ún. sportnyugdíjban részesülnek. A rendelet szerint azonban ezt el is lehet veszíteni, ugyanis attól a sportolótól, aki törvényellenes aktivitásokban vesz részt, és megszegi a sport általános normáit és szabályait. Ez utóbbiba bőven belefér az is, ha valaki lemondja a válogatottságot, akkor az Ifjúsági és Sportminisztérium javaslatára elveszítheti az életjáradékot.
