Tizenhat mérkőzés, tizennégy győzelem, egy döntetlen és egy vereség – így néz ki a tóthfalusi Akadémia Labdarúgóklub neve mellett található számsor a Szabadkai Minőségi Ligában. Az együttes első lett, tizenegy ponttal megelőzve a törökkanizsai Obilićet. A serlegátadására és a bajnokavatóra szombaton került sor, amikor az Akadémia együttese a pacséri Bácska elleni, utólag lejátszott mérkőzésen gól nélküli első félidő után 3:0-ra nyert.
De ne menjünk ennyire előre, hiszen az, hogy kilenc hónap alatt az Akadémia bajnoki címet ünnepelhessen, négy ember nélkül nem történhetett volna meg. Gajda Attila, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium igazgatója, aki korábban tornatanárként tevékenykedett, eldöntötte, ha már van matematikai és képzőművészeti szak, miért ne legyen sporttagozat is. Az ötlet megtetszett Utasi Jenő atyának, a magyarkanizsai községhez tartozó tóthfalusi egyházközösség helyi plébánosának, aki a kezdeményezés mögé állt, s ugyanígy tett Árokszállási Imre vállalkozó is. A megvalósításba 2010 áprilisában vágtak bele, felépült a kollégium, elkezdődött az oktatás, és ezekkel párhuzamosan létrejött az Akadémia Labdarúgó-egyesület is. A negyedik személy, aki oroszlánrészt vállalt a bajnoki címből, az a Zentán csak Bognár tanár úrként ismert vezetőedző, Bognár András, aki elmondta, a kezdés nem volt zökkenőmentes, mivel a fiatalok az első hetekben nem voltak felkészülve a tanulás melletti heti tíz edzésre, de elég gyorsan megszokták a munkatempót. Az eredmény azért is számít jónak, mert ezeknek a fiataloknak az esetében nem volt előzetes képességfelmérési vizsga, vagyis Bognárnak az „amink van, azzal főzünk” elvből kellett kiindulnia, és eredményt elérnie.
És ha mér elkezdtük sorolni a neveket, akkor az öt ujj meséjét (az egyik elment vadászni…) fejezzük is be azoknak a fiataloknak a nevével, akik hétvégenként a pályán mutatták meg, mit tanultak meg a labdarúgás elemeiből: Gecső Ákos, Krizsán Szabolcs, Harmat Viktor, Koszorús Ferenc, Sóti Viktor, Szabó Csongor, Apró Ádám, Terényi Ádám, Lőrinc Árpád, Kuntity Szebasztián, Sztojkov Denisz, Kólity Csongor, Rice Richárd, Árokszállási Gergely, Bajzam Endre, Fehér György, Szabó Arnold, Csanádi István, Kovács Ákos, Berec Bence, Aleksandar Barta, Győri Henrik, Branislav Zavišin.
Szombaton jó volt látni a fiatalokat, amint kezükben a serleggel futottak, ugráltak. A nézőtéren és a pálya mellett pedig a szülők és a klub vezetői tapsoltak meg egyenként minden csapattagot. De nemcsak nekik volt ünnep az a nap, hanem a vajdasági magyar labdarúgásnak is. Talán egyesek úgy érzik, túlzás nemzeti síkra terelni egy labdarúgósikert, s normális körülmények között erre bizonyára nem is kerülne sor. Az utóbbi években a többségében magyarlakta települések labdarúgócsapatainak a napjai – tisztelet a kivételnek – nem a sikerekről szóltak. Inkább ellenkezőleg, hiszen a tornyosi Radnički felnőttcsapata megszűnt, a majdányi Tromeđa utolsó a Tisza Menti, a Potisje sereghajtó a Szabadkai Ligában, ahonnan kishegyesi Egység tavaly kiesett… És most megjelent az Akadémia, amely bajnok lett, s úgy tűnik, hogy megmutatta a fényt az alagút végén. Ehhez persze az is kell, hogy a környező klubok a sikerek miatt ne (fő)ellenségként, hanem ellenfélként tekintsenek a klubra, hiszen együttműködve a térség többi egyesülete is sikeresebb lehetne. Éppen ezért vigyázzunk, hogy a fiatalok kezébe adott mécses minél tovább világítson, s nehogy eltörjön, mert annak az egész vajdasági magyar közösségre nézve kedvezőtlen következményei lehetnek.
