New Yorkban megismétlődött a történelem. Szerencsére nem az a tíz évvel ezelőtti, hanem csak a tavalyi. Egy éve ugyanis Roger Federernek két meccslabdája volt Novak Đoković ellen a US Open elődöntőjében. A svájci azt a meccset elveszítette. Federernek szombaton este ismét két meccslabdája volt Đoković ellen. És mi történt? Újra elveszítette. Novak Đoković öt játszmában 6:7, 4:6, 6:3, 6:2, 7:5-re győzött egy csodálatos mérkőzésen, és pályafutása során harmadszor jutott az amerikai nyílt bajnokság döntőjébe. Novak ma, közép-európai idő szerint 22 órakor Rafael Nadallal csatázik a serlegért. Tavaly – szintén hétfőn – kikapott tőle. Ideje lenne, ha az idei US Openen a történelem ne ismételődjön tovább.
Đoković és Federer 24. alkalommal találkoztak, s mérkőzésükön most először volt Novak a ranglistavezető szerepében, és először vitán kívüli esélyes. Azzal, hogy aki csak komolyabban kíséri a tenisz eseményeit, jól tudta, hogy a 30 éves és az utóbbi időben számos esetben kudarcot vallott svájcit azért mégsem illik csak úgy leírni. Ha másért nem, hát a Roland Garros júniusi elődöntője miatt. Roger akkor szakította meg Novak se vége, se hossza győzelmi sorozatát. S bizony a meccs úgy indult, ahogyan azt a svájci és milliós szurkolótábora óhajtotta.
Federer támadó szellemben kezdett, és az első játszmában egyetlen breakalkalmat sem nyújtott a szerbnek. Igaz, az sem neki, így a rövidítés döntött. Ebben viszont kifejezésre jutott, hogy az adott pillanatban Roger kezdeményez és diktálja az iramot. Đoković 5:2-es hátrányba került, de 6:3 után három játszmalabdát mentett, majd még egyet, végül 9:7-re veszített. A második játszmában sem változott a kép. A svájci kihasználta első breaklehetőségét, majd Novak egyenlítése után a másodikat is. Amikor Federer 2:0-ra vezetett, már nehéz volt elképzelni, hogy megtörténhet a nagy fordulat. A svájci ugyanis a Grand Slam-tornákon csak egyszer veszített 2:0-ról (az idén Wimbledonban Tsonga ellen), Novak pedig csak egyszer nyert 0:2-ről, még 18 évesen, szintén Wimbledonban a spanyol Guillermo Garcia Lopez ellen. Novakot (és Federert is) azonban mintha ekkor kicserélték volna. A svájci passzív lett, Đoković pedig szárnyalt. Alig valamivel több, mint egy óra elteltével így 2:2 állt a táblán, s kezdődhetett a döntő játszma. Abban pedig mindketten tudásuk legjavát nyújtották, egészen 4:3-ig. Ekkor Novak megingott, nullára veszítette saját adogatását, s Federer már csak egy játékra volt a döntőtől. Pontosan 3 óra és 33 perc után Federer 5:3-ra és 40:15-re vezetett az ötödik szettben, és a győzelemért adogatott. Ekkor történt a mérkőzés fordulópontja. Egy nem túlzottan erős, de jól helyezett Federer-adogatást Đoković teljes erővel küldött vissza az ellenkező oldalvonalra. Mindenkiben megállt a lélegzet, Federer is mozdulatlanul nézte, hogyan pattan a labda pályán belül, majd a kerítésbe csapódva ér újra talajt. A svájci zavarba jött, Đoković pedig gyorsan még három pontot nyert zsinórban. A két kihagyott meccslabda nagyon megviselhette Rogert, hisz Novak ezután nemcsak egyenlített és újra breakelt, hanem könnyűszerrel, egy bődületes erejű adogatással zárta is a 3 óra 51 perces mérkőzést.
Vajon az a nagy visszaütés a tudásnak vagy a szerencsének köszönhető-e? Gondolom, is-is. Az ismétlésen látható volt, hogy Novak tökéletes időzítéssel érkezett a labdára, teste és karja is úgy mozdult, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Nehezen hihető, persze, hogy ha ugyanazt kellett volna újra játszani, vajon ötből eltalálta volna-e egyszer is.
Đoković ma idei harmadik, összesen pedig negyedik GS-serlegéért játszik. Egy évben három nagy titulust a nyílt tenisz korszakában csak Laver, Connors, Wilander, Federer és Nadal tudott nyerni, vagyis Đoković lehet a hatodik. Đokovićnak ez a hatodik GS-döntője, és az idén a 11. zárómeccse, amiből kilencet nyert meg, vagyis idei 10., összesen pedig 28. tornagyőzelméért indul. Továbbá 63:2 az idei mérlege, ami tovább javítható.
Nadal és Đoković ma 29. alkalommal játszik, és a spanyol vezet 16:12-re. Ez már hízelgő arány Novak számára, hisz az évet 16:7-tel nyitották, Đoković pedig az idén Indian Wells, Miami, Madrid, Róma és Wimbledon döntőjében győzött. Sokak szerint elképzelhetetlen, hogy Nadal zsinórban hatszor veszítsen. Csakhogy ugyanezek Miamiban is azt állították, hogy nem kaphat ki Đokovićtól kétszer, majd Madridban, hogy nem bukhat el háromszor, Rómában, hogy nem kaphat ki négyszer…
Papíron Đoković az esélyes, elsősorban azért, mert az idei találkozókon megmutatta, hogy megtalálta az ellenszert a spanyol megszokott játékstílusára, és neki már a nagy pörgetések nem jelentenek gondot. A spanyol ugyan New Yorkban jól játszik, könnyen nyert például Roddick és Murray ellen, de nem mutatott semmi újat. Semmit, ami Novakra nézve fenyegető lenne. Esetleg némi önbizalmat szerzett, de abból Đokovićnak még több van. Olyannyira, hogy a teniszben immár szabálynak számít, hogy a meccsének csak akkor van vége, bármi is történik időközben, amikor ő mondja, hogy vége van. Az idén Nadal ezt már ötször, Federer pedig négyszer tapasztalta.
A Nadal–Murray elődöntő gyöngébb minőséggel szolgált, a napot pedig két egészen alacsony színvonalú női meccs zárta. Serena Williams egy közepes játékkal is fölényesen verte a világelső dán Caroline Woznaickit, akinek biztosan nem válik dicséretére, hogy az első játszmában egyetlen nyertes ütése sem volt. A Stosur–Kerber meccs is esetleg csak azért marad meg a szurkolók emlékezetében, mert egy ütés alkalmával eltörött a német ütője, s csak a nyele maradt a kezében.
Eredmények, férfiak, negyeddöntő: Murray–Isner 7:5, 6:4, 3:6, 7:6, Nadal–Roddick 6:2, 6:1, 6:3. Elődöntő: Đoković–Federer 6:7, 4:6, 6:3, 6:2, 7:5, Nadal–Murray 6:4, 6:2, 3:6, 6:2. Nők, elődöntő: S. Williams–Wozniacki 6:2, 6:4, Stosur–Kerber 6:3, 2:6, 6:2. Vegyes páros, döntő: Oudin/Sock–Dulko/Schwank 7:6, 4:6, 10:8. Férfi páros,döntő: Melzer/Petzschner–Fyrstenberg/Matkowski 6:2, 6:2.