Jól kezdte az új idényt a Vajdasági Liga északi csoportjában a Bajsa gárdája, az újonc fehér-feketék mérlege hat forduló után három győzelem, két döntetlen és egy vereség. A találkozókon a bajsaiak egyik legjobbja Horvát Roland volt, aki előbb győztes gólt szerzett a Tavankut elleni bajnokin, majd a pacséri községi rangadón kiosztott két gólpasszt.
Milyen célokkal kezdtétek el az új szezont?
– Az idei pontvadászatban a bennmaradás az elsődleges célunk, de az első öt meccsünk alapján úgy vélem, hogy csapatunk van olyan jó, hogy akár a táblázat első felében is végezhetünk a bajnokság végén.
A nyári szünetben, a feljutás kivívása után történtek-e nagyobb változások a Bajsa játékoskeretében?
– Nem igazán, gyakorlatilag ugyanazzal a csapattal kezdtük az új idényt, mint amelyik tavaly megnyerte a bajnokságot a körzeti Szabadkai Ligában. Szakács Szebasztián és Pedić Mihajlo személyében csupán két fiatal tehetséges labdarúgó érkezett hozzánk a topolyai TSC-től. Előbbi játékos nagy erőssége lehet a csapatnak, hiszen az első öt fordulóban már háromszor is betalált az ellenfelek kapujába.
A fehér-feketéknél te számítasz az egyik legtapasztaltabb játékosnak. Mikor és hol kezdtél el focizni?
– Zobnaticán kezdtem el futballozni a Patarcsics Antal vezette pionírcsapatban, majd a karađorđevói Solunac ifijeinél folytattam, ahol már néhány alkalommal pályára léptem a felnőttgárdában is. 17 évesen kerültem először Bajsára, ott tagja lehettem a Paragi József által irányított bajnokcsapatnak. A sorkatonai szolgálat letöltése után három évig nem játszottam sehol, majd Tornyoson kezdtem el újra focizni. A Radnički csapata után szerepeltem egy rövid ideig a zentagunarasi, a zentaörsi, a mićunovói és a kishegyesi együttesben is, majd a nagy terveket szövögető gunarasi Olimpiába igazoltam. A gunarasi csapat felbomlása után másodszor is Bajsára kerültem, és azóta is a fehér-feketék játékosa vagyok.
Hosszú pályafutásod során nem kerültek el a sikerek.
– Igen, szerencsére többszörös bajnoknak mondhatom magam. A tornyosi Radničkival a 2008/2009-es szezonban első lettem a Tisza Menti Ligában, a gunarasi gárdával pedig a 2012/2013-as idényben megnyertük a Topolya–Kishegyes Községi Ligát. A Bajsa csapatával két bajnoki elsőséget is begyűjtöttem, a másodikat a tavalyi bajnokságban, amikor remek tavaszi teljesítményünknek köszönhetően megnyertük a körzeti Szabadkai Ligát.
Jól kezdted az új pontvadászatot, hiszen van már egy gólod és néhány gólpasszod is. Befejező csatárként sosem volt gondod az eredményességgel.
– Valóban, volt néhány kifejezetten jó szezonom, amikor valósággal szórtam a gólokat. A tornyosi csapat tagjaként kétszer is gólkirály voltam a Tisza Menti Ligában, különösen a 2008/2009-es idényem sikerült parádésra, amikor 39 gólt szereztem a piros-fehérek színeiben. Néhány évvel később a Topolya–Kishegyes Községi Ligában is én voltam a legjobb góllövő, ahhoz akkor 16 gól is elég volt.
Pályafutásod során eddig több klubban is megfordultál, behívtak a délvidéki válogatottba is, a focin keresztül sok embert megismertél. Elégedett vagy az eddig elértekkel?
– Nyilván az ember sosem lehet teljesen elégedett az elértekkel, én azonban szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan klubokban szerepelhettem, ahol jó volt a csapatszellem, a játékosok között jó volt a viszony, mind a pályán, mind pályán kívül. Amíg bírom szusszal, és segítségére lehettek a csapatnak, addig focizni fogok.
