Man in black

Nem mindennapi bravúrt hajtott végre az Atlético Madrid labdarúgócsapata, a hétvégén a Barcelonában elért 1:1-es döntetlennel megnyerte a spanyol bajnokságot, amiben a legnagyobb szerepe egybehangzó vélemények szerint az argentin edzőnek, Diego Pablo Simeonénak volt, aki a legnehezebb pillanatokban is elhitette játékosaival, hogy képesek végrehajtani a haditettet. Jól láthattuk ezt a képességét a Camp Nouban megrendezett ki-ki mérkőzésen is, amelyen az Atlétinek egy döntetlen is elég volt az üdvösséghez, a katalánoknak viszont győzniük kellett a bajnoki címhez. A szünetben vezetett is a hazai csapat, a vendégjátékosok pedig leszegett fővel mentek be az öltözőbe. Ott viszont olyan tüzet lobbantott bennük edzőjük, hogy a második félidőre teljesen más mentalitásban érkeztek, és az első 3 percben 3 helyzetet kialakítva egyenlítettek is, ami – mint később kiderült – elég is volt számukra a cél eléréséhez.

Diego Simeone 1970. április 28-án született Argentína fővárosában, Buenos Airesben, és értelemszerűen annak egyik nagycsapatában, a Vélez Sarsfieldben ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. Még csak 17 éves volt, amikor bemutatkozott a felnőttek között, védekező középpályás létére 3 idény alatt 14 gólig jutott. Lelkessége és akaratereje nem maradt észrevétlen Európában sem, így 20 évesen, 1990-ben az akkor az olasz első osztályban vitézkedő Pisa játékosa lett. A csapat kiesett az élvonalból, és miután egy idény után nem is tudott visszatérni oda, Simeonét eladták a Sevillának. Spanyolországba költözött tehát, ahol később játékos- és edzői pályafutása legnagyobb sikereit is elérte. Két idényt töltött Sevillában, majd 1994-ben az Atlético Madrid játékosa lett.

Játékos-pályafutása legsikeresebb évei kezdődtek ekkor, az 1995/1996-os idényben a Radomir Antić vezette együttes megnyerte a spanyol kupát és a bajnokságot is, Simeone pedig kirobbanthatatlan volt ebből a csapatból, 37 bajnokin 12 góllal járult hozzá az Atlético kilencedik bajnoki címének bezsebeléséhez. Még egy szezont töltött Madridban, aztán visszatért Olaszországba. UEFA-kupát nyert az Interrel 1998-ban, majd a Lazióba szerződött, amellyel 1999-ben európai szuperkupát, 2000-ben pedig olasz kupát, olasz szuperkupát és olasz bajnokságot nyert. 2003-ban még visszatért másfél évre az Atléticóhoz, majd hazájában, a Racing Clubból vonult vissza a 2005/2006-os idény végén.

A válogatottban már 18 évesen, 1988-ban bemutatkozott, 2002-ben szerepelt az Albicelestében utoljára, egy ideig rekorder volt 106 válogatottbeli fellépésével – amelyeken 11 gólt szerzett. 1991-ben és 1993-ban Copa Américát nyert a nemzeti csapattal, 1992-ben Konföderációs Kupát, 1996-ban pedig az egyik 23 évnél idősebb játékosként részese volt az argentinok atlantai olimpiai ezüstérmének.

Edzői korszakát rögtön a visszavonulása után megkezdte, amint befejezte a játékot a Racingban, kinevezték annak edzőjévé. Egy tulajdonosváltás miatt pár hónap után távozott, egy-egy évig volt az Estudiantes, a River Plate és a San Lorenzo edzője, majd trénerként először kapott európai munkát, 2011-ben a Cataniát mentette meg a kieséstől. Ugyanezen év októberében visszatért a Racing kispadjára, de csak decemberig maradt, amikor elfogadta az Atlético Madrid felkérését.

Itt rögtön egy nagy sikerrel indított, vezérletével a Matracosok megnyerték a 2011/2012-es Európa-ligát, majd az európai szuperkupát is, a 2012/2013-as idényben a spanyol kupával bővítették a klub vitrinjét, idén pedig a bajnoki cím megnyerése mellett kiharcolták a szombati Bajnokok Ligája-döntőben való részvételt.

Simeone a kispadon szinte kizárólag feketében látható, ezért gyakran nevezi a külföldi sportsajtó a híres film címét idézve Man In Blacknek is. Óriási szerepe van csapata menetelésében, nincs egy nyugodt pillanata, mindig együtt él a játékkal, ahogy játékosként, úgy edzőként is csapata lelke és motorja. A biztos védekezésre építő kontrajáték híve, elgondolásait, játékfelfogását sokan Arrigo Sacchiéhoz hasonlítják. Az olasz volt az utolsó, akinek sikerült két BL-t bezsebelnie egymás után, Simeone egyelőre az elsőre hajt, az Atlético szombaton 1974 után ülhet fel ismét az európai klubfutball trónjára.