Habár csak 13 évesen kezdett focizni, a felsőhegyi származású Farkas Dániel (21) szerint – aki a Zenta labdarúgócsapatában már 16 évesen bemutatkozott – lassan eljön az idő, hogy új kihívásokkal nézzen szembe. A szerbiai Szuperliga egyetlen magyar játékosa iránt, aki a szabadkai Spartacus színeiben jobbára jobbhátvédként immár rendszeresen megkapja a lehetőséget, már az előző idény végeztével a Ferencváros és az Újpest is érdeklődött, de akkor csapata nem akarta elengedni.
A 2014/2015-ös idény végén, de legkésőbb 2016 nyarán viszont már szeretne továbblépni, mert úgy érzi, Szerbiában már nem fejlődhet olyan mértékben, mint amilyenben szeretne. Az egészséges magabiztossággal felvértezett fiatalember úgy fogalmazott, hogy az álma, hogy egyszer a Barcelona játékosa legyen, de a realitás azt mondatja vele, hogy pár év múlva valamelyik német vagy spanyol középcsapat labdarúgója lehet, ezt tartja elérhető célnak. Mivel a magyar válogatottnak éppen a jobbhátvéd pozícióján vannak a legnagyobb gondjai, ha Magyarországon játszana, könnyebben a szövetségi kapitány látókörébe kerülne, ami azért lenne kiváló dolog, mert mindig is vágyott arra, hogy egyszer válogatottszinten is bemutatkozhasson.
• E hó harmadikán volt két éve, hogy először kaptál lehetőséget kezdőként a Spartacus csapatában. Azóta egyre többször szerepel a neved a pályára lépő játékosokéi között. Hogy érzed magad Szabadkán, mennyire sikerült beilleszkedned?
– Remekül érzem magam, a kezdeti nehézségek után immár teljes értékű tagja vagyok a csapatnak, úgy érzem, megvan a bizalom irányomban. A kezdetek nehezek voltak, mivel Szabadka nagyobb város, mint Zenta, meg a szerb nyelvet is igen gyengén beszéltem. De a csapattársak, az edzők is türelmesek, rendesek voltak velem, most már elég jól megy a szerb is. Ám annak ellenére, hogy jó itt, Szabadkán, úgy érzem, lassan ideje továbblépni, legalábbis a fejlődésem szempontjából az lenne a legjobb.
• Ha jól tudom, egész későn, 13 évesen kezdtél el focizni, 16 évesen pedig már a Zenta felnőttcsapatában szerepeltél. Hogyan kerültél Szabadkára?
– Igen, 13 éves voltam, amikor a barátaim, akikkel az utcán fociztam, szóltak, hogy menjek én is velük Zentára, nagypályára játszani. Elmentem, a második meccsen már kezdő voltam. A Spartacus már akkor is keresett, amikor az ificsapatban játszottam, de akkor még az iskola miatt Zentán maradtam. Később, már a felnőttcsapatban játszva is jöttek Szabadkáról, hogy leigazolnának, de akkor már csak egy évem volt a középiskolából, így azt az évet még Zentán töltöttem. Szerintem remek döntés volt, hogy maradtam, elvégre rendszeresen pályára léptem egy harmadosztályú csapatban, míg a Spartacusban valószínűleg a kispadot melegítettem volna, vagy még azt se. A fejlődésem szempontjából jobb volt felnőtt, erős játékosok között edződni meccseken, mint koptatni a kispadot Szabadkán.
• Hogyan értékelnéd ezt az idényt, a kitűzött céloknak megfelelően szerepeltek?
– Remek idényünk van, elvégre a kezdés előtt a kiesés elkerülését tűztük ki célul, ma viszont már a lehető legjobb pozíció megszerzése a feladat. Jó a védelmünk, kevés gólt kapunk, a helyzetkihasználásunk viszont lehetne jobb is.
• Hogy érzed, mik az erősségeid és mik a gyöngeségeid?
– A legnagyobb erősségem a szélsőjáték, sokat segítek a támadásokban, jók a beadásaim. A gyengeségem sajnos a védekezés, fejjel nem vagyok a legjobb, de fejlesztem, sokat gyakorolok.
• Szabadkán miben sikerült előrelépni, meglátásod szerint miben fejlődtél?
– Mindenben fejlődtem, sokat tanultam, rengeteget javult a játékom, de talán a legfontosabb, hogy fizikailag sokat erősödtem, taktikailag is felkészültebb vagyok.
• Rendkívül fiatal vagy még, gondolom, nem a Spartacusból akarsz majd visszavonulni. Mik a terveid, hogy szeretnéd alakítani a karriered?
– Mindenképp szeretnék mielőbb másik bajnokságba szerződni. Tavaly már megkerestek a Ferencvárostól és az Újpesttől is, de akkor a klub még nem akart elengedni. Ennek az idénynek a végén is távoznék, viszont a szerződésem 2016-ig szól, és amennyiben a klub nem kap pénzt értem, valószínűleg ismét nem enged majd el. Mindenesetre előbb Magyarországra mennék, mert ott az NB II.-ben is nagyobbak a bérek, mint itt a Szuperligában, ráadásul a klubok sokkal rendszeresebben rendezik a kötelezettségeiket, az infrastruktúra, a rendszer sokkal fejlettebb. Ezzel magyarázható az is, hogy amíg a magyar bajnokságban hemzsegnek a szerb játékosok, addig itt én vagyok az egyetlen magyar. A későbbieket illetően arra látok esélyt, hogy valamelyik spanyol vagy német középcsapatban legyek kezdőjátékos – pl. egy Almería-, Köln- vagy Hertha-szintű klubban el tudom képzelni magam. Meglátjuk, mit hoz a jövő, de a fejlődésem miatt mindenképp szeretnék mielőbb eligazolni Szerbiából. Ha Magyarországon játszanék, talán a szövetségi kapitány is felfigyelne rám, és meghívna a válogatottba, ahol egyébként is hiányposztnak számít a jobbhátvéd, úgy érzem, az ott szereplő játékosokkal felvehetném a versenyt.
• A hétvégén a Partizant látjátok vendégül. Mire számítasz?
– Szerintem nyerünk! A Partizan nem szeret Szabadkán játszani, többször is kikapott itt az utóbbi években. Tavaly a kupából ütöttük ki őket hazai pályán. Ráadásul mi hazai pályán rendkívül jól védekezünk, nehéz nekünk gólt lőni.
