Mavrák Bélá t jövőre még köti a szerződés André Rieu csoportjához, közben turnét tervez a Buena Vista Social Club bal is
Ausztriában született, Nagybecskereken lakott. Szentmihályon kezdte az iskoláztatását, Nagybecskereken az egészségügyi középiskolában és zeneiskolában folytatta. A Josif Marinković kórusban kezdett énekelni, a belgrádi Zeneakadémiá n Zvonimir Krnetić nél tanult, majd a 90-es évek elején a legtehetségesebb szólóénekesként Kölnbe került. Azóta ott él. Olaszországban Franco Corelli nél és Gianni Raimondi nál tanult. Karrierje 1993-ban indult, amikor megnyerte a világ fiatal operaénekeseinek Santa Margarita-i versenyét. Évente száznál több fellépése van, látták már a világ minden jelentősebb operaszínpadán. Hat nyelven beszél, és tíz nyelven énekel. Közös zenei élményben volt része Menuhin nal, Rosztropoviccs al. Hatodik éve, hogy André Rieunak, a „valcerek királyának” a tenorja. Jövőre is köti a szerződés a látványos fellépéseiről ismert csoporthoz. Ezekkel a fellépésekkel párhuzamosan azonban Mavrák Béla szólóénekesi pályáját is egyengeti. Két nap múlva Mexikóban megjelenik a CD -je a világhírű kubai, főleg idős zenészekből álló Buena Vista Social Clubbal, akikkel világ körüli turnét is tervez. Ha minden összejön, akkor több európai ország, köztük Németország, valamint Dél-Afrika mellett fellépnek Vajdaságban is. A tervek szerint erre július 25-e és augusztus 20-a között kerülhet sor, a színhelyek pedig Újvidék, Szabadka (a Palicsi Filmfesztivál keretében), Nagybecskerek, de lehetséges egy koncert a belgrádi Száva Központ ban is. A Buena Vista Social Club 12 tagú összetételben lépne fel, köztük a régi összetétel még élő zenész-legendáival, mint amilyen a 85 éves zongorista, Rubelcabao vagy a 81 éves gitáros, Maracaibo . Ezúttal is bebizonyosodott, hogy a zene egy univerzális nyelv, amelyen – különösen, hogyha magas szinten művelik, mint beszélgetőtársunk és a kubai zenészek – könnyen megértik egymást.
Mint sok más művész, Mavrák Béla is nagyobb tiszteletnek örvend a nagyvilágban, mint itthon. Nagybecskereken eddig (hivatalosan) egyetlen fellépése volt. Másfél évtizeddel ezelőtt, a fűtetlen színházban. De egyre többen kezdik felismerni, hogy Vajdaság kultúrájának igazi nagykövete. Nemcsak a zenei világban kiharcolt helye miatt, hanem azért is, mert soha nem felejtette el, hogy honnan indult. Amikor csak teheti, meglátogatja a Szentmihályon élő szüleit, körbejárja barátait. A nagybecskereki piacra is elsősorban az ismerősökkel való találkozás reményében jár ki.
Október végi hazaruccanása alatt Mavrák Béla felvételeket készített a Duna menti országok promócióját szolgáló tv-műsor részére. Külön fogadta Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke és Bojan Pajtić tartományi kormányfő is. Szó volt a kubaiakkal tervezett vajdasági turnéról. Mindkét politikus rábólintott az elképzelésre, a projektum sikere most már az anyagiakon és a szervezésen múlik.
A Detlef Engelhard producerével kötött szerződésben a következő öt évben három CD kiadását rögzítették. Az első már el is készült. Ennek céljából Mavrák Béla az idén háromszor járt Havannában, ahol a Buena Vista Social Club tagjaival 23 számot vettek fel, ebből 19 került az új CD-re. Lesznek rajta kubai szerzemények, örökzöld melódiák, filmzene, romantikus balladák, köztük vannak magyar, szerb és horvát szerzők dalai is.
– A hazai számokat (Devojko mala, Bolujem ja, boluješ ti, Samo jednom se ljubi, Minek a szőke énnekem) az angol mellett szerbül, illetve magyarul is felvettem, és ha sikerül itthon kiadni a korongot, akkor ezek a dalok eredeti szöveggel jelennek meg. A havannai rádió élő adásának a vendége voltam, felléptem a tv-ben és három videoklip is készült, a Devojko mala, (angolul My little pretty címmel), valamint a Besame mucho és a Dos gardenias című Buena Vista-dalokra. Látogatásomról dokumentumfilm készült, amely majd DVD formájában a CD mellé jár. Próbáltam elmagyarázni a házigazdáimnak, hogy az adott zeneszám az én hazámból való, hogy én magyar vagyok, az egykori Jugoszlávia egyik részéből, amelyet úgy hívnak, hogy Vajdaság. Elismételtem nekik, de látszott rajtuk, hogy gőzük sincs arról, hogy az hol van. Persze ezt előre tudtam. De mivel ezt a dokumentumfilmet majd a világ minden táján bemutatják, szándékosan emlegetem Vajdaság nevét, hogy aki a filmet megnézi, tudja meg, hogy létezik Vajdaság, és én onnan származom.
–Mavrák Béla Ausztriában született, közben egyszer azt mondjuk, hogy szentmihályi, másszor, hogy becskereki, aztán meg kölni…
– Igen, kissé bonyolult, de én mindig Vajdaságot mondom hazámnak, és magyart a nemzetiségemnek. Ezt nem titkolom sehol. Magyarnak lenni számomra nem a melldöngetés dolga, hanem a cselekvésé. Mutasd meg, hogy mit tudsz a saját szakmádban, és akkor majd hasznára leszel a nemzetednek. Ugyanakkor persze kölni is vagyok, hiszen húsz éve ott élek. A nevem ott van a száz leghíresebb kölni között. Befogadtak, jól érzem magam és valószínűleg ott is maradok. De soha sem felejtem el, hogy honnan jöttem. A producerem először csodálkozva nézett rám, amikor mondtam neki, hogy szeretnék itthon is koncerteket tartani, amikor a mi célunk Amerika, meg a világ többi részének a meghódítása. De gyorsan megértette, hogy nekem mennyire fontos az itthoni szereplés is. A nagyvilágban nem lehet fél óráig magyarázni az ember életrajzát. Amikor a Rieu a műsor kezdetén bemutat minket, tenorokat, akkor Thomas Greuelre és Gary Bennetre azt mondja, hogy az egyik Németországból a másik pedig Ausztráliából jött. Miután megmagyaráztam neki, hogy én magyar vagyok, de nem magyarországi, attól kezdve magyarként mutat be a közönségnek.
–André Rieuval többször is bejárta a világot, nevet szerzett magának. A szerződése a jövő év végéig érvényes. Meghosszabbítja?
– Nincs kizárva, hogy meghosszabbítom. De megtörténhet, hogy megköszönöm az eddig kapott lehetőséget. Rieu egy alkalommal azt mondta, hogy mi hárman tenorok addig maradhatunk nála, ameddig akarunk. Akár a nyugdíjig is, mert ő még nagyon sokáig fog játszani. De hogy ez így lesz-e vagy nem, azt senki sem tudja. Jelenleg betegsége miatt le kellett mondani az angliai, ausztráliai és az új-zélandi turnéinkat. De más oknál fogva sem szeretnénk vele együtt menni nyugdíjba, mert úgy érzem, hogy vannak még dolgok, amelyeket be szeretnék mutatni a közönségnek.
–Egy operában énekelni nyilván más, mint egy szabadon választott dallal lépni a közönség elé.
– A kubai zenészekkel mögöttem közvetlenül megszólíthatom az embereket, a szemükbe nézhetek. Az operához képest ez a különbség nekem ebben a pillanatban tetszik. Köszönöm André Rieunak, hogy őáltala óriási tapasztalatot és ismeretséget szereztem, végső soron kinyitotta a szemem. Kamatoztatva a kapcsolataimat, most ezen a sínen szeretnék továbbfejlődni szólistaként is. Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek már fiatalabb, de úgy gondolom, hogy nyújthatok valami újat a közönségnek. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen elszakadok az opera világától. Énekelni fogok még operaházakban Rieu után is, de bevallom, hogy 5 és fél év után ez kissé már monotonná vált. Rieu szólistájaként nyilván ezentúl is könnyen megkaphatok majd egy tenor főszerepet bármelyik nyári opera- vagy operett-fesztiválon.
–A CD Mexikóban jelenik meg, és innen párhuzamosan folyik majd a szóló-projektum bemutatója André Rieu több ezres közönséget csalogató programjával. Nem ütközik ez a kettős szerepvállalás?
– Mexikóban november 20-ától négy koncertünk lesz, a belépőjegyek már fél évvel ezelőtt elkeltek. Ugyanebben az időben, az Universal Mexico kezelésében jelenik meg a cédém, és ők vállalták magukra az eladását is. A két szerepvállalás nem ütközik, sőt azt remélem, hogy segítik majd egymást. Mert ha csak minden ötödik Rieu-imádó felismer a kirakatban és megveszi a cédémet az már százezres szám. De ha ennek csak a fele teszi meg azt, az akkor is ötvenezer eladott CD, amivel már elérem a célomat. Persze szeretném, hogyha megjelentetné valamelyik hazai kiadóház is, mert csak így kerülhet méltányos áron a hazai zenerajongók kezébe.
A mexikói fellépéssorozat André Rieuval az egy hónapos amerikai turné kezdete is. Főnix, Los Angeles, San Diego, Las Vegas, Miami onnan át Kanadába. Vancouver és Torontóban lesz az utolsó fellépésük, onnan pedig haza, valamikor karácsony előtt. Újévig Mavrák Béla még énekel Belgiumban. Január elsején és másodikán a kölni fellépésekkel máris kezdődik a németországi turné. Aztán Dél-Afrika, majd az elmaradt ausztráliai és új-zélandi szereplés, ami még zsúfoltabbá teszi a naptárát. Ekkora ütemben járva a világot gondolni is nehéz a családi életre. Habár egy olyan „ferde” munka, mint az övé nem optimális a házas életre, Mavrák Béla biztos abban, hogy egyszer ő is családot alapít. Talán nem is olyan sokára. Ez persze már egy másik beszélgetés témája lesz. Akárcsak a világjárás, amely lényének immár elválaszthatatlan részévé vált.
