Az óbecsei Radek István tavaly az IDEA Újítások és Találmányok Nemzetközi Vásárán lekvárfőző géppel rukkolt elő, az idén viszont egy gyümölcsaszalóval, amelyet napenergiával működtet.
– A kényszer vitt rá arra, hogy a gyümölcsfeldolgozásnak ezzel a módjával foglalkozzak. Amióta egyedül élek, nekem kell a kertben termett gyümölcsöt télire eltennem. A lekvárt odaégettem, mert a kazánt túlfűtöttem. Szerkesztettem hát egy olyan gépet, amely saját maga keveri a gyümölcsöt és kifőzi a lekvárt. Nyolcvan fokon főzi a gyümölcsöt, ugyanis ha száz fokon rotyog, mint az üstben, akkor teljesen tönkremennek benne a vitaminok. A lekvárfőző gép után az idei kiállításra elkészítettem a gyümölcsaszalót, amelyet napenergiával működtetek.
- Mi ebben a különös? A gyümölcsaszalást egyébként is napon, melegben végzik.
– Igen, melegben, de olyan helyen, ahol állandóan áramlik a levegő. Különben a gyümölcs romlik. Az én szárítómban nem tud megromlani a barack vagy a szilva. A nap adja a hőt, a levegő áramlásáról és a szárító állandó hőmérsékletéről pedig egy általam szerkesztett rendszerrel gondoskodok.
- Mifelénk a gyümölcs aszalása nem divat, a barackból lekvárt főznek vagy pálinkát. A találmány viszont akkor értékes, ha az közhasználatba kerül…
– Nemcsak lekvárt, hanem pálinkát is főztem gyümölcsömből. Persze abból, ami lehullott a fáról. Az ilyen gyümölcs aszalásra nem jó. Csak egészséges gyümölcsöt lehet aszalni. Egy újságban olvastam, hogy valahol Ázsiában él egy törzs, amelyben az átlagos életkor meghaladja a kilencven évet. Egy tudós elment közéjük, és kiderítette, hogy ezek az emberek nagyon sok barackot fogyasztanak. Frissen, aszalva, minden formában. A cukrot is a barackból nyerik. A cikk felcsigázta érdeklődésem, de nem mentem el a boltba venni egy áramra működő kis, házi gyümölcsaszalót, mert már ilyen is létezik, hanem megszerkesztettem a sajátomat. Aszalót másnak még nem csináltam, de lekvárfőző gépet már igen. És sikere volt a gyümölcslékészítő gépemnek is. Először azt szerkesztettem meg, miután nyugdíjba vonultam. Ez olyan gép, amelybe csak bele kell dobálni a gyümölcsöt, például a meggyet, és az különválasztja a magot és a meggy héját, majd kipréseli a gyümölcs levét. Két hatalmas diófám is van. Tavalyelőtt három hétig kalapáltam a diót. Hát, mondom, ez még a raboknak is sok, leültem, és szerkesztettem egy diótörő gépet. A diót a végénél roppantja össze, majd ráesik egy vibrátoros asztalra, ami szétrázza, nekem meg csak az a dolgom, hogy a dió belét összeszedjem. Ez iránt a gép iránt is van érdeklődés.
- Térjünk vissza a szárítóhoz! Mi a különbség az ön által fabrikált szárítóban aszalt gyümölcs és a bolti aszalt gyümölcs között?
– A bolti aszalt barackot vegyileg is kezelik. Kénezik, és más adalékot is adnak hozzá, hogy ne barnuljon meg. Én nem vagyok híve a vegyszeres kezelésnek. Az általam szerkesztett szárítóban aszalt gyümölcsöt nem kell kénezni, nem kell vegyszerezni, hogy a minőségét megőrizze.
- Mennyi gyümölcsöt tud egyszerre szárítani?
– Tizenöt kilogrammot. Ennyi kimagozott friss barackból négy-öt kilogramm aszalt barack lesz. De nemcsak barackot, hanem más gyümölcsöt is aszalhatok. És különböző gyógynövényeket is száríthatok benne, például kamillát.
- Hogyan tárolja az aszalt gyümölcsöt?
– Huzatos pincében kellene, de mivel nincs, hűtőszekrénybe teszem. Kis tálcákra, amelyeket bevonok műanyag fóliával. Vagy egyszerűen zacskókban.
