A magyar konyhának rengeteg olyan étele van, amely híres személyről kapta nevét. Azt, hogy kinek a kedvence volt a rigójancsi, a dobostorta, a Kugler-torta, a Kossuth-kifli, tudjuk, hiszen róluk nevezték el őket. Azonban az, hogy a vidékünkön élő népszerű emberek mit szeretnek főzni, melyik a kedvenc ételük, legfeljebb családjuk, baráti körük előtt ismeretes. Ebből a meggondolásból indítottuk havonta egyszer jelentkező rovatunkat, amelyben bemutatjuk egy közismert ember ízemlékeit, kedvenc ételeit. Németh Mátyás után most Fekete J. József vall olvasóinknak.
Fekete J. József Moravicán, azaz Bácskossuthfalván született. Irodalomtörténész, kritikus, író. A zombori Tanítóképző Főiskolán tanít, és a Zombori Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztője. E havi menünket ő készítette.
– Szüleim pedagógusok voltak, két műszakban dolgoztak, és volt, amikor rám szakadt a főzés. Később az egyetemistaéveimben mindössze három hónapot étkeztem az egyetem konyháján, végül úgy döntöttem, hogy önellátóvá válok, és magamra főztem. Iskola volt ez számomra. A főzés iránti vonzalmat minden bizonnyal az indította el, hogy szerettem enni.
Az alapokat anyámtól és öreganyámtól lestem el, persze később utánakérdezgettem, hogy mit és hogyan kell elkészíteni. Nagyanyám rettenetesen jól tudott főzni. Ételei közül a kedvencem volt a zöldbabfőzelék kakaspörkölttel. Még nem ettél ilyet?
Bácskossuthfalván készült az étel, de nem tudom, hogy helyi különlegesség-e vagy sem. A tejfölös zöldbabfőzeléknek az volt a titka, hogy nagyon sok zöldségzöldje volt benne. A párolódó zöldbabot apróra metélt zöldségzöldjével annyira meghintette, hogy úgy nézett ki, mint a mákos tészta. Később tejfellel habarta be. A kakaspörköltet pedig sűrű lére engedte, és a tejfölös, zöldségzöldjés zöldbab gyönyörűen kiemeli az ízeket.
Nagyapám a pacal szenvedélyes imádója volt, így én is az lettem, és az is maradtam. Ezt is kiválóan tudta készíteni nagyanyám, és jómagam is. Moravicán ettem a disznótökéből készült paprikásból is. Szintén nagyanyám készítette, gyerekkoromban divat volt, és nagyon szerettem.
Kedvelem a roston sült húsokat, de csak azokat, amelyeket magam készítek el. Tejes, fokhagymás, sós pácot készítek, amelyben a kevés zsírtartalmú húsok is sütés közben omlóssá válnak és gyorsan átsülnek. Egy zacskóba teszem a hússzeleteket, ráöntöm a pácot és elkötöm. Azért teszem zacskóba, mert azt könnyebb forgatni, és abban minden hússzelet a pácban áll. Másnap, mielőtt sütném, lecsöpögtetem róla a tejet. Csak mellesleg mondom el, hogy a darált húsból készült rostélyos ételeket nem kedvelem különösebben. De imádom a tengeri halakat és egyéb tengeri élőlényeket. A polipsalátát az első tíz ételem közé sorolom. Kedvelem a kagylókat is. Nekem még volt alkalmam a szerbül vagy horvátul prstacinak nevezett kőfúró kagylót megkóstolni. Mennyei eledel! De a fekete kagylók is nagyon ízletesek. Mindezeket az ételeket én is el tudom készíteni. A rákokat is nagyon kedvelem. Folyami rákot is ettem már. Nem én főztem, ezért ne is kérdezd tőlem a receptjét. Kérdéseddel fordulj bizalommal Kazi Pista barátomhoz! Ő tudja.
Azt kéred, hogy soroljam fel tíz kedvenc ételem? Megpróbálom, de lehet, hogy nincs is tíz. Kakaspörkölt zöldbabfőzelékkel, a rostonsültek, a pacal, a füstölt főtt csülök, szeretem a disznótoros ételeket is, a kásás hurkát, véres hurkát, sült kolbászt, sonkát és a szalonnát… A babot is imádom, de Jókai-bab módjára elkészítve, sok zöldséggel, füstölt húsokkal, tejfellel… És nagyon szeretem a salátákat. Önmagában is. A nyári időszakban a vacsorám általában saláta. Paradicsom, kígyóuborka, lilahagyma, feta sajt vagy zombori túró, bazsalikommal, kis borecettel és olívaolajjal összekeverve. Ez a hűtőben áll fél óráig, hogy az ízek összeérjenek. Ezzel a salátával mindig leeszem a ruhámat. Nejem borzong, amikor a konyhából kivonulok a salátástállal.
A lángos is remek eledel. A habkönnyű tészta a forró olajban nagyon gyorsan megsül. Nincs ideje magába szívni a zsírt, de maga a tészta sem olyan, hogy felvenné. A lángos elkészítésének is van titka. Ezt nem tudtam ellesni nagyanyámtól, időnként mégis sikerül elővarázsolnom lángosainak ízét. Mert csak ő tudott mindig egyformán finom lángost sütni.
Az imént említettem barátomat, Kazi Pistát, aki nagy horgász és halimádó. Én nem vagyok a folyami halak kedvelője. Ha évente egyszer eszek halászlét, az nagy teljesítménynek számít. Az elmúlt nyolc évben minden júniusban a magyarországi Veránkára járok írótáborba. Erdélyi, kárpátaljai, délvidéki írók, költők verődnek ott össze, és amint kilépnek a szigetre, halat akarnak enni. Méghozzá bajai halászlét. Mert ott mást nem is illik kérni, a szegedit meg sem szabad említeni. A házigazdánk kérésüket ezt annyira komolyan veszi, hogy két napig csak halat készít. Sülve, főve… Haltöpörtyűt! Az egész menü halból áll. Ilyenkor nagyokat szenvedek.
Ahogy enni, inni is szeretek. Önkényes ember vagyok, és nem hagyom, hogy a szabályok mondják meg, hogy mit igyak. A száraz vörösborokat kedvelem elsősorban. Mindenhez fogyasztom, főzés közben, evés közben és evés után is. Egy-egy rostélysütés alkalmával, egy bográcsos babgulyás vagy marhapörkölt készítése közben egy-két finom pálinka sem rossz, a nyári időben pedig a sör is jólesik. A napokban olvastam egy receptet Szögi CsabaMint ami lent van című regényében. A recept is érdekes volt, brokkolis spagetti, de az, amit e recept közlése kapcsán elárult, az még fontosabb, bármit főz, mindig löttyint bele abból az italból, amit éppen iszik.
Azt kérdezed, hogy ha halálra lennék ítélve, utolsó vacsoraként mit rendelnék? Tudod mit: mindabból, amit felsoroltam, egy svédasztalt.
